Csokma-Dusank - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 6.

Csörnyeföld 6.109. 64

középen füstöskonyhával, utca felé nagyobb szobával, udvar felé kisebb szobával vagy kamrával. Minden helyiség külön bejáratú volt, előttük végig diszesen faragott, oszlopok tartották a pitvar mennyezetét. A szobai szemeskályhát a füstöskonyhából fűtötték. E mult századi házakat részben dombra épitették, gyakran kerítetlenek voltak, s a telek formájától függően a gazdasági épületek elszórtan, vagy fésűs beépítettséggel helyezkedtek el a telken. A jelenlegi főutca - Fő utca, Dózsa György utca - a nyolcvanas évektől kezdett a müut mentén kiépülni. Rohamos fejlődésnek azonban a 30-as évektől indult. A házak zöme még itt is véghomlokzatos, de már - helyben vetett - téglából épültek, akárcsak a gazdasági épületek és pajták. Eredetileg fehérre meszeltek, az ujabb tatarozások során a sárga különböző árnyalataira festették, sötét lábazattal, A II. világháborútól épitett házak hármasablakosak "modernek", Keritésük utca felé általában vasvagy falábakra szerelt dróthálóból készült, a gazda anyagi helyzetétől függően, egyszerűbb vagy cifrább kivitelben. A nép a századforduló táján igen szegény volt. A törpebirtokos réteg a 30-as évek végéig nagy számban járt el summásnak, többnyire 6 hónapos munkára. Az idősebb férfiak télen ölfavágóként szegődtek el, ha volt lovuk, fuvarozást vállaltak. Többen éltek a nagy őserdőkből mint szénégetők, hamuzsir-főzök, favilla- és vesszőabroncs-készitők, taplógyüjtők, stb. Az erdő főleg Ínséges években volt a lakosság kenyéradója. Mindig jelentős volt az állattartás. A község a 30-as évek végétől, a közeli olajmezők feltárásától óriási fejlődésen ment át, A férfiak túlnyomó többsége az olajiparban dolgozik, Lovásziba járnak, de többen járnak el munkára a különféle épitkezési vállalatokhoz, a vizügyi hatósághoz, a MÁVAUT-hoz stb, A felszabadulás előtt értékesítési lehetősége jóformán nem is volt, most áruikat Lovásziba s autóbuszon Kanizsára hordják be, A termelőszövetkezetben jóformán csak öregek és asszonyok dolgoznak, A fő termelési ág a gabonatermelés és kukorica,- burgonyatermelés. Jelentős a szőlőművelés is, 1867 : Jánoshegy, Zsófihegy, Öreghegy szőlőtermelés dominál, A festőién szép szőlőhegyeken sok régi boronapinwe vagy sövényfalu, fatalpas pince található még, zsuptetővel, hagyományos berendezéssel, nagy faprésekkel. Ezek a népi épitészet értékes alkotásai. Csaknem minden gazdának van saját szőlőbirtoka, A határ