William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-07-05 / 7. szám
4-1K OLDAL 1961. julius 5. William Penn fö n n Official Organ of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION RAPID PRINTING COMPANY 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED MONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: JULIUS MACKER Editor’s Office: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436-442 Fourth Avenue, Pittsburgh 19, Pa. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ........................._.............. $1.00 a year Foreign Countries ...................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. ******oi HARRISBURG, PA. OFFICE OF THE SECRETARY- llmthtihnt HATÁROZAT A Szenátusban 1961. május 1. A William Penn Fraternális Egyesület, egy törvényes tartalékkal bíró biztositó egyesület, 1961. május 28-án ünnepli hetvenötödik évfordulóját, a Penn-Sheraton Hotelben, Pittsburgh, Pennsylvaniában. Az eredeti szervezetet, a régi Verhovay Segély Egyletet 1886. február 21-én alapította Hazleton, Pennsylvaniában, tizenhárom, Magyarországból bevándorolt szénbányász. Jelenleg- az Egyesületnek csaknem 90,000 tagja van és bár a legnagyobb és legjobban elterjedt magyar-amerikai egyesületként ismerik, tagsága nem csupán magyar származású egyénekből áll, hanem büszkén sorakoztat fel sokezer olyan személyt, akik más nemzetiségből eredtek. A William Penn Fraternális Egyesület 1955-ben vette fel ezt a nevet, amikor Pittsburgh, Pennsylvaniában székelő Verhovay Segély Egylet, (1926 óta Verhovay Fraternális Biztositó Egyesület) egyesült a másik legnagyobb magyar-amerikai, egyesülettel, a Bridgeport, Connecticutban székelő Rákóczi Segélyző Egyesülettel, — amely csaknem olyan régi eredetű volt mint a Verhovay, mivel 1888. április 13-án alapították, — hogy azzá a haladó szellemű fraternális biztositó egyesületté váljék, amilyen jelenleg és a jövőben is lesz. Ez az egyesület sok dieséretreméltó tevékenységet fejtett ki és következetesen keresztülvitt törekvést valósitott meg, mint pl. művelődési és kulturális célokat, hazafias módon hozzájárult a két világháború alatt a háborús lerőfeszitésekhez, segített hontalan és menekült honfitársain, résztvett az amerikai közösség eseményeiben és együttműködött a többi fraternális egyesülettel. A William Penn Fraternális Egyesület legfontosabb tevékenysége mégis az, hogy az életbiztosítás, baleset- és betegség- elleni, valamint kórházbiztoeitás és még más biztosítási programmok terén rendületlenül halad kitűzött célja felé, melyet “Szívvel adott biztosítás” jelszava jellemez leginkább. Ezért ELHATÁROZZUK, hogy Pennsylvaniának ez a Szenátusa jókívánságait fejezi ki a William Penn Fraternális Egyesületnek hetvenötéves évfordulójának elérése alkalmából és elismerését a közösségnek a biztosítás terén tett szolgálataiért és azért a lelkes vállalkozó szellemért, amellyel a közösségkülönféle tevékenységeiben és törekvéseiben résztvett, — és továbbá ELHATÁROZZUK, hogy e határozat másolata elküldessék Macker Gyula rn-nak, a William Penn Fraternális Egyesület elnökének, 436 Fourth Avenue, (Pittsburgh, Pennsylvania. Igazolom, hogy a fentebbiek valódi és pontos másolata a Leonard C. Staisey szenátor által előterjesztett határozatnak, amelyet Pennsylvania Szenátus Ezerkilencszázhatvanegy évi május havának első napján elfogadott. PAUL C. MOOMAW Secretary-SENATE OF PENNSYLVANIA Macker Gyula elnök ünnepi beszéde Úgy érezzük, hogy Tagságunk nagy rétegét érdekelni fogja központi elnökünk ünnepi beszéde, melyet a Gyémántjubileumi Bankett alkalmával intézett a közönséghez, ezért a beszédet, teljes egészében közreadjuk. Igentisztelt Ünneplő Közönség! Mint a William Penn Fraternális Egyesület elnökére, Egyesületünk nevében, közelebbről annak Igazgatósága, központi tisztviselői, Ellenőrző Bizottsága, szervezői karunk, Női Kisegítő Csoportunk, irodai alkalmazottai és minden tagja képviseletében, rámhárult az a feladat, hogy történetünk e nag-y napján melegen üdvözöljem Önöket és megköszönjem, hogy eljöttek Egyesületünk gyémántjubileumát velünk együtt megünnepelni. Ugyancsak üdvözlöm az amerikai magyar sajtó képviselőit is. Mindenekelőtt alapítóinkról emlékezem meg, arról a 13 önzetlen és nagylelkű bányászrój, akik 1886-ban ezt a nagy intézményt, a világ legnagyobb magyar alapítású egyesületét életre hivták. Az alapítók közül már egy sincs életben. Ők tudták azt, hogy egyesületük nem, nekik, hanem utódaiknak fog gyümölcsöt teremni. Akiknek szülei az Erdős Kárpátokból, Erdélyből vagy a felvidéki megyékből származtak ide, tudják, hogy az, aki fenyőerdőt ültet, nem érheti meg kitermelését, mert ahhoz száz esztendő szükséges. Nem magának ülteti, hanem a késő jövőbe tekintve, leszármazottainak hasznára. Önzetlenek és nagylelküek, mert nem a maguk hasznát nézik, hanem azt az édes álmot szinezik ki, hogy unokájuknak mennyivel jobb dolguk lesz, mint nekik. volt. A mi alapitóink is ehhez hasonló önzetlen ültetést végeztek. Ha alapitóink már jobb hazába költöztek is, büszkén jelentem, hogy 1293 olyan tagtárssal dicsekedhetünk, akik több mint ötven éve tagjai Egyesületünknek és még mindig életben vannak. Adjon az Ur nekik erőt, egészséget, hogy még sokáig szerepelhessenek mint Egyesületünk alappillérei. Egyesületünk nagyarányú kifejlesztésében óriási érdeme van a fiókok tisztviselőinek, elsősorban ügykezelőinek. A tagszerzés oroszlánrészét, különösen a régebbi időkben, ők végezték. Szeretetteljes elismeréssel adózom tehát minden volt és jelenlegi fióktisztviselőnknek. Most a teher nagy részét szervezői karunk vette le a vállukról.- Meg kell emlékeznem mindazokról a vezéregyéniségekről, akik főtisztviselői állást töltöttek be és sajnos már nincsenek az élők sorába, — nevezetesen Gábor Istvánról, Daragó Józsefről, Kőrösfőy Jánosról, akiknek soha el nem múló érdemei voltak a szervezés terén, Varga Mihály volt pénztárosról és a Rákóczi Segélyző Egyesület nagy halottjai közül Varga Istvánról, aki évtizedeken keresztül volt elnökük, Controller Horváth Gáborról és Kocsis Béláról. A legutóbbi évtizedek alatt öt értékes, tevékeny és lelkes igazgatónkat temettük el hivatalból: Brogley Ferencet, Kun Bertalant, Ari Bélát, Turner Józsefet és Gyulay Sándort. Nem szabad elfelejtkeznünk azokról a hős tagjainkról sem, akik a második világháború alatt hozták meg befogadó hazánknak a legnagyobb áldozatot. Embervérrel tettünk bizonyságot polgári hűségűnkről, mert a volt Verhovay és Rákóczi tábor részéről 343 gyermekünk adta életét az amerikai ideálok védelmezésére. Végül utolsó nagy veszteségünket idézem emlékezetünkbe: Révész Kálmán elhunytát, aki 1961 január 13- án hagyott itt bennünket. Huszonkilenc küzdelmes esztendőn át dolgozott Egyesületünkért, odaadó és mindenkor építésre irányuló működésével, mely az egész amerikai magyarság ügyét is a legnagyobb szeretettel és hűséggel karolta fel. Nagy halottainknak rójjuk le kegyeletünk adóját egy percnyi felállással. De hála az Urnák, van még szép számban nagy emberünk az élők között is: a volt elnökök közül Kolozsváry Kálmán, Fejes András, Bozsvay János, Szalay József, Kocsi Albert, aki a Rákóczi Segélyző Egyesületnek volt elnöke; Gross Henry, aki a Verhovay Segély Egylethez csatlakozott Munkás Betegsegélyző Szövetségnek volt hosszú időn át elnöke, végül, de nem utolsó, hanem első sorban Beneze János tiszteletbeli elnökünk, aki a volt Verhovay Segély Egyletnek volt elnöke; Szalánczy János volt Verhovay pénztáros, Kundrath István volt Rákóczi pénztáros és Vasas József, aki a Rákóczi Segélyző 'Egyesületnek volt évtizedeken át nemcsak titkára, hanem lelke is. Nagyérdemű elődeink szorgos munkájának, odaadásának köszönhető az a nagyszerű eredmény, amit elértünk. Ki hitte volna, hogy az alapítók első gyűlésén összeadott 17 dollár és 25 centből 29 millió dolláros vagyon lesz ? Elődeink szellemében óhajtjuk ml is folytatni az ő eredményes működésűket, hogy még nagyobbá tehessük a magyarságnak világviszonylatban is legjelentősebb intézményét, mely a többi, hasonló célú egyesület sorában is tekintélyes helyet vívott ki magának. A régi vezetők nyomdokaiba léptünk és jelenlegi Igazgatóságunknak velem együtt, valamint a központi tisztviselőknek, nevezetese® Stelkovics Albert, Szabó János, Somogyi Gyula, Phillips Richard és Elmer Charles munkatársaimnak az A legfőbb kívánsága, hogy Egyesületünket ezen az alapon építsük még nagyobbá, tagságunk minél nagyobb hasznára és segítségére. l Megállva e jubileum kapujában, szinte szédítő ragyogással tárul fel előttünk a jövendő. Az emberiség aranykorának a kezdetén állhatunk és reméljük, hogy A háború tragédiája nem fogja meghazudtolni a holnap szépséges Ígéretét. Csak akkor leszünk méltók a múlt alapítóihoz és hőseihez, hogyha méltő gyümölcsöt terem az a fa, melyet ők ültettek. lí Uj korszaknak lendített neki a történelem. Uj generációval, uj nyelvvel, sőt uj névvel, uj modern és progresszív kipróbált methodusokkal lendüljünk neki merész álmokkal a jövendőnek és tegyük jelszavunkká a holnap biztató szép ígéretét: A-William Penn nem volt, hanet* lesz! j Budapest legjobb kórháza. (FEC) Budapesten ma a legjobb kórháznak az Alkotás utcai un. Sportkórházat tartják. Úgy kitűnő orvosgárdája, mint a betegek ellátása, kosztja szempontjából elismerten első helyen áll. A Sport-kórház főorvosa Láng tanár, igen jó belgyógyász és sziv-specialista hírében áll. A Sport-kórházban elsősorban sportolókat kezelnek, akiket sokszor betegség nélkül is, pihenő-kúrára id© utalnak be. A szabad helyekre egyéb belgyógyászati betegeket vesznek fel. A kórháznak annyira jó hire van, hogy a betegek — főleg a szívbajosok — minden egyéni összeköttetést felhasználnak és-sokszor hónapokig várnak egy üres helyre, csakhogy id© kerüljenek be.
