William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-07-05 / 7. szám
18-IK OLDAL 1961. julius 5. William Penn VESZTETT BAJNOKSÁGUKAT VISSZASZEREZTÉK A Detroit, Michigan 18-ik fiókjának “1959-es BAJNOK CSAPATA” a handicap nélküli csapat versenyünk győztese lett. A jövőben “1959 and 1961 National Champions” néven ismerjük el őket. A bajnokok nevei: Marton György, Vargo István, Burinda James, Lőrincz József és Totsky Mihály. Boldogan nyújtja központi elnökünk Macker Gyula a győzelmi serleget, mert “hazaiaknak” adja. Bal szélen Dankó István igazgató mosolyog, aki egyben a 18-ik fiók elnöke is. SZALÁNCZY JÁNOS: RÉGENTE ÍGY DOLGOZTUNK Nagyrabecsült elnökünk engem is felkért, hogy hivatalos lapunk ez év júniusában megjelenő, gyémántjubileumi számában, mint Egyesületünk régi tagja és volt központi tisztviselője, én is írjak pár sort, Szivesen teszek eleget kívánságának és az alábbiakban röviden összefoglalom az emlékezetembe leginkább bevésődött mozzanatokat. 1928-ban lettem tagja a Verhovay Segély Egylet Chicagóban működő volt 96-ik fiókjának. Mór az első években felismertem azt, hogy az Egyesület felvirágoztatása főleg az ifjú nemzedék megszervező s é t ő 1 függ. “A Holnap Elébe” kell néznünk s valami uton-módon rá kell vennünk a fiatalokat, hogy résztvegyenek a magyar egyleti életben. Az egyik fiókgyülésen azt javasoltam a fiók tagjainak és tisztviselőinek, hogy alapítsunk sportclubot a fiatalok részére. Ezt az ajánlatot a fiók tagjai egyhangúlag elfogadták. De rögtön felmerült az a kérdés, vájjon ki fogja ezt a clubot megszervezni és hogyan? Fiókunk akkori titkárának közreműködésével, estéinket feláldozva, kiirtuk a törzskönyvből a 16 és 25 évek közötti korban levő ifjú tagok név- és címjegyzékét s azután minden este személyesen kerestük fel ezeket a fiatalembereket közölve velük tervünket. 36 ifjú tagot látogattunk meg és tervünk ismertetése közben kiderült, hogy kevesen tudták közülük, hogy a Verhovay Segély Egylethez tartoznak. Szüleik fizették értük a havidijat és az egyesületi életről mitsem sejtettek. Gyűlést hívtunk össze, melyet 1929 május havában tartottunk meg és amelyen a meghívott fiatalok mind megjelentek. Mindenekelőtt ismertettük velük az Egyesület célját és működését, amit nagy figyelemmel hallgattak. A sportclub megalakítására vonatkozó javaslatunkat életrevalónak találták, örömmel ' fogadták és lelkesedéssel fogtak hozzá a szervezés munkájához. Ez a története az Első Verhovay Sportclub megalakulásának a 96-ik fiók kebelében. 1929-ben több gyűlést tartottunk és igyekeztünk a Sportclub fenntartására a szükséges költséget előteremteni. Ifjú és öreg tagok vállvetve dolgoztak a legnagyobb egyetértésben és a siker ilyen esetben sohasem marad el. Elértük, hogy már 1930 tavaszán egy jól megszervezett baseball csapatot tudtunk a West Pullman Park Ligába beállítani. Ezt követte a leányok softball csapatának megszervezése. Télviz idején pedig mind a leányok, mind a fiuk basketball csapatot alkottak és lelkesen űzték ezt a sportot. 1930-ban a 96-ik fiók tagjai elnöküknek választottak meg; ezentúl még szorgalmasabban törekedtem arra, tagtársaimmal együtt, hogy a következő években még több baseball csapatot állíthassunk a Park Ligába és igyekezetünket siker koronázta. Az 1931 évben tartott Nagygyűlés aztán megszavazta a sportclubok felállítását és ezzel megindította a fiatal tagoknak az egyleti életbe való szoros bekapcsolódását. De mindez természetesen sok utánjárás és még több kitartás eredménye volt. 1935-ben vettem először részt Egyesületünk konvencióján, mint delegátus. Ott ismerkedtem meg a megboldogult ARI BÉLA igazgatóval, akit a konvenció a második generáció soraiból választott meg igazgatónak. Egyesületünknek fájdalmas veszteséget, jelentett korai halála, mert értékes és fáradhatatlan tevékenységével nagyon föllendithette volna Egyesületünket. Az 1939-ben tartott konvenció igazgatónak választott meg. Ekkor ismerkedtem meg BROGLEY FERENC, azóta szintén elhunyt tagtársammal, aki ugyanakkor került az Igazgatóság’ tagjai közé. Az igazgatósági gyűlések alatt, de esténkint is sokat tanácskoztam ARI BÉLÁVAL és BROGLEY FERENCCEL Egyesületünk fiatal tagjainak helyzetéről, kívánságairól és célkitűzéseiről. Közös célunk az volt, hogy minél több fiatal tagot szerezzünk az Egyesületnek és ez csak úgy volt lehetséges, hogy érdeklődésüket a kuglizás felé irányítottuk. Igazgatói minőségemben csak másfél évig szerepeltem, központi pénztárosunk elhalálozása után az 1941 szeptemberében lefolyt igazgatósági gyűlés engem szemelt ki a központi pénztárosi tisztség betöltésére. A központban az első két évben sok nehézséggel kellett megküzdenem. Akkori elnökünk befektetési programmunkat hátrálta és e téren csak akkor állt be változás, amikor az 1943 évben megtartott konvenció uj elnököt választott BENCZE JÁNOS személyében. Ettől kezdve a pénztárosra bízták a befektetés nehéz kérdésének elbírálását és az erre vonatkozó terveknek a titkár és számvevő bevonásával eszközölt Központi Hivatalunk lassan növekvő könyvtára egy érdekes, magyar vonatkozású könyvvel lett gazdagabb, melyet Dr. Kovács Andor clevelandi igazgatónk ajándékozott az Egyesületnek. Az irodalmi értékű munkáról hivatott ember, —- Hokky Károly irt ismertetést, melyet mi is közre adunk. “THE STREETS ARE NOT PAVED WITH GOLD” az an£ol cime Stibrán Teréz regényének, amely a maga nemében egészen egyedülálló. Eddig tudtunkkal még nem foglalkozott senki regényben a magyar bevándorlók életével. Két család küzdelmes életén át, két nemzedék sorsát rajzolja meg, a század fordulótól a -nagy depresszióig. A sürü párbeszédek gyorsan gördülő jármüvén, szinte drámaian futnak, szaladnak az események. A szerző ért hozzá, hogy az érdeklődést állandóan ébren tartsa. Ügyesen adja a Trianon miatti elégedetlenséget az ir O’Donnelnek a szájába. A magyar iskolák magas színvonalának kiemelésére is talál módot. A szereplők hosszú sorát vonultatja fel. Közülük egyik-másik lényeges szerepet kap. Az olvasó aggódik, hogy ennyi végrehajtását. 1943-ban az igazgatósági gyűlés elé azt a modernebb igényeknek megfelelő javaslatot terjesztettem elő, hogy a befektetések tervszerű és áttekinthető kezelése céljából a Moody Investment Service cég szolgálatait vegyük igénybe. E tekintetben is ARI, BROGLEY és MACKER igazgatók álltak mellém s az ő hathatós segítségükkel sikerült is az Igazgatóságot e befektetési tanácsadói szerv bevonásának szükségességéről meggyőzni. Egyesületünk vagyon-megszilárditásának és szabályos előrehaladásának korszaka e ténnyel kezdődött. Egyesületünk vagyona 1941 évi zárlattal öt millió dollár volt, amelyből azonban az Insurance Department egy fél milliót nem ismert el szabályos vagyonnak. Ezeket az el nem ismert, kifogásolt és kétes értékű befektetéseket pár év múlva sikerült kiküszöbölnünk. Tisztviselőtársaim és az Igazgatóság megértő közreműködésével sikerült az Egyesület vagyonát 14 év leforgása alatt négy és fél millióról tizenhat millióra emelni. Ezt a nagy eredményt csak szorgalmas és becsületesen végzett munkával lehetett elérni. A központi tisztviselők és az Igazgatóság egységes csapatot alkotott, melynek példás teamwork-je aztán lehetővé tette az állandó felfelé haladást. Ennek a sikernek alapeleme azonban az összetartás és a lankadatlan szorgalom. Az én működésem idejébe esik központi székházunk megvétele és átalakítása is. Ezzel, majd később a központi székház kezelésével is az Igazgatóság engem bízott meg. A múlt tapasztalatait leszűrve az á meggyőződésem, hogy Egyesületünk tovább-fejlődése és sikeres jövője ugyancsak kellő összetartástól és minél szorgalmasabb, odaadóbb munkától függ. Az Úristen megengedte, hogy fennállásunk 75 éves évfordulóját ünnepeljük az évről-évre kedveltebb és sikeresebb kuglizóversennyel, tehát nagy sporteseménnyel egybekötve, amelyen ifjú és öreg tagok egyaránt vehetnek részt. Isten áldása kisérje továbbra is Egyesületünk, sorsát és minden tagját! Kérem a Mindenhatót, hogy Egyesületünk minél dicsőbb és áldásosabb szerepet játszón a testvérsegités terén, minden tagúk, magyarságunk és országunk javára! sok személy felvonultatásával a regény szerkezete szétesik. De a női főszereplőnek az események központjába állításával, egyéniségének plasztikus megrajzolásával az érdeklődés állandóan fokozódik. Mindenki más csak epizód szerepet kap mellette. Szépen festi az izzó fajszeretete mellett lassankint az “American way of life” felé haladó életszemléletét. De férjével mindvégig egyetértenek abban, hogy ő sohasem szűnik meg fajtájáért, igaztalanul elvett szülőföldjéért és hazájáért küzdeni, dolgozni. Minden angolul olvasónak nyugodtan ajánlhatjuk a könyvet. Biztosan élvezni fogja. A könyv kapható a szerzőnél: Dr. Stibrán Jánosnénál, 19573 N. Saga» more Road, Cleveland 26, Ohio. “AMIT MA MEGTEHETSZ — NE HALASZD HOLNAPRA!” Aki családját igazán szereti ,az életbiztosítást velünk köt — még MA! .WILLIAM PENN FRATERNAL. ASSOCIATION az amerikai magyarság legrégibb testvérsegitő egyesülete. Nincsenek az utcák arannyal kikövezve...
