William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)

1961-07-05 / 7. szám

18-IK OLDAL 1961. julius 5. William Penn VESZTETT BAJNOKSÁGUKAT VISSZASZEREZTÉK A Detroit, Michigan 18-ik fiókjának “1959-es BAJNOK CSAPATA” a handicap nélküli csapat versenyünk győztese lett. A jövőben “1959 and 1961 National Champions” néven ismerjük el őket. A bajnokok nevei: Marton György, Vargo István, Burinda James, Lőrincz József és Totsky Mihály. Boldogan nyújtja központi elnökünk Macker Gyula a győzelmi serleget, mert “hazaiaknak” adja. Bal szélen Dankó István igazgató mosolyog, aki egyben a 18-ik fiók elnöke is. SZALÁNCZY JÁNOS: RÉGENTE ÍGY DOLGOZTUNK Nagyrabecsült elnökünk engem is felkért, hogy hivatalos lapunk ez év júniusában megjelenő, gyémántjubi­leumi számában, mint Egyesületünk régi tagja és volt központi tisztvi­selője, én is írjak pár sort, Szivesen teszek eleget kívánságának és az alábbiakban röviden összefoglalom az emlékezetembe leginkább bevéső­dött mozzanatokat. 1928-ban lettem tagja a Verhovay Segély Egylet Chicagóban működő volt 96-ik fiókjának. Mór az első években felismertem azt, hogy az Egyesület felvirágoztatása főleg az ifjú nemzedék megszervező s é t ő 1 függ. “A Holnap Elébe” kell néz­nünk s valami uton-módon rá kell vennünk a fiatalokat, hogy résztve­­gyenek a magyar egyleti életben. Az egyik fiókgyülésen azt javasol­tam a fiók tagjainak és tisztviselői­nek, hogy alapítsunk sportclubot a fiatalok részére. Ezt az ajánlatot a fiók tagjai egyhangúlag elfogadták. De rögtön felmerült az a kérdés, váj­jon ki fogja ezt a clubot megszer­vezni és hogyan? Fiókunk akkori titkárának közre­működésével, estéinket feláldozva, kiirtuk a törzskönyvből a 16 és 25 évek közötti korban levő ifjú tagok név- és címjegyzékét s azután min­den este személyesen kerestük fel ezeket a fiatalembereket közölve velük tervünket. 36 ifjú tagot láto­gattunk meg és tervünk ismertetése közben kiderült, hogy kevesen tudták közülük, hogy a Verhovay Segély Egylethez tartoznak. Szüleik fizet­ték értük a havidijat és az egyesüle­ti életről mitsem sejtettek. Gyűlést hívtunk össze, melyet 1929 május havában tartottunk meg és amelyen a meghívott fiatalok mind megjelen­tek. Mindenekelőtt ismertettük ve­lük az Egyesület célját és működé­sét, amit nagy figyelemmel hallgat­tak. A sportclub megalakítására vonatkozó javaslatunkat életrevaló­nak találták, örömmel ' fogadták és lelkesedéssel fogtak hozzá a szerve­zés munkájához. Ez a története az Első Verhovay Sportclub megala­kulásának a 96-ik fiók kebelében. 1929-ben több gyűlést tartottunk és igyekeztünk a Sportclub fenntartá­sára a szükséges költséget előterem­teni. Ifjú és öreg tagok vállvetve dolgoztak a legnagyobb egyetértés­ben és a siker ilyen esetben soha­sem marad el. Elértük, hogy már 1930 tavaszán egy jól megszervezett baseball csapatot tudtunk a West Pullman Park Ligába beállítani. Ezt követte a leányok softball csapatá­nak megszervezése. Télviz idején pedig mind a leányok, mind a fiuk basketball csapatot alkottak és lel­kesen űzték ezt a sportot. 1930-ban a 96-ik fiók tagjai el­nöküknek választottak meg; ezentúl még szorgalmasabban törekedtem arra, tagtársaimmal együtt, hogy a következő években még több base­ball csapatot állíthassunk a Park Li­gába és igyekezetünket siker koro­názta. Az 1931 évben tartott Nagy­gyűlés aztán megszavazta a sport­clubok felállítását és ezzel megindí­totta a fiatal tagoknak az egyleti életbe való szoros bekapcsolódását. De mindez természetesen sok után­járás és még több kitartás eredmé­nye volt. 1935-ben vettem először részt Egyesületünk konvencióján, mint delegátus. Ott ismerkedtem meg a megboldogult ARI BÉLA igazgató­val, akit a konvenció a második ge­neráció soraiból választott meg igaz­gatónak. Egyesületünknek fájdalmas veszteséget, jelentett korai halála, mert értékes és fáradhatatlan tevé­kenységével nagyon föllendithette volna Egyesületünket. Az 1939-ben tartott konvenció igazgatónak választott meg. Ekkor ismerkedtem meg BROGLEY FE­RENC, azóta szintén elhunyt tag­társammal, aki ugyanakkor került az Igazgatóság’ tagjai közé. Az igaz­gatósági gyűlések alatt, de estén­­kint is sokat tanácskoztam ARI BÉ­LÁVAL és BROGLEY FERENC­CEL Egyesületünk fiatal tagjainak helyzetéről, kívánságairól és célki­tűzéseiről. Közös célunk az volt, hogy minél több fiatal tagot szerez­zünk az Egyesületnek és ez csak úgy volt lehetséges, hogy érdeklő­désüket a kuglizás felé irányítot­tuk. Igazgatói minőségemben csak másfél évig szerepeltem, központi pénztárosunk elhalálozása után az 1941 szeptemberében lefolyt igazga­tósági gyűlés engem szemelt ki a központi pénztárosi tisztség betöl­tésére. A központban az első két évben sok nehézséggel kellett megküzde­­nem. Akkori elnökünk befektetési programmunkat hátrálta és e téren csak akkor állt be változás, amikor az 1943 évben megtartott konvenció uj elnököt választott BENCZE JÁ­NOS személyében. Ettől kezdve a pénztárosra bízták a befektetés ne­héz kérdésének elbírálását és az er­re vonatkozó terveknek a titkár és számvevő bevonásával eszközölt Központi Hivatalunk lassan nö­­vekvő könyvtára egy érdekes, ma­gyar vonatkozású könyvvel lett gaz­dagabb, melyet Dr. Kovács Andor clevelandi igazgatónk ajándékozott az Egyesületnek. Az irodalmi értékű munkáról hivatott ember, —- Hokky Károly irt ismertetést, melyet mi is közre adunk. “THE STREETS ARE NOT PAVED WITH GOLD” az an£ol cime Stibrán Teréz regényének, amely a maga ne­mében egészen egyedülálló. Eddig tudtunkkal még nem foglalkozott senki regényben a magyar bevándor­lók életével. Két család küzdelmes életén át, két nemzedék sorsát raj­zolja meg, a század fordulótól a -nagy depresszióig. A sürü párbeszédek gyorsan gör­dülő jármüvén, szinte drámaian fut­nak, szaladnak az események. A szerző ért hozzá, hogy az érdeklődést állandóan ébren tartsa. Ügyesen ad­ja a Trianon miatti elégedetlensé­get az ir O’Donnelnek a szájába. A magyar iskolák magas színvonalának kiemelésére is talál módot. A szerep­lők hosszú sorát vonultatja fel. Kö­zülük egyik-másik lényeges szerepet kap. Az olvasó aggódik, hogy ennyi végrehajtását. 1943-ban az igazgató­­sági gyűlés elé azt a modernebb igényeknek megfelelő javaslatot ter­jesztettem elő, hogy a befektetések tervszerű és áttekinthető kezelése céljából a Moody Investment Ser­vice cég szolgálatait vegyük igény­be. E tekintetben is ARI, BROG­LEY és MACKER igazgatók álltak mellém s az ő hathatós segítségük­kel sikerült is az Igazgatóságot e befektetési tanácsadói szerv bevo­násának szükségességéről meggyőz­ni. Egyesületünk vagyon-megszilár­­ditásának és szabályos előrehaladá­sának korszaka e ténnyel kezdődött. Egyesületünk vagyona 1941 évi zárlattal öt millió dollár volt, amely­ből azonban az Insurance Depart­ment egy fél milliót nem ismert el szabályos vagyonnak. Ezeket az el nem ismert, kifogásolt és kétes ér­tékű befektetéseket pár év múlva sikerült kiküszöbölnünk. Tisztvise­lőtársaim és az Igazgatóság megér­tő közreműködésével sikerült az Egyesület vagyonát 14 év leforgása alatt négy és fél millióról tizenhat millióra emelni. Ezt a nagy ered­ményt csak szorgalmas és becsüle­tesen végzett munkával lehetett elér­ni. A központi tisztviselők és az Igazgatóság egységes csapatot al­kotott, melynek példás teamwork-je aztán lehetővé tette az állandó fel­felé haladást. Ennek a sikernek alapeleme azonban az összetartás és a lankadatlan szorgalom. Az én működésem idejébe esik központi székházunk megvétele és átalakítása is. Ezzel, majd később a központi székház kezelésével is az Igazgatóság engem bízott meg. A múlt tapasztalatait leszűrve az á meggyőződésem, hogy Egyesüle­tünk tovább-fejlődése és sikeres jö­vője ugyancsak kellő összetartástól és minél szorgalmasabb, odaadóbb munkától függ. Az Úristen megengedte, hogy fennállásunk 75 éves évfordulóját ünnepeljük az évről-évre kedveltebb és sikeresebb kuglizóversennyel, te­hát nagy sporteseménnyel egybeköt­ve, amelyen ifjú és öreg tagok egy­aránt vehetnek részt. Isten áldása kisérje továbbra is Egyesületünk, sorsát és minden tag­ját! Kérem a Mindenhatót, hogy Egyesületünk minél dicsőbb és ál­dásosabb szerepet játszón a test­­vérsegités terén, minden tagúk, ma­gyarságunk és országunk javára! sok személy felvonultatásával a re­gény szerkezete szétesik. De a női főszereplőnek az események központ­jába állításával, egyéniségének plasztikus megrajzolásával az érdek­lődés állandóan fokozódik. Mindenki más csak epizód szerepet kap mel­lette. Szépen festi az izzó fajszerete­­te mellett lassankint az “American way of life” felé haladó életszem­léletét. De férjével mindvégig egyet­értenek abban, hogy ő sohasem szű­nik meg fajtájáért, igaztalanul el­vett szülőföldjéért és hazájáért küz­deni, dolgozni. Minden angolul olvasónak nyugod­tan ajánlhatjuk a könyvet. Biztosan élvezni fogja. A könyv kapható a szerzőnél: Dr. Stibrán Jánosnénál, 19573 N. Saga» more Road, Cleveland 26, Ohio. “AMIT MA MEGTEHETSZ — NE HALASZD HOLNAPRA!” Aki családját igazán szereti ,az élet­biztosítást velünk köt — még MA! .WILLIAM PENN FRATERNAL. ASSOCIATION az amerikai magyarság legrégibb testvérsegitő egyesülete. Nincsenek az utcák arannyal kikövezve...

Next

/
Thumbnails
Contents