William Penn, 1964 (47. évfolyam, 5-21. szám)
1964-08-06 / 15. szám
8-IK OLDAL 1964 augusztus 5. William Penn LINCOLN ÉS A MAGYAROK Irta: VASVÁRY ÖDÖN (Folytatás) f) INDIA STAHEL-SZÁMVALD Gyula tábornok 1859-ben jött az Egyesült Államokba. Az az adat, amely szerint 1856-ban jött volna, téves, amit igazolni látszik az az adat is, hogy még 1857-ben az ő neve szerepel, mint kiadóé azon a Pesten megjelent könyvön, amely Garay Jánosnak Kertbeny Károly által németre fordított költeményeit tartalmazza. Stahel-Számvald, mint honvédtiszt, csak császári kegyelemmel élhetett akkor magyar földön, előzőleg azonban külföldön élt, Németországban és Angliában. Egy adat szerint: . . olvastuk valamelyik újságban, hogy az indiai Sepoy háborúban egy Számvald nevű magyar eredetű tiszt nagyon kitüntette magát, de azután minden nyoma eltűnt ...” “Sepoy” volt a neve az indiai benszülött katonaságnak, amely fellázadt az angolok ellen. A zendülést csak véres harcok árán sikerült leverni. g) JAPÁN Japán területén két polgárháborús magyar élt, amennyire meg tudjuk állapítani. Egyikük a már sokat említett STAHEL-SZÁMVALD Gyula tábornok volt, a másik BETTELHEIM BERNÁT. Stahel-Számvaldot Andrew Johnson elnök, a mártírhalált halt Lincoln Ábrahám utódja nevezte ki az Egyesült Államok konzulévá, mindjárt a háború megszűnése után, 1865-ben. Először konzul, majd főkonzul volt a japáni Osaka és Hiogo-ban, amelyeknek kikötői akkor nyíltak meg, később Yokohamába, majd a chinai Shanghaiba került. Konzuli szolgálatának ez az ideje 1869-ig tartott, amikor egészségi okokból lemondott. Másodszor 1877-ben nevezte ki az akkori elnök főkonzullá ugyancsak Osaka és Hiogo székhellyel. Ettől a hivatalától 1885-ben vált meg. BETTELHEIM BERNÁT Pozsonyban született, a zsidó vallásban. Fiatalon Angliába került, ahol kereszténnyé lett. Az angol hajóhad tisztjei között akkoriban alakult egy missziós társaság, azzal a céllal, hogy az angol birodalom egyes félreeső pontjaira hittérítőket küldjenek. Bettelheim akkor már nős és családos ember volt, akit úgy ismertek, mint kiváló nyelvtehetséget. Vállalkozott rá, hogy családjával együtt elmenjen a Riu Kiu szigetcsoportra, amely egészen a második világháborúig Japán megszállott birtoka volt. Ez a szigetláncolat ötvenöt szigetből áll, amelyek közül az azóta nagyon is ismeretessé lett Okinawa a legnagyobb. (Okinawát ma az Egyesült Államok tartja megszállva.) Ez a sziget hatvan angol mértföld hosszú és vagy tiz mérföld széles, legnagyobb városa Napa, vagy Napha. Bettelheim itt állapodott meg s mint az akkori képek mutatják, egy igen rendes kinézésű nagyobb házban lakott. 1846-ot Írtak akkor. A sziget lakossága kínaiakból állott, de az állami fennhatóság japán volt. A rendes, szorgalmas és józan életű nép körében Beftelheimnek sikerült volna némi sikereket elérni, ha a japánok mindent el nem követtek volna, hogy munkáját akadályozzák. Szó sem volt erőszakosságról, a japánok azonban értettek hozzá, hogy mindenféle apró kellemetlenséggel tűrhetetlenné tegyék a misszionárius munkáját. Bettelheim például, mint jó nyelvész, a nép nyelvén kis füzeteket adott ki, szétosztás céljából. De bármennyit osztott is szét, pár nap múlva valamennyit viszontlátta, szépen összecsomagolva, az ajtaja előtt. Egyetlen egy hívet sem tudott szerezni, ami érthetően elkeserítette a missziós papot. Már akkor másfél esztendő telt el az utolsó európai hajó megjelenése óta Napánban, amikor egyszerre egy csomó “fekete hajó” állott meg a parton, nem messze Bettelheim házától. Az amerikai Commodore Perry hajói voltak, akinek a megbízatása az volt, hogy igyekezzék Japánt megnyitni a világkereskedelem számára. Perry vezérhajója a “Mississippi” volt, ugyanaz az a hadihajó amelyen Kossuth Lajos és követői elhagyták a törökországi internáltságot, hogy az Egyesült Államokba jöjjenek. Bettelheim sirva könyörgött Perrynek, hogy vigye vissza családjával együtt a civilizációba, aki teljesítette a kérést. Mivel Bettelheimnak egy adat szerint a páduai egyetemtől orvosi diplomája volt, a polgárháborúban orvosi beosztást kapott. A polgárháború után Brookfield, Mo. városkában telepedett le és orvosi gyakorlatot folytatott. Ott halt meg 1869-ben, 58 éves korában. h) KRÉTA Kréta vagy Candia a Földközi tenger legnagyobb görög szigete, valamikor az őskorban nevezetes hely volt, mint az igen fejlett, de teljesen eltűnt minosi kultúra főhelye. A hegyekkel teli sziget legmagasabb csúcsa az Ida hegy, ahol a görög mithologia szerint Zeüsz, a főisten, nevelkedett. (Nem tévesztendő össze a kisázsiai Trója mellett levő hasonló nevű heggyel, amelynek a hires trójai háborúval volt valami köze.) Erre a sziklás, pár százezer embertől lakott szigetre is került a magyarokból. HILLEBRANDT HUGÓ igen fiatal hadnagy volt a magyar szabadságharcban. Az Egyesült Államokba kerülve, a partmérő szolgálatban kapott állást. Innen azonban visszament Olaszországba és Garibaldi felszabadító seregében harcolt egészen a Rómába való bevonulásig. Alig ért vissza Amerikába, a polgárháború kezdetét jelentő ágyulövések eldördültek. Hillebrandt főhadnagy és adjutáns lett a 39-ik new yorki önkéntes ezredben. Kapitány, majd 1862-ben őrnagy lett. 1863 végéig maradt szolgálatban, és számos csatában vett részt, de a gettysburgi csatában kapott sebesülése következtében felmentették a további szolgálattól, de még vagy hat évig irodai beosztást kapott a felszabadult négerek ügyeit intéző hivatalban, ahol mindenkinek nagyrabecsülését sikerült megszereznie. 1869-ben Grant elnök Kréta szigetére nevezte ki amerikai konzulnak. Itt feleségül vette az osztrák konzul leányát. 1874-ig maradt konzuli hivatalában, amikor a hivatalt az ő ajánlatára megszüntették. Régi barátjának, Robert Avery tábornoknak házában halt meg 189G-ban. Felesége, aki nem lehetett jelen halálakor, mert épen családi látogatáson volt Szíriában, túlélte őt. i) MEXICO Az Egyesült Államokkal szomszédos Mexikóba is jutott néhány polgárháborús magyar, akik közül valószínűleg KORPONAY Gábor volt az első, aki az Egyesült Államokba jött mint hires táncos, még 1844-ben. Mint kapitány, résztvett a mexikói háborúban (1846-48), a polgárháborúban pedig a 28-ik pennsylvaniai önkéntes ezred ezredese lett. Egy másik magyarról is tudunk, aki résztvett a mexikói háborúban. LUKÁCS Kálmán (L. C. Lucas) volt ez a magyar, aki 1847-ben jött át és valószínűleg Korponayval együtt szolgált a mexikói hadjáratban. Korponay régi nemesi családból származott, bátyja testőrezredes és akadémiai tag volt, de Lukács is előkelő rokonsággal dicsekedhetett. Moldvából s még előbb Bulgáriából átjött örmény család volt a Lukácsoké, amely több minisztert is adott Magyarországnak. Lukács László miniszterelnök, Lukács Béla belügyminiszter, Lukács György közoktatásügyi miniszter, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter ebből a családból származtak. Az Amerikába szakadt Lukács főhadnagy volt a szabadságharcban és bátyjával, Lukács Sándor volt győri kormánybiztossal jött át és egy darabig az iowai Davenportban éltek, majd St. Louisba költöztek. Lukács Sándor viszszament Európába, de öccse itt maradt és a 3-ik missourii önkéntes ezred hadnagya lett. St. Louisban halt meg 1903 május 17-én, 82 éves korában. Leszármazottjai ma is St. Louisban élnek. NEMEGYEY Bódog és SZONTAGH Samu a tehuantepeci földrajzi viszonyokat tanulmányozták, a nyughatatlan XÁNTUS János is azon a vidékien gazdagította gyűjteményét. LÁSZLÓ Károly Nemegyeyvel üzleti vállalkozásba is kezdett, ami igen jó eredménnyel járt, mert László pár év múlva szép kis dollárvagyonnal és fiatal mexikói feleséggel tért vissza Magyarországra. RADNICH Imre, a szerencsétlen Lopez féle cubai expedíció későbbi tagja, már 1850-ben ott járt Prágay János honvéd alezredessel, Klapka tábornok barátjával Xántus ott találkozott velük. Xántust, aki nagyértékü természetrajzi gyűjteményt szedett össze a washingtoni Smithsonian muzeum részére, az a kitüntetés is érte, hogy manzanillo-i U. S. konzulnak nevezték ki, Nemegyey pedig darabig mint tabasco-i konzul működött. A Mexikót járt magyarok közül eddigi tudomásunk szerint öten szolgáltak a polgárháborúban. Korponay mint ezredes, Lukács Kálmán mint hadnagy, Xántus mint segéd-sebészorvos, Radnich Imre mint kapitány és Zákány István mint őrnagy. j) NICARAGUA HARASZTHY Ágoston neve már legendává lett Californiában, amelynek óriási fontosságú szőlőtermelését ő indította el több mint száz esztendővel ezelőtt. Fiai közül a legidősebb, Géza szolgált a polgárháborúban, ahol őrnagyi rangra emelkedett. Még a polgárháború előtt négy esztendőt szolgált az Egyesült Államok hadseregében. Nyughatatlan vérü apjával Nicaraguába ment a polgárháború után, ahol ezredes lett és a lovasság főpanancsnoka. Apja ott halt meg titokzatos körülmények között, de Géza is ott maradt egészen 1878- ben bekövetkezett haláláig. Nőtlen ember volt. k) OLASZORSZÁG Az olaszországi egyesitő háboiuban több ezer magyar szolgált, akik főképen a száműzött magyarokból és azokból a katonaszökevényekből kerültek ki, akiket kényszersorozás által az osztrák hadsereggel külföldre vittek. Később közülök számosán átkerültek az Egyesült Államokba, mint FIGYELMESSY Fülöp, a két SÁRPY, DUNKA Miklós, P. P. DOBOZY, HILLEBRANDT Hugó, GAÁL Sándor, ZSULAVSZKY László és mások. i) OROSZORSZÁG Magyarok még az amerikai polgárháború előtt kerültek orosz földre, a krimi háború idején Többen az angolok oldalán harcoltak, de az oroszoknak is jutott egy: a később déli ezredessé lett Estván Béla, akiről már volt szó e tanulmány folyamán. Két magyar polgárháborúsról tudunk, akik az angolok oldalán harcoltak Szebasztopol előtt: a kedves emlékű SEMSEY KÁROLY volt az egyik, aki az Unió hadseregében is derekasan megállta a helyét pár esztendő múlva. STAHEL-SZÁMVALD tábornoknak egy 1863 május 28 keltezésű ajánlólevele említi, hogy Semsey honvéd volt a magyar szabadságharcban és a krimi háborúban is résztvett. Mint a bevándorlási hivatal egyik tisztviselője New Yorkban, később alkalma volt sok jó szolgálatot tenni az újonnan jött magyaroknak. 1911 júniusában halt meg New Yorkban. A másik magyar ZSULAVSZKY László volt, Kossuth Emilia fia, aki a polgárháborúban a 82-ik néger ezred ezredese lett. A polgárháború után került Oroszországba POMUTZ GYÖRGY címzetes tábornok, mint az Egyesült Államok szentpétervári konzula. Pomutz honvéd, majd rendőrtiszt volt Komárom várában és egyik legértékesebb tagja az Ujházy László által alapított Uj Buda telepítésnek. Kinevezésének kelte 1866 feb. 16. Tizenkét évig töltötte be ezt a hivatalt, amikor 1878-ban Hayes elnök visszahívta. Pomutz azonban ott maradt az orosz fővárosban és négy év múlva, szegényes körülmények között meghalt, a régi naptár szerint 1882 okt. 12- én. A Smolensk temetőben hántolták el. Bár román származású ember volt, aki a nyelvet is beszélte és az orthodox valláshoz tartozott, mindig és mindenütt magyarnak vallotta magát. Egy fennmaradt hosszabb levelében, amelyet tökéletes magyarsággal irt 1861-ben, Uj Budán, meghatóan ir a magyar haza iránti hűségéről, felajánlva szolgálatait a magyar-román barátság elősegítésére. m) TAHITI Ez az exotikus és érdekes hely a Társaság (Society) szigetcsoport legnagyobb szigete, amelyről ma is sok szó esik. A Csendes Óceán egyik legfélreesőbb helye ez, de azért oda is jutott a polgárháborús magyarokból. VÁNDOR JÓZSEF volt magyar honvédőrnagy, az amerikai polgárháború ezredese, mint az Egyesült Államok konzula került oda még a testvérharc ideje alatt, magának Lincoln elnöknek kinevezése folytán. Az uj konzul mögött érdekes múlt állott. Kiváló családból származott, apai nagyapja Napoleon fiának, Ferenc császár unokájának, a korán elhalt íreichstadti hercegnek volt egyik nevelője nagy anyja pedig udvarhölgye Mái‘fa Lujza főhercegnőnek, Napóleon feleségének. A magyar szabadságharc leverése után, amikor birtokát elkobozták, Angliába ment s onnét a glassgowi kikötőből jött az Egyesült Államokba, ahová 1849 december 4-én érkezett meg, megelőzve minden ide igyekező magyart. Német és francia leckék adásával, majd vivő mesterséggel tartotta fenn magát, de elvégezte a Harvard egyetem jogi kurzusát és ügyvédi oklevelével Milwaukee, Wis.-ban telepedett le. Itt meg is nősült. (Folytatása következik)
