Bori-Büki - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 4.

Börzönce 4.77. 46

Börzönce , Zala megye. 1967. Összefoglaló leirás: A község Zalaszentbalázstól nyugatra hatalmas erdőségek között fekszik. Egy utcás település, melynek iránya a domborzatot követi. A Kürtösi-patak folyik át rajta. Határja dombos, agyagos, árkokkal szabdalt. Köves utja még ma sincs, nehezen megközelíthető, sáros időben kocsival be sem lehet menni a faluba. Kövesutja most épül.- Főfoglalkozásuk a földmüvelés és állattartás, előbb azonban csak a saját szükségletre elegendő terményt szolgáltat, gyakran még azt sem, mert a környező nagy erdők vadjai nagy kárt tesznek a gabona és kukorica földeken. A lakosság - bár földesura nem volt - csekély földön gazdálkodott, ezért részesaratónak járt el a környező uradalmakba, Zalaszentbalázsra, Gelsére, Hahátra, Szentbalázsra, stb. Hat hónapos summásmunkára évenként csak néhány pár ment. Télen át keresetet biztositott részükre a környező nagy erdőkben az ölfavágás. Az erdők az Eszterházy herceg, a Pálfi és Csertán uraságé volt. Életük a legszorosabb kapcsolatban van a környező erdőkkel; ősfoglalkozásnak számit. A füz, nyár, és berekfából vályúkat, teknőket, melencéket, kanalakat készitettek, a fenyőből gyántárost, a mogyoró és nyirfából hordóabroncsot. Egyhangú táplálkozásukat a gombával, tüskeszederrel, földieperrel, málnával, gesztenyével javították fel, mindezeket, s a szedett erdei virágokat fejen Kanizsára hordták piacra, ebből pénzeltek az asszonyok. Szekérrel csak a tűzifát és a jószágot vitték eladni. Állattartásuk alapja is az erdő volt, a tölgy és csermakkot a disznókkal etették fel, részben helyszínen makkoltattak, részben zsákszám hazavitték. A vadalmából, vadkörtéből ecetet, a földi bodzáiról pálinkát, a földieperből, hecsliből, tüskeszederből lekvárt főztek. Teát az apró bojtorjánból és hársfavirágból főztek, főleg köhögés ellen, a kakukkborsfüt és a szentjánosfüt tüdőbaj ellen. Akinek kevés gabonája termett, a falombot alomnak vitte haza. Hagy mesterei voltak a vadméh-keresésnek, cukrot a faluban a második világháborúig némelyik család csak búcsúra vett, akkor is fél kilót talán. Mindnyájan mesterei y a rabsickodásnak: nyulat, őzet és vaddisznót puskával és hurokkal egyaránt fogták. Az ölfavágás mellett a szénégetés is jelentős hasznot hajtott a lakosságnak.