William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)

1961-07-05 / 7. szám

16-IK OLDAL 1961. julius 5. William Penn 75-ik William Penn Évforduló VISSZAPILLANTÁS 75 ÉVRE “Egységben az erő”. Ebben a rövid közmondásban annyi igazság van, hogy a történelem azt soha meg nem döntheti, sőt ellenkezőleg, sziklaszilárdságát mindinkább megerősiti, évez­redekre visszamenőleg. De egy másik igazság is eszembe jut, amely éppen olyan sziklaszilárdan áll a tör­ténelem változásai között: “Az ember társas lény, aki magá­ban nem tud létezni, hanem mindig más, hozzá hasonló lényekre szorul, születésétől kezdve egész haláláig.” Ezen a két elven épül fel minden emberi alkotás, a leg­szerényebb falusi házikótól a felhőkarcolóig, vagy egy pici villanyelemtől a legnagyobb rádióleadóállomásig. Minde­nütt az erők összefogása és összetartása az, ami a nagy al­kotásokat létrehozza és fenn­tartja, legyen az akár épület, találmány, tudományos vagy művészeti eredmény vagy bár­mi más, amit csak ember vala­mikor alkotott. Ezt az elvet ismerték előde­ink, amikor 75 évvel ezelőtt összefogtak és megalapították a Verhovay Segély Egyletet. Hetvenöt esztendő hosszú idő. Az átlag ember el se éri. A történelemben is, például egy ország életében, nagy idő­nek számit, sok minden tör­ténik ennyi idő alatt. Termé­szetesen egy egyesület életében és történetében is sok idő a 75 év. Hány a mienkhez ha­sonló egyesület pusztul el szer­te a világon ennyi idő alatt! Es hány ilyen jellegű egyesület éri el ezt a szép kort erkölcsi és pénzügyi egészségben? Aki csak valamennyire is tanulmá­nyozta az ilyen emberi egyesü­léseket, tudja, hogy az átlaga ennek az időnek még a felét sem éri el. És ha vizsgáljuk az okokat, hogy miért nem virágzanak és gyümölcsöznek az ilyen egye­sületek, rájövünk, hogy más okok között mindig az elsők közt szerepel az összetartás és együttműködés hiánya. A mi elődeink, akik 75 évvel ezelőtt összefogtak, biztosan tudták, milyen erő rejlik a fenti elvekben és bizonyára rendelkeztek mindazon erkölcsi tulajdonságokkal is, amelyek üyen intézmény fenntartásá­hoz szükségesek. Ezért álljunk meg egy pilla­natra e háromnegyed százados mérföldkőnél és rójjuk le tisz­teletünket és hálánkat elsősor­ban alapitóinknak, másodsor­ban pedig mindazoknak, akik háromnegyed évszázadon át bármilyen módon hozzájárul­tak ahhoz, hogy Egyesületünk ezt a nagy kort erőben és egészségben megérte. Büszke­séggel tölt el az a tudat, hogy alapitóink, bár egyszerű bá­nyászok voltak, tudtak a jövő­be tekinteni és olyan egyletet teremtettek, mely sok-ezernyi felebarátjának nyújtott segitő kezet háromnegyed évszázadon át. Ha valakit érdekel az Egye­sület története és időt vesz ma­gának annak tanulmányozásá­ra, az tudja, hogy ez a meg­állapítás az őszinte valóságot tárja fel. E sorok Írója, aki több mint 25 esztendőn át szol­gálja az Egyesületet, tudja, hogy mennyi munka, fáradság, önfeláldozó szeretet és önzetlen odaadás szükséges ahhoz, hogy valamely egyesület vagy annak csak egy fiókja is évtizedeken át fennálljon, őszinte becsület­tel szolgálva azt a célt, amely­ért alapitói létrehozták. Ajánlatos volna minden tiszt­viselőnek és tagnak a gyé­mánt jubileum alkalmával visz­­szatekinteni a múltba és ta­nulmányozni az elmúlt évtize­dek történetét, de különösen az alapitó tagok jellemét és eré­nyeit, mert ezekből feltétlenül .erőt meríthetünk magunknak a további előrehaladáshoz. Az idők sokat változtak. A technika vívmányaival párhu-Az amerikai magyar frater­­nális biztosítás és betegsegé­lyezés szolgálatában, a Rákóczi Segélyző Egylet pénztárosi ál­lásában eltöltött, több mint fél­évszázados munkálkodás távla­tából intézem eme üdvözlő sza­vakat a William Penn Frater­­nális Egyesület tagságához, Egyesületünk 75 éves gyémánt­jubileuma alkalmából. A Rákóczi Egylet építése köz­ben mindenkor szem előtt tar­tottuk a magyar kultúra ter­jesztését is. Amilyen lelkese­déssel toboroztunk uj tagokat, olyan buzgalommal rendez­zamosan a biztosítás terén is nagy változások történtek. Ez természetes folyamat, melyet megállítani nem lehet. De ha a mi gondolkozásunk, becsü­letességünk, kitartásunk, ön­zetlenségünk, emberszerete­tünk, szorgalmunk csak kis részben is hasonló ahhoz, amellyel lelkes elődeink 75 év­vel ezelőtt összefogtak első ala­­pitógyülésük alkalmábal, nyu­godtan nézhetünk a jövő elé és bizton remélhetjük, hogy Egye­sületünk évszázados jubileu­mát is éppen olyan erkölcsi és pénzügyi egészségben és erőben fogja megünnepelni, mint ahogy megünnepelte az ezüst-, arany- és gyémántjubileumo­­kat. tünk szinielőadásokat, mint pl. “Rákóczi fogsága”, “Ocskay brigadéros”, stb., melyeket nagy tömeg előtt adtunk elő, hatalmas erkölcsi és nem cse­kély anyagi sikerrel. Dalárdákat is szerveztünk és ez is előmozdította újabb ta­gok szerzését. Úgy hiszem, hogy ezek a módszerek alkal­mazhatók volnának manapság is, szeretett Egyesületünk, a legnagyobb és legerősebb ame­rikai magyar egyesület, a Wil­liam Penn további gyarapodá­sára. Azt üzenem minden tagtárs­nak, szerezzen legalább egy uj tagot Egyesületünknek. A köz­jó szolgálatában eltöltött, te­vékeny pályafutásom alapján nyugodt lelkiismerettel taná­csolhatom: ha családja és ön­maga jólétét és boldogulását szivén hordja, biztosíttassa ma­gát a William Penn Egyesület révén. Gyémánt jubileumunk alkal­mából arra kérem minden tag­társamat, hogy támogassák Egyesületünket nagy lehetősé­gei kihasználásában. Legyen HANDICAP CSAPATVERSENY GYŐZTESE - YATESBORO, PA. FÁCZÁN MIHÁLY az Igazgatóság tagja. Építsük a legnagyobb amerikai magyar egyesületet! Irta: KUNDRATH ISTVÁN, a Rákóczi Segélyző Egyesület ny. pénztárosa minden tagunk meggyőződé­­ses, lelkes építője Egyesüle­tünknek, Hiszen az megad minden előnyt, amit más biz­tosítási intézmények adnak és emelett ad olyat is, amit csak egy magyar fraternális testü­let adhat: az összetartás érzé­sét és a magyar történelmi és kulturörökség ébrentartását és közös értékelését. A 88-ik fiók SHANNOCK VALLEY DISTRIBUTOR külön csapata lett az idei verseny győztese. Macker / Gyula központi elnök átadja a serleget a csapat kapitányának. Rocco A. József, Piscolish Tamás, Pompelia P. { William, Rocco A. Donald és Franceshi F., a győztes csapat tagjai. Szívből kívánok minden tag­társamnak és az egész ameri­kai magyarságnak szebb és boldogabb jövőt!

Next

/
Thumbnails
Contents