William Penn, 1962 (45. évfolyam, 5-23. szám)

1962-06-06 / 11. szám

4-IK OLDAL 1962 junius 6. William Penn °¥Mcam M/nn^ Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: JULIUS MACKER Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455. All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pa. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ......................................... $1.00 a year Foreign Countries ....................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1879. COLUMBUSBAN MOST ZAJLANAK AZ ORSZÁGOS KUGLIVERSENYEK Akadnak bizonyára olyanok, akik talán kifogásolják, hogy sokat írunk a minden évben megtartott nagy eseményünk előtt és után. Hiszen mindent lehet kritizálni, mert a világon mindig minden változik, különösen aj mai forrongó, bizonytalan, nyugta­lan világban. Vannak hibakeresők, akiknek legnagyobb gyönyö­rűsége, ha a legnagyobb gondolatot, tettet, teljesítményt vaígy intézményt is elsősorban az árnyoldala felől szemlélik és ismer­jük aiz életnek azt az örök törvényét is, hogy a fenségest a nevet­ségestől csak egy lépés választja el. Országos versenyünket bírálhatja valaki abból a szempont­ból, hogy az csak mintegy ezer kuglizónak szívügye és ezer em­ber a mi hatalmas taíglétszámunknak csak elenyésző hányada. Ezeknek rögtön azt felelhetjük, hogy az ezer aktiv résztvevőnek rendszerint minden családtagja, rokona, barátja szintén eljön a nagy napra;, mert hiszen a testvériségi összejövetelen nem cseké­lyebb a hangsúly, mint a sporteseményen. Ebben a temérdek or­szágban, ahol a távolságok sokkal nagyobbak, mint Európában, jó legalább évente egyszer összeiönni, mert a személves találkozás minden levéllel és telefonbeszélgetéssel felér. Az örökös hajszá­ban, a mindennapi fáradságos munka küzdelmében, fel-felmerül a vágy az emberi lélekben egv-egy nyugvópont után. Mit ér az élet egy kis kikapcsolódás nélkül? Mivel Egyesületünk mindenekelőtt fraternális intézmény, bő­ven gondoskodik tagjai lelki szükségleteiről is. A kuglizást fogad­ta el fősportnak, mert országos versenyeink már olvan szép múlt­ra tekintenek vissza, hogy hagyományossá váltak. És a jó és szép, sőt boldogító hagyományokat nem szabad elvetni. Egyesü­letünket nem az üzleti haszon sarkalja e nagy országos ünnep megtartására. Kétségtelen, hogy van propaganda-értéke is, még olyan esetben is, amikor az ünnep rendezésének költségei fel­emésztik a részvételi dijakból származó jövedelmet. Mert feltét­lenül hire megy a szépen sikerült ünnepnek, ahol az idősebbek­nek barátaikkal, ismerőseikkel van alkalmuk találkozni, a fiata­loknak meg még ismeretlen pajtásokat szerezni. Az élet mindinkább gépiessé válik. Ha ez kényelmünket emeli is, káros hatással van a lélekre, kábítószerként hat. Lehet-e ennek jobb ellenszere, mint az együvé tartozóknak évenkinti ösz­­szeölelkezése a William Penn fraternailizmus jegyében, ennek az áldásos szellemnek terjesztése érdekében? Itt Amerikában talán jobban ráeszméltek arra, hogy az em­ber mennyire társas lény. Európában még mindig sok az egyé­nieskedő, különcködő, visszavonult ember. Itt normális életszük­séglet, hogy mindenkinek valahová tartoznia kell, hiszen de­mokratikus államformánk is ezen az elven épül fel. Gondoljuk csak meg, mi lenne belőlünk, széthúzásra hajlamos, különvéle­ményen okoskodó, kritikus érzékkel megáldott, alkalmazkodni nem mindig tudó magyarokból, ha még William Penn se volna? De hetvenöt év szorgos munkája, elődeink önzetlensége olyan nagyra növelte Egyesületünket, hogy már régóta alzt is megenged­heti magának, hogy évente egyszer alkalmat ad tagjainak, hogy testvériesen találkozhassanak, jól szórakozhassanak és ujult erő­vel, frissességgel vegyék fel a munka nehéz jármát. Kísérőkkel együtt közel ezer versenyző utazott Columbus, Ohioba, hogy az Egyesület Országos Kugli Mérkőzésein részt ve­hessen. E gyönyörű felvonulás méltó bizonyítéka annak, hogy Tagságunk fraternális tevékenységekbe vetett hite évről-évre fokozódik. 1 TORDA JAKAB I Pusztul, ritkul az öregamerikás magyarjaink tábora. Egyre­­másra roppannak össze, térnek az örök hazába egyleti életünk kiváló, önzetlen munkásai. A régi egyleti élet forró levegőjű, be­csületes szándékú harcos gyűléseiről nemsokára csak a temetők­ben sorakozó fej fák néma beszéde tehet tanúságot, melyek alatt a tagtestvéreink érdekét mindig szivükön viselő harcosok alusz­­szák örök álmukat. Napokban vettük a szomorú hirt, hogy Torda Jakab, “Elis­mert Testvérünk” a 14-ik fiók érdemes tagja is itt hagyott ben­nünket. Május első vasárnapján még részt vett a fiókja közgyű­lésén, meglátogatta a kórházban betegen fekvő feleségét, ott­honába tért, hol hétfőn reggel halva találták a! gyermekei. Torda testvérünk 1874 junius hó 27-én született Abauj Torna vármegye Perény községben. Fiatalon került az Egyesült Álla­mokba. Felesége, született Egyedi Margit és hat gyermeke: Ilona, Jakab, Lajos, József, Edward és Béla valamint azok családjai gyászolják. Torda Jakab 1911 május hetedikén lett tagja az Egyesüle­tünknek. A múlt esztendőben tüntettük ki az ötven éves tagsá­got jelentő emlékjelvénnyel. Elismert tagsági kitüntetését évekkel ezelőtt kapta meg. Egyleti életünkben tevékeny részt vett kez­dettől fogva. Sokáig elnöke volt a clevelandi 102-ik fióknak, majd 1925-ben, a 16-ik konvenciós kerület elnökének és nagygyülési képviselőjének választotta meg, hol értelmes felszólalásaival ma­gára vonta a közfigyelmet. Két évvel később a XVI-ik konvenció az Ellenőrző Bizottságba választotta. Elismert Torda Tagtársunkban gyászoljuk az igaz, az izig­­vérig egyleti testvért, a jóbarátot, az egyenes szivü megértő em­bert, a közéleti harcost, aki becsülettel szolgálta az Egyesüle­tünket, aki vas szigorral! ragaszkodott elveihez tisztségeinek be­töltése idején. Egyesületünk nevében őszinte részvétünket küldjük a gyá­szoló családnak. A Collection of Treasured Hungarian Recipes and Family Favorites published by The Ladies’ Auxiliary, Branch 18, William Penn Fraternal Association, Detroit, Michigan. — 1962 — Ára §1.25 E csinos kiállítású és alig felbe­csülhető tartalommal biró szakács­könyvet Egyesületünk elnöke, MA­CKER GYULA, a következő ajánló sorokkal bocsátotta útjára: “A megtiszteltetés érzésével teszek eleget annak a kérelemnek, hogy e könyvet a William Penn Fraternális Egyesület tagságának és a nagykö­zönségnek szives figyelmébe ajánl­jam, mert egyben elismerésemet is kifejezhetem Egyesületünk detroiti asszonyainak szorgalmas munkájával kapcsolatban. Dicséret illeti meg a 18-ik fiók NŐ-OSZTÁLYÁNAK asszonyait, akik időt, fáradságot nem kiméivé, szor­galmas munkával gyűjtötték össze a magyar szakácsmüvészet leghiresebb ételeinek receptjeit és azokat e könyv kiadásával minden gazdaasszony szá­mára ismertté tették. Az elismerés azért illeti meg őket legfőképpen, mert az ismertetett éte­lek között nem egy van, mely kimon­dottan magyar eredetű. Számos étel­nek az elkészítési módja először ke­rül nyomtatásban a nagyközönség tudomására, mert a féltve őrzött re­cepteket eddig csak titokban, szájról­­szájra adták tovább az édesanyák a férjhez menni készülő leányaiknak. Biztos vagyok abban, hogy a de­troiti asszonyok szakácskönyvéből hasznos ismereteket szerez minden háziasszony, aki kitűnő és változatos ételekkel akar kedveskedni férjének, gyermekeinek és vendégeinek.” Ehhez a magvas, velős ajánláshoz csak azt fűzhetjük hozzá, hogy annak egy szavát sem hazudtolja meg a nagy gonddal és magyar szeretettel összeállitott szakácskönyv. A magyar családanyának mindenkor nagy örö­möt okoz, ha családja tagjai vagy vendégei jóízűen fogyasztják el főzt­­jét, mely bizony gyakran több figyel­met, odaadást és fáradságot igényel, mint az amerikai vagy más külföldi ételek elkészitése. Ez a szakácskönyv is olyan Ízlése­sen, áttekinthetően, célszerűen van megszerkesztve, mint ahogy az iga­zi magyar asszony készít el férjének, gyermekeinek vagy vendégeinek va­lamely általuk különösen kedvelt cse­megét: a hozzávalókból semmit sem sajnál el, teljes figyelmét a tökéle­tes előállításnak szenteli és minden fogással öregbiti a hires magyar konyha- és cukrászmüvészet nemzet­közi tekintélyét. Előre is tudjuk, hogy a hasznos kézikönyvnek hatalmas sikere és nemsokára második (esetleg bővitett) kiadása lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents