William Penn, 1962 (45. évfolyam, 5-23. szám)
1962-12-05 / 23. szám
PAGE 4 1962 december 5. William Penn Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: JULIUS MACKER Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455. All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pa. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ......................................... $1.00 a year Foreign Countries ....................................................... $1.50 a year SECOND CLASS POSTAGE PAID AT DETROIT, MICHIGAN Emberi gyarlóság, hogy az élenjáróknak cselekedeteiben a szépet és a jót csak a haláluk után ismeri el a közvélemény. Jóleső' érzés számunkra, hogy mi kivételek vagyunk . . . Egyesületünk, nemzetünk nagy halottjától, Eleanor Roosevelt-től olyan Írással vehet búcsút, mely 1939 november hó 30.-án látott napvilágot a hivatalos lapunkban. íme az Írás . . . nem vettünk el belőle semmit . . . AZ ÉRZŐSZIVÜ NAGYASSZONY Tisztán áll előttem, hogy nem fejezi ki teljesen a fenti cim az Egyesült Államok nagyasszonyának: Eleanor Rooseveltnek egyéniségét, mert múlhatatlanul mellette kellene lenni annak is, hogy az érzőszivü nagyasszony hidegen és bölcsen gondolkodó teremtménye is az Istennek. Bizonyosan ezekkel a szépséges tulajdonságokkal született a mi amerikai nagyasszonyunk s nem úgy történt, mint az a régi jó időkben a magyar szolgabirákkal megesett, hogy az Isten akkor adott nekik tehetséget az állásuk betöltésére, mikor már az atvafiságos összeköttetés hivatalukba emelte őket, hogy aztán valóra válhasson ama szállóige: “Ha az Isten ad állást az embernek, ad hozzá észt is . . Eleanor Roosevelt talán még nem is gondolt arra, hogy egvkor ő lesz az ország első asszonva, máris többet tett a nők egységéért, mint bárki más. Hét kiváló tulajdonságát kell kiemelnem: kiváló pedagógus, iró, gondolkodó, szervező, szociológus és modern anya, valamint a hűséges, ideális feleség mintaképe. Eleanor Roosevelt végigverekedte férjével azt a szörnyű harcot, melyet Rooseveltnek a gyermekparalizis vámpirja ellen kellett megvivnia nem is olyan régen, midőn az rávetette magát és állandó bénaságra akarta kárhoztatni. Felesége akkor valóban kibirhatatlannak tetsző, emberfeletti munkát végzett éjjel-nappal, hogy a bámulatos akaraterejü elnök el ne lankadjon a rettenetes harcban. A Nagyasszonyról megirhatom hát, hogv igazi feleség nemcsak a férje betegágyánál, hanem a férje hivatása és munkája körében is, mert reményeit és vágyait belekapcsolja férje érzelemvilágába, együtt küzd és örvendez vele, mert csak igy tudja megérteni a jó férj heroikus küzdelmét és csak igy tudja megbecsülni azt a jótéteményt, amit a közösen végzett munka nyűit a lelkeknek: azt a végtelen jóleső derűt, nyugalmat és egyensúlyt, amely jellemzi az érzőszivü Nagyasszonyt. A Fehérházban Mrs. Roosevelt a legérdekesebb asszony, mert teljesen egyéni szokásaival uj szint vitt a washingtoni társaságok életébe. Éppúgy, mint a férje az elnök, ő sem ragaszkodik a szokásbeli tradíciókhoz, a felső háromszázak etikettjének merevségéhez és az előírásokhoz. Akárhányszor valóságos megdöbbenést kelt diplomáciai fogadóestélveken azzal, hogy egyáltalán nem tartja be a formaságokat. Egyszerű, közvetlen, eredeti és nem hagyja magát kormányozni a különleges washingtoni illemtantól. Azt is mondják róla, hogy kedvessége és humora párját ritkító s a washingtoni fényes estélyek nem annyira fényűzésükkel tűnnek ki, mint inkább kedélyes voltukkal, hangulatosságukkal. Mindezeket azonban csak mellesleg említem, mert én az Egyesült Államok Nagyasszonyát, mint érzőszivü nagyasszonyt és nem mint társadalmi vezető hölgyet akarom méltatni egy olyan nemes és figyelemre méltó cselekedetével kapcsolatban, melyről vajmi keveset Írtak az amerikai világlapok, de amely minket annál inkább megragadott s nem palástolhatjuk el szivünkben ama jóleső érzést, melyet a hála vált ki abból. Egyik beszédében az elmúlt napokban Eleanor Roosevelt behatóan foglalkozott a bevándorlók sorsával. Elmondotta, hogy “a polgárosító hivatalok és közegek a polgárosodás elé ezer ostoba akadályt állítanak. A polgárosodni akaróktól lehetetlen dolgokat kérdeznek és a technikai akadályok révén valóságos kálváriát kell nekik megjárniok az elemi iskola padjaitól kezdve a különböző nyomozó hatóságok keserves tortúráin keresztül a törvényszéki bíróig.” “Igazságtalannak, kegyetlennek és ostobának tartja a Nagyasszony, hogy a nem polgárosodott bevándorlókat, akik évtizedek óta itt laknak s békességben és becsületes munkával keresik kenyerüket, — de akik saját hibáikon kívül nem lettek polgárok, — kizárták a WPA munkákból. Komiszságnak nevezte, hogy segélyt csak az kaphat, aki az éhhalálhoz közel van és lelketlenségneki bélyegezte azt, hogy akinek nincs keresete, de van egy öreg, düledező viskója, azt kizárták a segélyből.” Olyan igaz megállapítások ezek, hogy azokat a nemzet sorsának intézői úgy szedhetnék fel, mint a tenger igaz gyöngyszemeit, hogy belőlük emberségesebb törvényeket alkossanak, de nem teszik, mert az érzőszivü nagyasszony ezen beszéde bizonyos pánamerikai körökben nem igen tetszik, hisz csak bevándorlókról van szó, akik és akiknek gyermekeik, a mi második generációnk sok tekintetben különbek azoknál, akik nagy lelkesedéssel verik ma az idegengyűlölet nagy dobját és cintányérját... Eddig szólt az eredeti irás, csak egy fohászt füzünk még hozzá: “ÉRZŐSZIVÜ NAGYASSZONYUNK, LEGYEN ÁLMOD CSENDES.” Karácsony — Irta: Ady Endre — Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja, Ma mennyé kén’ a földnek válni, Hogy megváltóját befogadja. Ma úgy kén’,, hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek, — De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg ... Kihűlt a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testé; Heródes minden földi nagyság, S minden igazság a kereszté ... Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget, Megátkozza világrajöttét, — Beteg a világ, nagy beteg ... Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincs eszme, Rommá dőlt a Messiás háza, Tanítása, erkölcse veszve ... Oh, de hogy állattá süllyedien, Kinek lelke volt, nem lehet! ... Hatalmas Ég, uj Messiást küldj: Beteg a világ, nagy beteg! ... TAGTÁRSAIMHOZ és BARÁTAIMHOZ Minden decemberben szokásom volt, hogy tagtársaimnál és barátaimnál kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog uj esztendőt kivánó karácsonyi kártyával kopogtassak be. Ez évben TAGTÁRSAIMNAK ÉS BARÁTAIMNAK itt a hivatalos lapunk hasábjain kívánok a feleségem és a magam nevében KELLEMES ÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, EGÉSZSÉGBEN, SZERENCSÉBEN NAGYON GAZDAG UJ ESZTENDŐT! A régi szokástól feleségemmel együtt azért tértünk el, mert úgy érezzük, hogy a szeretet és békesség gondolatát mélyebben és hathatósabban szolgáljuk, ha TAGTÁRSAINKNAK és BARÁTAINKNAK a lapunk utján fejezzük ki a jókívánságainkat, a karácsonvi kártyák árát és bélyegköltségét pedig az EGYESÜLETÜNK JÓTÉKONYSÁGI ALAPJÁRA adományozzuk. Őszinte szeretettel: MACKER GYULA és NEJE
