William Penn, 1962 (45. évfolyam, 5-23. szám)
1962-11-07 / 21. szám
4-IK OLDAL 1962 november 7. William Penn Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: JULIUS MACKER Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455. All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pa. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ......................................... $1.00 a year Foreign Countries ........................................................ $1.50 a year SECOND CLASS POSTAGE PAID AT DETROIT, MICHIGAN MOZGALOM INDULT 35 ÓRÁS MUNKAHETEK BEVEZETÉSÉRE Amikor 1886-ban az American Federation of Labor (az első amerikai szakszervezet) megalakult, azt a “fantasztikus” programmot hirdette, hogy az ember naponta 8 órát dolgozzék, 8 órát aludjék és 8 órát töltsön családjával, szórakozással, étkezéssel és művelődésével. A valóságban azonban a heti munkaórák száma 70 órára rúgott akkoriban. Ezt a munkaidőt 1900-ban 60- ra, 1910-ben 57-re, 1920-ban 50-re és 1940-ben 40-re szállították le. Konzervatív körök mindig ellenezték a munkaidő fokozatos csökkentését, mert katasztrófától féltették a közgazdaságot és kicsapongásoktól az erkölcsöket. Szerintük az ördögnek a munkátlanokkal van a legkönnyebb dolga. A munkaórák leszállítása mégsem okozott katasztrófát és a bérek felemelése sem kergette csődbe a vállalkozókat. A munkások fokozott ügyessége és képzettsége, a technológia vívmányaival kapcsolatban, lehetővé tette, hogy ma 8 óra alatt jóval többet termeljünk, mint nagyszüleink 12 óra alatt. A munkátlanul eltöltött órák sem segítették elő az ördög munkáját. Ellenkezőleg, több és jobb élelem került a munkások asztalára, több könyv és újság a kezükbe, több és jobb iskola alakult a kiképzésükre és művelődésükre, zene, tánc és mozi a szórakozásukra. A kongresszus a legalacsonyabb bért 1938-ban óránként 25 centben állapította meg, ami később 40, majd 75 centre, 1 dollárra és legújabban $1.25-re emelkedett. Az amerikai gyári munkás átlagos bére azonban ennél sokkal magasabb: $2.40. Közgazdaságunk nem omlott össze a rövidebb munkaidő és a magasabb órabér miatt. Ellenkezőleg, mindenki csak nyert vele. A munkások, a vállalkozók és a fogyasztó közönség is. Az AFL-CIO most célul tűzte ki, hogy a heti 40 órát 35-re szállitatja le. A szervezett munkásság azzal érvel, hogy a még rövidebb munkaidő és még magasabb órabér, még nagyobb jólétet fog teremteni az országban és megoldja a munkanélküliség problémáját is. A Gyárosok Országos Szövetsége természetesen ismét ellenzi a liberális javaslatokat. Szerintük a munkások milliói veszítenék el az állásukat, mert a vállalatok nagyrésze csődbe jutna. Ha pedig megkísérelnék, hogy a többköltséget a fogyasztókra hárítsák, az meg inflációt indítana meg. George Meany, az AFL-CIO elnöke, szembeszáll ezzel az érveléssel. Szerinte a konzervatív elemek már túl sok éve ijesztgetik az amerikai közönséget az infláció mumusával. Nem az inflációban rejlik a veszély, hanem a stagnációban. Az amerikai közgazdaságot visszaesés és súlyosabb munkanélküliség fenyegeti és ezek ellen kell elsősorban védekezni. A heti munkaórák csökkentése sürgős közgazdasági érdek. Az AFL-CIO a 35 órás munkaidő megvalósítására tehát mozgalmat indított meg és pedig a Fair Labor Standard Act és a kollektiv szerződések módosításával. Mihelyt a fennálló szerződések lejárnak, a szakszervezetek a 35 órás munkaidő mellett törnek lándzsát. Valószínű, hogy a vállalkozókat még könnyebb lesz meggyőzniök, mint magát a Kongresszust — hacsak az uj választások nem hoznak liberálisabb elemeket a törvényhozás mindkét Házába. Az újítás mellett a leghathatósabb érv az a tény, hogy az “automation”, amely gépekkel irányítja a munkát, nagyobb arányban csökkenti az emberi munka szerepét a termelésben, mint amennyi uj foglalkozást teremt. American Council MEGHALT IFJÚ CHARLES ELEMÉR Mélységes fájdalommal jelentjük, hogy központi irodánk nyomda osztályának szorgalmas vezetője, ifjú Charles Elemér, akit mindnyájan csak “Bob” néven hívtunk, nincs többé ... Hosszú szenvedés után október hó 19-én éjjel 11 órakor, szeretteitől körülvéve a pittsburghi West Penn kórházban hunyta le örök álomra szemeit. A Teremtő által sorsának kijelölt két állomását: bölcsőjét és koporsóját, alig 32 rövid esztendő választotta el egymástól. Sajog a szivünk, amikor e sorokat Írjuk és kínzó fájdalommal éljük át mi is azt a szenvedést, ami most a gyászoló család szivét szaggatja és a mi ajkunkon is önkéntelenül feltör a lázadó kérdés: Miért kellett neki ily korán, az emberi élet legszebb szakaszában elmennie ...? Miért...? Miért... ? Szerény, csendes, hallgatag ember volt ifjú Charles Elemér. Munkájában pontos és lelkiismeretes. Nem panaszkodott... Talán édesanyját, édesapját, feleségét Teréziát és imádásig szeretett kisleányát Candace-t, akarta óvni az aggodalmaktól, mert betegségéről, szenvedéséről soha sem beszélt. Csak lelki vezetője Nt. Borsay hallotta tőle pár héttel halála előtt: “Úgy érzem, nem sokáig leszek maguk között.” Szombaton délután és vasárnap reggeltől késő estig sűrű rajokban vonult a Clowes Temetkezési Intézet kápolnájába tiszteletet tenni a Charles család széleskörű rokonsága és baráti köre. Rengeteg virág érkezett a ravatalához és számos adomány a springdalei Magyar Református Egyház Templomépítési Alapjára, ami a család kifejezett óhajtása volt. Egyesületünk munkamezejéről tucatszámra érkeztek a kártyák, levelek és táviratok, melyekben fióktisztviselők, tagok és szervezők fejezték ki részvétüket a lesújtott családnak. Vasárnap este hét órakor a virágerdő között levő koporsónál központi elnökünk Macker Gyula mélyen megható, szívből fakadó szavakkal magyar nyelven vett búcsút az Egyesületünk nevében ifjú Charles Elemértől, Stelkovics J. Albert központi titkárunk pedig angol nyelven búcsúzott tőle a központi alkalmazottak és a 296-ik William Penn fiók tisztikara és tagsága nevében. A szülők, akiknek “Bob” volt az egyetlen gyermekük, a virrasztás hosszú óráin keresztül erősen tartották magukat a templomi gyászszertartásig . .. De mikor Nt. Borsay mellett teljesen váratlanul megjelent a Charles család régi barátja Nt. Kovács Imre, a new-yorki 69-ik utcai Magyar Reformá tus Egyház lelkésze, aki hívás nélkül, baráti szivétől hajtva jött a temetésre: összetörtek a szülők ... Nt. Borsay A. László lelkésztársával Nt. Kovács Imrével megosztotta a gyászszertartás funkcióit, mert jól ismeri azt a bensőséges szilárd viszonyt, amit több mint három évtizedes barátság létesített Nt. Kovács Imre és id. Charles Elemér között. Hétfőn, október 22-én temették ifjú Charles Elemért. A templom zsúfolásig volt, sokan álltak kívül, mert nem fértek a templomba. Sokan mondották: “Ennyi ember springdalei temetésen még. sohasem volt...” Az autók végtelen hosszú sora kisérte utolsó útjára a Deer Creek temetőbe, a nagyapja és a nagyanyja mellé... “BOB”, legyen álmod csendes! WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 1886 óta szakadatlanul szolgáljuk az amerikai magyarságot. Minden betegség alapos érvágást okoz a magunkfajta, szegény ember pénztárcáján. A ránkszakadt betegség elviselése is sokkal könnyebb, ha megfelelő William Penn kórházi biztosításunk van: “Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” Még ma vegyél ki William Penn biztosítást.
