William Penn, 1962 (45. évfolyam, 5-23. szám)
1962-06-06 / 11. szám
4-IK OLDAL 1962 junius 6. William Penn °¥Mcam M/nn^ Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: JULIUS MACKER Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455. All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pa. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ......................................... $1.00 a year Foreign Countries ....................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1879. COLUMBUSBAN MOST ZAJLANAK AZ ORSZÁGOS KUGLIVERSENYEK Akadnak bizonyára olyanok, akik talán kifogásolják, hogy sokat írunk a minden évben megtartott nagy eseményünk előtt és után. Hiszen mindent lehet kritizálni, mert a világon mindig minden változik, különösen aj mai forrongó, bizonytalan, nyugtalan világban. Vannak hibakeresők, akiknek legnagyobb gyönyörűsége, ha a legnagyobb gondolatot, tettet, teljesítményt vaígy intézményt is elsősorban az árnyoldala felől szemlélik és ismerjük aiz életnek azt az örök törvényét is, hogy a fenségest a nevetségestől csak egy lépés választja el. Országos versenyünket bírálhatja valaki abból a szempontból, hogy az csak mintegy ezer kuglizónak szívügye és ezer ember a mi hatalmas taíglétszámunknak csak elenyésző hányada. Ezeknek rögtön azt felelhetjük, hogy az ezer aktiv résztvevőnek rendszerint minden családtagja, rokona, barátja szintén eljön a nagy napra;, mert hiszen a testvériségi összejövetelen nem csekélyebb a hangsúly, mint a sporteseményen. Ebben a temérdek országban, ahol a távolságok sokkal nagyobbak, mint Európában, jó legalább évente egyszer összeiönni, mert a személves találkozás minden levéllel és telefonbeszélgetéssel felér. Az örökös hajszában, a mindennapi fáradságos munka küzdelmében, fel-felmerül a vágy az emberi lélekben egv-egy nyugvópont után. Mit ér az élet egy kis kikapcsolódás nélkül? Mivel Egyesületünk mindenekelőtt fraternális intézmény, bőven gondoskodik tagjai lelki szükségleteiről is. A kuglizást fogadta el fősportnak, mert országos versenyeink már olvan szép múltra tekintenek vissza, hogy hagyományossá váltak. És a jó és szép, sőt boldogító hagyományokat nem szabad elvetni. Egyesületünket nem az üzleti haszon sarkalja e nagy országos ünnep megtartására. Kétségtelen, hogy van propaganda-értéke is, még olyan esetben is, amikor az ünnep rendezésének költségei felemésztik a részvételi dijakból származó jövedelmet. Mert feltétlenül hire megy a szépen sikerült ünnepnek, ahol az idősebbeknek barátaikkal, ismerőseikkel van alkalmuk találkozni, a fiataloknak meg még ismeretlen pajtásokat szerezni. Az élet mindinkább gépiessé válik. Ha ez kényelmünket emeli is, káros hatással van a lélekre, kábítószerként hat. Lehet-e ennek jobb ellenszere, mint az együvé tartozóknak évenkinti öszszeölelkezése a William Penn fraternailizmus jegyében, ennek az áldásos szellemnek terjesztése érdekében? Itt Amerikában talán jobban ráeszméltek arra, hogy az ember mennyire társas lény. Európában még mindig sok az egyénieskedő, különcködő, visszavonult ember. Itt normális életszükséglet, hogy mindenkinek valahová tartoznia kell, hiszen demokratikus államformánk is ezen az elven épül fel. Gondoljuk csak meg, mi lenne belőlünk, széthúzásra hajlamos, különvéleményen okoskodó, kritikus érzékkel megáldott, alkalmazkodni nem mindig tudó magyarokból, ha még William Penn se volna? De hetvenöt év szorgos munkája, elődeink önzetlensége olyan nagyra növelte Egyesületünket, hogy már régóta alzt is megengedheti magának, hogy évente egyszer alkalmat ad tagjainak, hogy testvériesen találkozhassanak, jól szórakozhassanak és ujult erővel, frissességgel vegyék fel a munka nehéz jármát. Kísérőkkel együtt közel ezer versenyző utazott Columbus, Ohioba, hogy az Egyesület Országos Kugli Mérkőzésein részt vehessen. E gyönyörű felvonulás méltó bizonyítéka annak, hogy Tagságunk fraternális tevékenységekbe vetett hite évről-évre fokozódik. 1 TORDA JAKAB I Pusztul, ritkul az öregamerikás magyarjaink tábora. Egyremásra roppannak össze, térnek az örök hazába egyleti életünk kiváló, önzetlen munkásai. A régi egyleti élet forró levegőjű, becsületes szándékú harcos gyűléseiről nemsokára csak a temetőkben sorakozó fej fák néma beszéde tehet tanúságot, melyek alatt a tagtestvéreink érdekét mindig szivükön viselő harcosok aluszszák örök álmukat. Napokban vettük a szomorú hirt, hogy Torda Jakab, “Elismert Testvérünk” a 14-ik fiók érdemes tagja is itt hagyott bennünket. Május első vasárnapján még részt vett a fiókja közgyűlésén, meglátogatta a kórházban betegen fekvő feleségét, otthonába tért, hol hétfőn reggel halva találták a! gyermekei. Torda testvérünk 1874 junius hó 27-én született Abauj Torna vármegye Perény községben. Fiatalon került az Egyesült Államokba. Felesége, született Egyedi Margit és hat gyermeke: Ilona, Jakab, Lajos, József, Edward és Béla valamint azok családjai gyászolják. Torda Jakab 1911 május hetedikén lett tagja az Egyesületünknek. A múlt esztendőben tüntettük ki az ötven éves tagságot jelentő emlékjelvénnyel. Elismert tagsági kitüntetését évekkel ezelőtt kapta meg. Egyleti életünkben tevékeny részt vett kezdettől fogva. Sokáig elnöke volt a clevelandi 102-ik fióknak, majd 1925-ben, a 16-ik konvenciós kerület elnökének és nagygyülési képviselőjének választotta meg, hol értelmes felszólalásaival magára vonta a közfigyelmet. Két évvel később a XVI-ik konvenció az Ellenőrző Bizottságba választotta. Elismert Torda Tagtársunkban gyászoljuk az igaz, az izigvérig egyleti testvért, a jóbarátot, az egyenes szivü megértő embert, a közéleti harcost, aki becsülettel szolgálta az Egyesületünket, aki vas szigorral! ragaszkodott elveihez tisztségeinek betöltése idején. Egyesületünk nevében őszinte részvétünket küldjük a gyászoló családnak. A Collection of Treasured Hungarian Recipes and Family Favorites published by The Ladies’ Auxiliary, Branch 18, William Penn Fraternal Association, Detroit, Michigan. — 1962 — Ára §1.25 E csinos kiállítású és alig felbecsülhető tartalommal biró szakácskönyvet Egyesületünk elnöke, MACKER GYULA, a következő ajánló sorokkal bocsátotta útjára: “A megtiszteltetés érzésével teszek eleget annak a kérelemnek, hogy e könyvet a William Penn Fraternális Egyesület tagságának és a nagyközönségnek szives figyelmébe ajánljam, mert egyben elismerésemet is kifejezhetem Egyesületünk detroiti asszonyainak szorgalmas munkájával kapcsolatban. Dicséret illeti meg a 18-ik fiók NŐ-OSZTÁLYÁNAK asszonyait, akik időt, fáradságot nem kiméivé, szorgalmas munkával gyűjtötték össze a magyar szakácsmüvészet leghiresebb ételeinek receptjeit és azokat e könyv kiadásával minden gazdaasszony számára ismertté tették. Az elismerés azért illeti meg őket legfőképpen, mert az ismertetett ételek között nem egy van, mely kimondottan magyar eredetű. Számos ételnek az elkészítési módja először kerül nyomtatásban a nagyközönség tudomására, mert a féltve őrzött recepteket eddig csak titokban, szájrólszájra adták tovább az édesanyák a férjhez menni készülő leányaiknak. Biztos vagyok abban, hogy a detroiti asszonyok szakácskönyvéből hasznos ismereteket szerez minden háziasszony, aki kitűnő és változatos ételekkel akar kedveskedni férjének, gyermekeinek és vendégeinek.” Ehhez a magvas, velős ajánláshoz csak azt fűzhetjük hozzá, hogy annak egy szavát sem hazudtolja meg a nagy gonddal és magyar szeretettel összeállitott szakácskönyv. A magyar családanyának mindenkor nagy örömöt okoz, ha családja tagjai vagy vendégei jóízűen fogyasztják el főztjét, mely bizony gyakran több figyelmet, odaadást és fáradságot igényel, mint az amerikai vagy más külföldi ételek elkészitése. Ez a szakácskönyv is olyan Ízlésesen, áttekinthetően, célszerűen van megszerkesztve, mint ahogy az igazi magyar asszony készít el férjének, gyermekeinek vagy vendégeinek valamely általuk különösen kedvelt csemegét: a hozzávalókból semmit sem sajnál el, teljes figyelmét a tökéletes előállításnak szenteli és minden fogással öregbiti a hires magyar konyha- és cukrászmüvészet nemzetközi tekintélyét. Előre is tudjuk, hogy a hasznos kézikönyvnek hatalmas sikere és nemsokára második (esetleg bővitett) kiadása lesz.
