William Penn, 1963 (46. évfolyam, 5-23. szám)
1963-03-06 / 5. szám
4-IK OLDAL William Penn 1963 március 6. Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: JULIUS MACKER Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455. All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pa. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ......................................... $1.00 a year Foreign Countries........................................................ $1.50 a year SECOND CLASS POSTAGE PAID AT DETROIT, MICHIGAN Az ipari gépesítés és a munkalehetőségek csökkenése Egyre gyakoribb és szélesebb körű viták folynak ama szociális probléma körül, amely az ipari gépesités fokozódása és a munkalehetőségek csökkenése körül fennforog. Minthogy ez a probléma tagtestvéreink közül is sokakat érinthet, tájékoztatásukra szükségesnek tartjuk, foglalkozni vele, rámutatva az orvoslás lehetőségeire is. Az egyik közgazdasági felfogás azt hangoztatja, hogy amenynyiben az ipar tetszése szerint fokozhatja a gépesítést, az úgynevezett automatizálást, ez esetben egyre több és több munkás veszti el a kereseti lehetőségét és azzal együtt természetesen a vásárlóképességét is. Hogyan akar az amerikai ipar fönnmaradni, kérdezik ezen álláspont képviselői, ha kereset hiányában milliók esnek ki a fogyasztók táborából? Szerintök — és ez vitán felül igaz, — csak a biztos keresetű tömegek adhatják meg az iparnak az állandó és egyenletes munkamenetet. Az ipar stabilitása mellett azonban a munkások egyéni, emberi sorsa az igazi súlyos szociális probléma. Mihez kezdjen a dolgozó, ha önhibáján kívül kikerül abból a szakmából és munkakörből, amelyben talán élete javát dolgozta le és más irányú elhelyezkedését a munkapiac általános helyzetén kívül a saját életkora is megnehezíti. A megoldási lehetőségek érdekében ajánlatos lesz röviden az ipari gépesités okait vizsgálni, mert az iparvállalatok különfélesége folytán a gépesités nem játszik egyforma szerepet a termelők munkájában. Az iparok története igazolja, hogy a gépesités nem ui keletű jelenség, hanem azóta létezik, amióta az első ipari munkagépet föltalálták, ennek pedig ide s tova immár kétszáz éve lesz. Ami az újabb időben előtérbe helyezte, az a tempójának meggyorsulása és olyan iparágakban történt bevezetése, amelyek eddig nem éltek vele. Keletkezésének okai egyrészt technikaiak, másrészt gazdasági természetűek. Technikai okai közt szerepel a kulturált népek életszükségleteinek fokozódása mely annyira megnövelte a fogyasztást és az árukeresletet, hogy azt pusztán emberi munkaerővel többé kielégíteni nem lehetett. A tömegben fogyasztott cikkek jártak elől e tekintetben. Szinte elképzelhetetlen ma már, hogy csavarokat, szegecseket ne automatákon gyártsanak. A gazdasági okok között elsőhelyen az éles verseny szerepel egyrészt a belföldi iparvállalatok egymás között, másrészt miután az amerikai ipar jelentős mértékben exportálásra van utalva, a nemzetközi piacokon is csak versenyképes árakon tudja gyártmányait éladni. Egyes országok azonban hihetetlen alacsony árakon dobják piacra gyártmányaikat Amerikában és az egész világon. Az ipari gépesítéssel az amerikai ipar a versenyképességét igyekszik fokozni. Az automatizált gépekkel való termelés csökkenti az önköltségi árait egyrészt azáltal, hogy kevesebb emberi munkaerőt igényel, másrészt kisebb bérű tanulatlan munkaerőt alkalmazhat olyan munkakörökben, amelyekben azelőtt csak tanult szakmunkás volt alkalmazható. Nézzük már most a gépesités nyomában járó súlyos szociális probléma megoldási lehetőségeit, ami, mint ahogy már rámutattunk nemzetgazdasági probléma is. Mi történjék a keresetüket vesztő dolgozókkal? Minő elhelyezkedési lehetőség nyílik számukra? E probléma súlyosságát a szociális szellemű iparvállalatok vezetőségei maguk is méltányolják és megoldásához igyekszenek segédkezet nyújtani oly módon, hogy a felszabaduló dolgozókat más munkakörbe helyezik át, sajnos, legtöbb esetben a réginél alacsonyabb kereseti lehetőséggel. A termelést irányitő ipari nagyvállalatok külön kutató osztályokat is tartanak fenn, amelyekben kiváló szakemberek állandóan különféle uj találmányok kidolgozásán, uj anyagok konstruálásán dolgoznak melyek uj iparágak megindítására, uj munkahelyek létesítésére nyújtanak majd alkalmat. Előre látható azonban, hogy a magánvállalatok foglalkozásátképző programja nem hozhat a gépesités okozta munkanélküliségben érdemleges javulást. Hathatós eredményeket csak a szövetségi kormány megmozdulásától remélhetünk, mely végre megkezdte az ínségesnek nyilvánított államokban a munkanélküliek uj munkakörre való átképzését. De ne várjuk ettől sem a munkanélküliség problémájának gyors megoldását, mert először iskolák és tanítók kellenek, ugyanis az ínséges államokban az ipariskolák kérdése mindig mostoha kézzel volt kezelve. Keresni kell, hogy hol vannak, oly kevés van belőlük s ahol pedig akadnak, ott rendszerint régi, kimustrált épületekben, primitiv felszerelésekkel rendezték be őket, melyekhez hozzájárul még az instruktorok hiánya is, mert nem képesek nekik rendes fizetést biztosítani. Okosan cselekszik minden szülő ha gyermekét a középiskola befejezése után szakmaképző iskolába küldi mielőtt megengedi neki, hogy állást keressen. Az elmúlt évben körülbelül egy millió fiatal ember fejezte be középiskolai tanulmányait és keresett magának munkát. Minden öt között egy talált magának ideiglenes munkahelyet, ami kétségtelenül igazolja, hogy a mai körülmények között szakképzettség nélkül elhelyezkedni nagyon nehéz feladat. Fióktisztviselőink szives figyelmébe! Még december hónapban hírül adtam, hogy Igazgatóságunk rendelkezése alapján az 1963-ik esztendőt az Egyesületünk életében RÁKÓCZI ESZTENDŐNEK NYILVÁNÍTOM, kegyeletes megemlékezéssel arra, hogy 75 évvel ezelőtt, 1888-ban, Bridgeport városában, tizennyolc nemes szivü magyar testvérünk, Rákóczi Segély Egylet néven egymást segítő, fraternális szövetséget alkotott. Kiáltványomban szeretettel kértem Egyesületünk minden fióktisztviselőjét, hogy városukban az esztendő folyamán a RÁKÓCZI ÚTTÖRŐK emlékére tiszteletadó ünnepségeket rendezzenek annak bizonyítására, hogy még ma is az alapítók által lefektetett törvények képezik a mi alkotmányunkat és annak paragrafusai szerint vezetjük, visszük tovább az Egyesületünket. Engedjék meg, hogy illő tisztelettel megismételjem a kérésemet . . . MACKER GYULA Központi Elnök HIVATALOS ÉRTESÍTÉS Igazgatóságunk határozata értelmében ezennel tudtára adom a William Penn Fraternális Egyesület minden fiókja vezetőségének és tagjának, hogy IGAZGATÓSÁGUNK RENDES TAVASZI KÖZGYŰLÉSÉT 1963 MÁRCZIUS HÓ 25. i HÉTFŐI KEZDETTEL TARTJA MEG Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óhajtanak fordulni, hogy ebbeli szándékukat legkésőbb 1963 márczius 16-ig jelentsék be az Egyesület KÖZPONTI TITKÁRÁNAK. A határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt bejelentett ügyeket az Igazgatóság nem veheti figyelembe, igy azok csak a hat hónap múlva összehívandó őszi közgyűlésen kerülhetnek tárgyalásra. Tagtársi tisztelettel: MACKER GYULA Központi Elnök
