William Penn, 1962 (45. évfolyam, 5-23. szám)

1962-04-04 / 7. szám

8-IK OLDAL 1962. április 4. William Penn LINCOLN ÉS A MAGYAROK Irta: VASVÁRY ÖDÖN A következőket magának Stahel-Számvald tábornoknak hivatalos jelen­téséből tudjuk, amit a hadügyminisztériumhoz küldött. A jelentés idevonat­kozó része igy szól: “1863 március 13-án, tehát másnap, hogy Stoughton tábornokot elfogták, útban voltam Stafford Coui't House-tól New York felé, nyolc napi szabad­ságon. Amint Washingtonba érteni, üzenetet kaptam, hogy azonnal jelentkez­zem Lincoln elnöknél. Az elnök tudomásomra hozta Stoughton tábornok elfoga­­tását és beszélt arról a bizonytalan helyzetről, amelyben csapataink Wash­ington előtt vannak. Hozzátette az elnök, hogy szeretné, ha én venném át a washingtoni front parancsnokságát, hogy igy véget vethessünk ezeknek a támadásoknak. Levelet irt HKINTZELMANN tábornoknak, a washingtoni department parancsokának, és utasított, hogy személyesen keressem fel a tábornokot. Március 17-én az önkéntes haderő Major-General-jává neveztek ki, 1863 március 13-ával kezdődő hatállyal ...” Ennek a kinevezésnek azonban más, érdekes előzményei is vannak amiket szintén maga Stahel-Számvald tábornok beszélt el, amikor régi jó barátja, CARL SCHURZ, volt tábornok nagykövet és miniszter, az amerikai németek történetének egyik legnagyobb alakja 1906-ban meghalt. Schurz is tábor­nok volt a polgárháborúban. Stahel-Számvald nyilatkozatából kitűnik, hogy Lincoln már hónapokkal a fennebb leirt találkozás előtt hosszasan tárgyalt Schurz-cal, akit Stahel- Számvalddal együtt akart kinevezni Major-General-lá. Ezt kifejezetten meg­ígérte Sehurznak. Mikor azonban az előléptetendő tábornokok névsora meg­jelent a lapokban, Carl Schurz neve benne volt, de Stahel-Számvaldé nem. Schurz azonnal levelet irt Lincoln elnöknek (Camp near Falmouth, Jan. 25, 1863), amelyben emlékeztette az elnököt nem régen tett Ígéretére. Schurz már az előző beszélgetésben említette Lincolnnak, hogy Stahel-Számvald az ő javára visszalépett a 11-ik hadosztály parancsnokságától és megelégedett a tartalékos lovasság vezetésével. Hangsúlyozta Schurz azt is, hogy a jövő­ben csak úgy fogadja el a Major-General-lá való kinevezést, ha ugyanakkor Stahel-Számvald is megkapja ezt a rangot. Az elnök megigérte, hogy igy fog történni, — de ennek dacára Stahel-Számvald neve most nincs az előlép­­tetendők között. Ha valami akadálya van Stahel-Számvald előléptetésének, az övével együtt, úgy “becsületbeli kötelességének” tartja kitérni az előléptetés elől. “Az Elnök Ur nekem meg fog bocsátani ezért,” - irta levelében Schurz­­“dé egész életemben az volt az alapelvem, hogy hiven megállók barataim mellett és megtartom adott szavamat. Szívesebben megmaradok a 11-ik hadosztály élén, mint Brigadier General, vagy visszalépek attól is, mint hogy egy olyan férfiú félreállitása árán viseljem a két csillagot (Jegyzet: A Major-General rangjelzése a válldiszen), aki megérdemli az előléptetést, meg­érdemli barátságomat és akinek én magam tolmácsoltam annak idején az Elnök Ur Ígéretét . . A levelet nem postán küldte el Schurz az elnöknek, hanem átadta Stahel - Számvaldnak, hogy ő személyesen adja át azt. A magyar tábornok átvette a levelet, de nem vitte el Lincolnhoz, hanem magánál tartotta. A kongres­szus, amelynek hozzájárulása kellett a tábornoki kinevezezósekhez, nyolc vagy kilenc nevet törölt a lapokban közölt névsorból. Schurz is a töröltek közé került és előléptetése akkor elmaradt. Két hónap múlva azonban, mivel több ÉVES HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ­JUKAT. Steinmetz Károly 1877 junius 16-án született a biharmegyei Kiskereki községben, Steinmetzné pedig Varga Terézia néven 1883 május 27-én lát­ta meg a napvilágot ugyancsak bi­harmegyei Érsemlyén. A század elején, 1902-ben léptek házasságra. Isten kegyelméből négy gyermekük él, akik öt unokával, öt dédunokával és egy ükunokával aján­dékozták meg őket. A Steinmetz család tehát öt élő generációra te­kinthet vissza. Első leányuk és an­nak leszármazottai az óhazában él­nek. Steinmetzék három gyermekük­kel 1922-ben jöttek az Egyesült Álla­mokba. Lapunk részéről sok jó egészséget kívánunk az ünneplő házaspárnak. 564 tiltonsville‘ A Központi Hivatal szives tudo­másulvétel végett közli CSEHI Vin­­centnek, a Tiltonsville, Ohio, 564-ik fiók ügykezelőjének uj címét: 98 Williams Street, Tiltonsville, Ohio. “KI MINT VETI ÁGYÁT — ÚGY ALUSSZA ÁLMÁT!” Nyugodtan hajtja fejét álomra, ha tagja Egyesületünknek s MEG­FELELŐ biztosítása van. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION üresedés volt, mindkettőjükét egyszerre léptették elő kétcsillagos tábornokká. Ezekről a részletekről az érdekelteken kívül senki sem tudott addig, amig Schurz meg nem halt 1906-ban. Akkor irta meg Stahel-Számvald, hogy amikor elment az elnökhöz megköszönni az előléptetést, ami szokásban volt, csak akkor vette elő Schurz levelét és átadta Lincolnnak. Az elnök hossza­san olvasgatta az írást, majd a magyar tábornokhoz fordult ezekkel a szavakkal: —“Ez egy valóban nemesen megirt levél, Stahel. Teljesen rávall Schurz­­ra.” (“Irts a noble letter, Stahel. It’s just like Schurz.”) Stahel-Számvald megtartotta Schurz levelét, de annak létezéséről csak legbizalmasabb barátai tudtak, másnak nem mutatta sohasem. ANDREW CARNÉGIE-vel és másokkal ő volt Schurz egyik koporsóvivője. Valószínű ig Stahel-Számvald volt az egyetlen magyar, aki Lincoln tör­ténelmi jelentőségű gettysburgi beszédét (Nov. 19, 1863) végighallgatta. Az elnök kíséretében a haderőt öt tábornok képviselte. Ezt a küldöttséget, amely DOUBLEDAY. SCHENCK, COUCH, és GIBBON tábornokokból állott, Stahel- Számvald vezette. A piedmonti győzelemről és Stahel-Számvald későbbi pályafutásáról a második fejezetben emlékeztünk meg. A magyar tábornok 88 éves korában halt meg New Yorkban. Halála előtt pár héttel WILLIAM HOWARD TAFT, az Egyesült Államok elnöke, aki azután temetésén is résztvett, adjutánsával egy, nagy csokor White House rózsát küldött az életből távozni készülő öreg katonának. Temetésén egyik legjobb barátja, SIMON WOI.F, volt egyptomi főkonzul többek között ezeket mondotta: —-“Mint parancsnok, Lincoln elnök korlátlan bizalmát bírta. Mint loyális amerikaira, Washington katonai védelmének egy' részét is reá bízta. Maga volt a becsület megtestesülése, vidám, kellemes barát, egy minden tekintet­ben szeretetne méltó férfiú, aki a barátságot és jótékonyságot tettekkel gya­korolta, akinek mindenkihez volt egy jó szava, aki sohasem ítélt tulszigoruan. Sok befolyásos és igaz barátja volt, akik úgy tekintettek rá, mint követendő példaképre . . .” McClellan tábornok', a polgárháború egyik korábbi fővezére is dicsérettel emlékszik meg emlékirataiban Stahel-Szárovaldról, akit kivételnek tartott a “német” tisztek között. Nem lesz érdektelen megemlíteni azt sem, hogy még száz esztendővel ezelőtt is úgyszólván minden második magyart legalább is grófnak tartottak Amerikában. Haraszthy Ágoston, Ujházy László, Pulszky Ferenc és sokan mások nem tudták elkerülni ezt a nagyítást, amire ők maguk bizonyára nem adtak okot. Stahel-Számvaldról még ma is olvassuk, még komoly történeti munkákban is, hogy álnév alatt szereplő magyar arisztokrata volt. Egyik állítás szerint gróf Sebastiani, egy másik szerint gróf Ferenzi volt az igazi neve. Az igazság az. hogy a tábornok egyszerű, középosztálybeli kisemberek­től származott. Apja neve Számvald András, anyjáé Nagy Borbála volt, mint azt a régi szegedi belvárosi (Szent Demeter) plébánia anyakönyve igazolja. 1824 szeptember 25-én született és igaz, hogy a keresztségben előkelő nevet kapott. A latinul irt anyakönyvi bejegyzés szerint: KJulius Caesar Franciscu.s Fridericus Andreas” neyekre keresztelték. 1912 December 4-én halt meg. A többi magyar, akinek alkalma volt Lincoln elnökkel személyesen talál­kozni és beszélni, távolról sem került olyan kapcsolatba az elnökkel, mint Stahel-Számvald. F1GYELMESSY FÜLÖPÖT röviddel Amerikába érkezése után maga Se­ward külügyminiszter vitte el a Fehér Házba és mutatta be Lincoln elnöknek. Figyelmessy az olaszországi Garibaldista magyar légióban töltött szolgálata idején már régebben foglalkozott a gondolattal, hogy átmegy Amerikába és felajánlja szolgálatait az Unió ügyének. Attól a GEORGE PERKINS MARSH- tól kért tanácsot, aki Kossuth menekülése idején, mint az Egyesült Államok konstantinápolyi követe nagyon sok jó szolgálatot tett a számüzötteknek. Marsh ebből az időből ismerte Figyelmessyt. A polgárháború idején Marsh Turinban szolgált, mint a szárdiniai királysághoz küdött amerikai követ. Őb kérte fel W. H. SEWARD külügyminiszter, hogy küldjön át jó lovastiszteket. Marsh rögtön Figyelmessyre gondolt, akinek meleghangú ajánlólevelet is adott Sewardhoz és SIMON CAMERON hadügyminiszterhez. Kossuth maga WINFIELD SCOTT tábornoknak, HORACE GREELEY képviselő-szerkesztőnek és másoknak irt ajánló sorokat, ugyanezt tették GARIBALDI és KLAPKA tábornokok, valamint PULSZKY FERENC is. Figyelmessy amerikai útját két olaszországi tisztje társaságban tette meg. Az egyik DUNK A MIKLÓS kapitány volt, aid a polgárháborúban nem sokkal azután hősi halált halt, a másik SÁRPI GYÖRGY kapitány, aki való­színűleg szintén szolgált a polgárháborúban, bár adataink még nincsenek róla, 1861 december 4-én értek New Yorkba, de pár nap múlva már Washing­tonba utaztak. December 9-én Seward külügyminiszter fogadta Figyelmessyt és rögtön személyesen kisérte át a Fehér Házba, hogy bemutassa az elnöknek. Lincoln nemes egyszerűsége mély hatást tett a magyar katonára, aki azután rendületlen hive lett a vértanú elnöknek, A találkozás és beszélgetés részle­teit nem ismerjük. Arról sem tudunk, hogy később a két férfiú még talál­kozott volna. Kuné Gyula, a volt fiatal honvéd, Világos után Bem tábornok kíséretével a sziriai Aleppoba került, majd onnan Damaskusba ment, ahol Emin pasának, a szultán sógorának szolgálatába állott. Sok hánykódás után Egyptomon és Anglián keresztül került Amerikába, Kossuth ajánló levelét hozva megával. Chicagóban állapodott meg és 1866-ban belesodródott a politikai életbe. Mint pót delegátus, tagja volt annak a republikánus konvenciónak, amely Lincolnt elnökké jelölte. A párt Indiana államba küldte korteskörutra. Emlékirataiban elmondja hogy többször volt alkalma Lincolnnal beszélni, úgy az illinoisi Springfielden, mint Washingtonban. Mint chicagói lakos, ő vitte el Spring­­fieldre a már megválasztott, de még be nem iktatott Lincolnhoz Mihalótzy Gézának azt a levelét, amelyben engedélyét kéri arra, hogy a Chicagóban ál­tala szervezett katonai alakulat a “Lincoln Riflemen” nevet viselhesse, amihez Lincoln szívesen, írásban hozzájárult. (FOLYTATJUK FIÓK HÍREK íFolytatás a 7-ik oldalról) ror LOS ANGELES, Aut) California TAR MIHÁLY és felesége, előző­leg detroiti lakosok, nemrég ünnepel­ték házasságuk ötvenéves évfordu­lóját. Rokonaik és barátaik elárasztot­ták jókívánságaikkal a TAR házas­párt aranylakodalmuk alkalmával; számos ajándékot is kaptak. Ennek az érdemes házaspárnak hat gyermeke van, — három Califor­­niában és három Európában. Tizen­nyolc unokával és egy dédunokával áldotta meg őket a Mindenható. Az ünneplő házaspárnak, akik Egyesületünk ősrégi tagjai, mi is szívből jövő szerencsekivánatainkat tolmácsoljuk. Steinmetz Károly és neje akit az egyetemes W'illiam Penn tá­borban sok helyen jól ismernek, akik a philadelphiai 104-ik fióknak alapí­tói és gondozói voltak amig a fiók be nem olvadt a 76-ik testvérfiókba, most ünnepelték meg HATVAN

Next

/
Thumbnails
Contents