William Penn, 1963 (46. évfolyam, 5-23. szám)
1963-09-04 / 17. szám
VOL. XLVL 1963 SZEPTEMBER 4. <*^>51 NUMBER 17. f ISTEN HOZTA ÖNÖKET...! Még néhány nap — és kitárulnak a Penn-Sheraton Hotel Pittsburgh termének szárnyas ajtói, hogy felelősségének tudatában bevonuljon Egyesületünk tagságának törvényesen megválasztott képviselő tábora és tanácskozásra üljön össze az amerikai-magyarság legnagyobb intézményének parlamentje, a William Penn Fraternális Egyesület XXV. NAGYGYŰLÉSE. Magyaros kézszoritással várják és köszöntik a delegátus testvérnőket és testvéreket az egyesületünk főtisztviselői, igazgatói és ellenőrei, mindazok, akikre négy évvel ezelőtt rábizatott az egyesületünk vagyonának kezelése és közösségünk irányításának súlyos felelőssége. Előre tudjuk, hogy a viszonozott testvéri kézszoritásokban benne lesz érezhető, hogy a Egyesület fogadott munkatársává válik minden delegátus, akiknek összefogó, együttműködő törekvéséből fog megszületni a következő négy esztendőnek munkaprogramja, amelynek megvalósítása majd a konvenció által megválasztott vezetőségnek lesz sokszor terhes, sokszor akadályos, de mindenkor alapos tudást és lelkiismeretes intézkedést követelő munkája. Amikor a delegátusok névsorát lapunkban közzétettük, megnyugvással láttuk, hogy az Egyesület össztagsága olyan embereket tüntetett ki bizalmával, akik a hivatásuknak biztosan megfelelnek, mert garanciát nyújtanak arra azok a fióktisztviselőségekben és társadalmi tevékenységekben eltöltött esztendők, melyeket a legtöbb delegátus testvérünk egyleti múltjában találunk. Úgy látjuk, hogy a delegátus tábor fél részben javakorabeli, fél részben az uj generációhoz tartozó, nem lehetetlen tehát, hogy két felfogás kerül egymással szembe s a viták néha magasabb hullámokat fognak vetni, de hisszük és reméljük, hogy minden ellentétet elsimít a megértés, mert a végeredményben mindnyájan egyet akarunk: az ÖSSZTAGSÁG JAVÁT, AZ EGYESÜLETÜNK BOLDOGULÁSÁT! Portánkon mindig nagy esemény a konvenció, nem lesz kivétel az idei sem, igy érthető tehát, hogy Pittsburgh felé tekint az össztagság és kíváncsian várja mit végez a konvenció, tudva azt, hogy annak sikeres, vagy sikertelen munkájától függ az Egyesület jövője. Taglétszámban növekedés vagy visszaesés, vagyonban gyarapodás vagy fogyatkozás, az összetartozás testvéri érzésében erősödés vagy hanyatlás minden, de minden attól függ hogyan, miként határoz, miként dönt a tárgyalásra előterjesztett ügyekben és kiket választ, kiket biz meg a következő négy esztendőben vezetéssel, irányítással a delegátusok testületé, a konvenció. A beérkezett kerületi gyűlések jegyzőkönyveiből olvassuk, hogy az elmúlt négy éves terminusban hozott igazgatósági intézkedések egyikét — másikát már vizsgálat alá vették a megválasztott delegátusok és a kevésbbé sikeres tervekért, intézkedésekért előre-vetette árnyékát a számonkérési szándék. Ez helyes is, mert vitákból, eszmecserékből kristálvozódnak a vélemények s igy remélhető, ha lesz marasztaló Ítélet az megfontolt és igazságos lesz. Nem szabad azonban előre Ítéletet hozni, mert sokszor még az összes tények ismerete után is nehéz véleményt alkotni, hogy egy intézkedés az adott körülmények között helyes, vagy helytelen volt-e? Mi, akik az egyesületi életben úgyszólván éjjel nappal benne vagyunk, akikhez az előzetes viták áramlata legelőször ér el, már tudjuk, hogy a konvenció egyik legizgalmasabbnak ígérkező tárgyalása, legtüzetesebb vizsgálata a szervezési rendszerünk lesz. Az ügy meg is érdemli a figyelmet, mert szervezéshez van kötve a sorsunk, és annak egyenesbe tétele mindenkor az első és legfontosabb feladatunk. Azok a delegátusok, akik ezt a kérdést tárgyalják és a vele kapcsolatos intézkedéseket előre tanulmányozzák, helyes és dicséretes munkát végeznek, de ha a tények hevenyészett ismerete után már ÍTÉLETET is mondanak, elhamarkodottan cselekszenek ami nem használ az Egyesületnek. Senkisem vonja kétségbe, hogy az elmúlt négy esztendő gazdasági életének hullámzásai nagyon sokszor oly problémák elé állították az egyesület főtisztviselőit, igazgatóit melyekben tökéletes, minden szempontot kielégítő megoldást találni több esetben nagyon nehéz, több esetben lehetetlenség volt. Egyik ilyen probléma a William Penn Irodaépület ügye, mely minden valószínűség szerint, a konvenció legszigorúbban kutatott, legalaposabban vitatott tárgya lesz. Tisztviselőinknek, igazgatóinknak felelniük kell a kérdésre, hogy miért nem készült el az irodaépület, holott arra az előző konvenció egyenesen utasítást adott? Amikor a válaszban ismertetve lesz, hogy milyen helyzetek állottak elő és milyen akadályok kerültek felszínre, melyeket a múlt konvenció amikor az épület felépítését megszavazta előre nem láthatott, bizonyos, hogy az igazgatósági intézkedés megértésre fog találni. A kötelességét teljesítő munkás mindig örül annak, ha gazdája hazatér. így örül a William Penn Fraternális Egyesület tisztikara, igazgatósága, ellenőrző bizottsága annak, hogy az Egyesület tagságát képviselő delegátusok személyében a William Penn Portára hazatért a GAZDA. Megértjük, hogy látni kívánja a számadásokat, a kimutatásokat és hallani akarja a jelentéseket. Készen állunk! Könyörtelen szigorral vizsgálják meg a végzett munkát. Legyenek kíméletlenül szigorúak — de igazságosak is, mert mi tudjuk, hogy ahol becsületes igyekezetünk dacára az eredmények nem ütötték meg a várakozást, ott is megtalálják Önök cselekvéseinkben a jóakaratot és a jószándékot . . . Ebben a szellemben mondjuk: “Isten hozta Önöket a William Penn Portán!”
