William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-11-01 / 15. szám
4-IK OLDAL 1961 november 1. William Penn GMÜliawi fönn/ Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: JULIUS MACKER Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue, Pittsburgh 19, P«. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada _____________________ $1.00 a year Foreign Countries ___________________________ $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. f MEGINT TEMETTÜNK...! Vezértestületünk szükebb-körü családjának ismét nagy gyásza van. Nagy részvét mellett temették el 1961. október 24-én KONYHA BÁLINT-nét, a40-ik fiók ügykezelője nejét és ifj. Konyha Bálint ellenőrző bizottsági tagunk édesanyját. A temetést a Heslo temetkezési intézet rendezte. A szertartást Rev. Dr. Robert Clark lelkész, a Martins Ferry First Presbyterian Egyház szertartása szerint, valamint Nagytiszteletü Várady Arthur, a Martins Ferry-i Magyar Presbyterian Egyház nyugalmazott lelkésze végezte. Az elhunytat a Riverview temetőben helyezték örök nyugalomra. A sírnál Egyesületünk nevében Stelko- Vics J. Albert központi titkár mondott búcsúbeszédet. Halottvivők voltak: László János polgármester, Strama József, Geréb János, Bartók József, Kovács János és Visnyánszky Pál. Az elhunytat gyászolják: bánatos férje, idősebb Konyha Bálint, leánya Mrs. Helen McCarthy, Phoenix, Arizona, fiai: Dr. Konyha Pál, Newark, N.J., Konyha György, Toledo, Ohio és ifj.. Konyha Bálint, Martins Ferry, Ohio. Egyesületünk nevében a legőszintébb részvétünket küldjük a gyászoló családnak. EGYESÜLETÜNK SZÜLETÉSI HELYÉN HAZLETONBAN NŐ-OSZTÁLY ALAKULT Hazleton, Pennsylvaniában levő 9-ik fiókunknál a második nemzedék tagj jaiból uj Nő-Osztály alakult. A megszervezés nehéz munkáját a fiók ügy! kezelőnője Németh Helen végezte, aki egyik tagja az Országos Női Bizott- 1 Ságnak is. Bemutatjuk az uj Nő-Osztály tagjait. Állnak balról-jobbra: Mrs. Dolores Sashko, Mrs. Mary Gúla, Mrs. Margaret Barnasevitch, Mrs. Theresa Honis, Mrs. Rose Lewis, ülnek: Mrs. Rita Kopachy, Mrs. Helen Ne- / meth és Miss Elizabeth Kopachy. Az uj NŐ-Osztály működéséhez sok szerencsét és kitartást kívánunk. LISZT FERENC ÉVFORDULÓI Liszt Ferencnek a nagy magyar zeneköltőnek ebben az évben van születésének 150-ik és halálának 75- ik évfordulója. A régi Magyarország Sopron vármegyéjének Doborján nevű falujában 1811 október 22.-én látta meg a napvilágot és a bajorországi Bayreuthban 1886 július 31.-én hunyta le örök álomra szemeit. Ott is temették el. Úgy történt az, hogy Liszt, aki lelkes barátja és támogatója volt a Bayreuthban rendezett ünniepi játékoknak, semmiképpen sem akarta elmulasztani, hogy jelen legyen a Tristan és Izolda előadásán. Lányának, Cosimának', Wagner Richard özvegyének már korábban megígérte, hogy okvetlenül megjelenik azon. Liszt meghűlve, kimerültén érkezett Bayreuthba, de nem lehetett visszatartani attól, hogy Cosimának Ígéretét be ne váltsa. Az egész előadás alatt a páholy mélyébe húzódva, alig tudta visszafojtani a köhögést, de a szünetekben mindig kilépett a páholy külső részébe és hevesen tapsolt tudva, hogy mindenki őt figyeli, mert Wagner zeneköltői géniuszának felismerése neki volt köszönhető. Néhány nappal az előadás után meghalt. Halála titokban maradt, mert Cosima nem akarta, hogy a) gyászhir elrontsa az ünnepi hangulatot Bayreuthban. Rajta sem lehetett észrevenni amikor az előkelő vendégek üdvözlésén m e g j elent, hogy elveszítette édesapját. Liszt egyszer azt a kívánságát fejezte ki, hogy ott temessék el, ahol vándorutjai közben meghal. Egy ideig azonban bizonytalan volt, teljesedik-e a nagy művésznek pillanatnyi hangulatban született kívánsága. A zenetörténet e kimagasló alakjának földi maradványaira hárman is bejelentették igényüket. Budapest városa természetesen szerette volna visszakapni Lisztet, de bejelentette igényét Weimar is és a ferences rend, amelynek harmad-i rendjében Liszt élete végén belépett és amely a budapesti ferences templomban szerette volna Liszt Ferencet örök nyugalomra elhelyezni. A budapesti temetésből nem lett semmi, mert Cosima azt a feltételt kötötte ki, hogy a magyar parlament mindkét háza kérje Liszt hazaszállítását. A magyar törvényhozás azonban erre a szokatlan lépésre, még egy ilyen vitán felülálló nagy egyéniség esetében sem, tudta magát elszánni, mert Tisza Kálmán akkori miniszterelnök az indítványokat azzal ütötte agyon, hogy egy olyan ember, aki a magyar zenét a cigány zenétől származtatja, nem érdemel ily nagy kitüntetést. Liszt Weimarban sem találhatott végső nyugalomra, mert Cosima itt is feltételeket szabott: azt kivánta, hogy helyezzék apját a hercegek számára fenntartott sirboltba. A ferences rend sem tudta keresztülvinni tervét és igy a holtest Bayreuthban maradt, az eredeti Liszt Ferenc-i kívánság szerint. Ez a huza-vona Liszt örökös nyughelye körül tulajdonképpen beleillik életébe, amely olyan hányatott volt mint egy vándoré. Nyugtalan müvészéletét már 11 éves korában elkezdte, amikor első hangversenyeit |adta Bécsben és Párizsban. Fellépéseit valóságos diadalut követte Európa összes nevesebb koncerttermeiben. Sikereit csak Paganini sikereihez lehetne hasonlítani. Liszt a zongoravirtuoz teljesen uj perspektívákat nyitott meg a zongorajátékban. Liszt fellépése azonban más szempontból is úttörőnek minősíthető. Mindaddig az előadó művészt, a zenészt csak másodrendű embernek tekintették azokban a szalonokban és udvarokban, ahol szívesen igénybevették szolgálataikat és gyönyörködtek művészetükben, de társadalmi szempontból elnéztek felettük. Liszt önérzete nem tűrte ezt a kezelést. A krónikások feljegyezték, hogy amikor Miklós cár előtt játszott, a cár a zongorajáték alatt hangosan társalgóit környezetével. Liszt egyszerűen abbahagyta a játékot és mosolyogva ezekkel a szavakkal fordult a cárhoz: “Amikor Felséged beszél, minden) másnak hallgatnia kell . . .” Művészi alkotásaival uj korszakot nyitott meg, ő vezette be a szimfonikus költemény fogalmát, egyes alkotásai ma is megdöbbentően “modernül” hatnak. Ő újította meg a katolikus egyházi zenét is. Liszt egyéniségére erős, rajongó vallásosság különösen jellemző. Már első szenvedélyes szerelmének kudarca után szerzetes akart lenni. Amikor szakított három gyermekének anyával, Marie d’Algout grófnővel egy Róma melletti kolostorba vonult viszsza, ahol 1865-ben harmadrendi “abbé” lett. Egy amerikai tanítványa ezekkel a szavakkal jellemezte az idős mestert pgy nála tett látogatás után: — “Liszt mély és érdekes benyomást tesz. Magas és karcsú alakja, mé- Jyenülő szemei, bozontos szemöldöke, hosszú haja különleges egységgé olvadnak össze. Kezei rendkívül vékonyak, karcsú ujjai szinte azt a benyomást keltik, mintha kétszerannyi Ízületből állanának, mint egy normális ember ujjai. Ezek a kezek (blyan hajlékonyak és mozgékonyak, hogy szinte nyugtalanító érzés a mozgásukat követni. Ha Liszt sétálni megy, mindenki üdvözli, mint egy (uralkodót. Arca elárulja, hogy sok mindenen ment keresztül. Hosszú abbé-kabátot faoi'd s igy egész megjelenése egy középkori mágusra emlékeztet, aki varázspálcájával mindnyájunkat elvarázsolhat,” Hajók talalkozasa Irta: ENDRŐDI SÁNDOR (1850-1920) Éjjel, ha tengeren Két hajó egymás mellett elmegyen: Árboclápájuk rögtön felrepül, Köszöntik egymást ismeretlenül, Ottkünn a tengeren. Sötéten, hallgatag Bolyongjuk át a földi utakat. Van fájó szivünk, könnyező szemünk, És egymás mellett mégis elmegyünk Sötéten, hallgatag . . .
