William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-05-17 / 5. szám
V d 3 I NO O I 1 K' O H N OHi?g Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN LAPJA VOL. XLIV. 1961. MÁJUS 17. 51 NUMBER 5. EMLÉKEZZÜNK MEG — AZ EGYLET ALAPÍTÓK MUNKÁJÁRÓL... Hetvenöt évvel ezelőtt tizenhárom egyszerű bányász megértette a testvérsegités alapelvét, mely szerint: “összefogva megállunk — megoszolva elbukunk” és erre a szeretetben, megértésben fogamzott elvre támaszkodva összefogtak, egyesületet alakítottak a kölcsönös segités, a barátság és a társadalmi élet ápolására. Az eszme, a gondolat uj volt az alapítóknak, de azt már a kezdet kezdetén megértették, hogy célkitűzésük, az egymást segitő munkájuk csak akkor lesz igazán eredményes, ha az eszméknek hívőket, követőket, lelki testvéreket toboroznak a közösségükbe. Tagszerzés lett tehát az alapítóknak első, minden kényszerítés nélkül vállalt kötelességük, melynek ők a történelmünk bizonysága szerint, becsülettel meg is feleltek. Számukra nem hangzott lehetetlen kívánságnak amikor elhatározták, hogy mindegyikük önzetlenül szerez a testvérisége eszmének egy uj követőt, egy uj tagot, mert az ő hitük erős és őszinte volt. Sajnos ma, hetvenöt évvel később, a közvéleményünk szellemileg kissé korlátolt embernek tartaná azt az egyleti vezért, aki össztagságunktól komolyan kérné és várná, hogy minden tag, egy uj hívőt szerez gyémántj ubileumi esztendőnkben a testvériségi eszmének, amelynek jegyében az Egyesületünk megalakult, melynek létjogosultságát, az elmúlt 75 esztendő számos társadalmi reformja és a munkásságot védő rengeteg törvénye dacára is, el kell ismernünk. Mindennapi életünkben lépten-nyomon látjuk a testvériség alapelvén alakult egyletek szükségét és mégis pusztába kiáltás volna, ha általános tagszerzési megmozdulást kérnénk tagjainktól, mert megváltozott életviszonyaink, megváltoztattak bennünket is. Tagságunk többé nem hajlamos egyöntetű cselekvésre, igy az utánpótlás munkáját hivatásos tagszerzőkkel kell végeztetnünk, akik az uj jelölt megközelítésekor nem sokat beszélhetnek a testvéri közösségből származható előnyökről, mert az uj jelölt érdeklődése főleg arra irányul, hogy a befizetendő dijak ellenében, milyen kedvezmények nyújtására kötelezi el magát az Egyesület. Kár, hogy nincsenek pontos adataink arról, hogy Egyesületünket alkotó fiókjaink, tagjaink hol, mikor, mennyit adtak és áldoztak jótékony célokra, mert ha volnának ilyen kimutatásaink, úgy azoknak sokat mondó számjegyei talán értékeltetni tudnák a tagjelöltekkel, hogy mit jelent egy fraternális testvéri közösséghez tartozni . . . Az egyletalapitók nagy munkájának jelentősége még tisztáit áll előttünk, még nem halványította el az idő, mert az ő koruky nak munka és életviszonyai közismertek. Jól tudjuk még, hogy abban az időben beteges embernek mennyi becsülete volt a búrdosházakban s arra is van még közöttünk szemtanú, hogy amikor a bányában lezuhanó kő megölt egy bevándoroltat, nem nagyon kutatták, hogy kit terhel a szerencsétlenségért a felelősség . . . Ezért nem árt a Gyémántj ubileumi Esztendőnkben kissé elgondolkoznunk és újra felértékelnünk az alapítók munkáját, hogy tanuljunk belőle. Mert . . . Ki hitte volna, hogy az alakuláskor 13 lelket számoló csoport egykor közel kilencvenezer tagra növekszik . . . Ki gondolta volna, hogy az alapítók első gyűlésén összeadott 17 dollár és 25 centből 29 millió dolláros vagyon lesz. Ki hitte volna, hogy a 13 bányász összeállásából az Egyesült Államokat behálózó, társadalmi osztályokat, nemzetiségeket, foglalkozásokat, politikai véleményeket és hitfelekezeteket egybeforrasztó testvéri közösség fejlődik . . . . . . vagy azt, hogy az alapítók szerény kis egylete, az elkövetkező évtizedek alatt segitő erejével képes lesz nem egyszer, sokszor átnyúlni a tengeren, hogy irgalommal, a szeretetnek ajándékaival segítse aa óhazában levő testvéreit . . . Mindezeket létrehozta a 13 bányász hite . . . Sok millió dollárt fizettünk ki haláleseti segély címen özvegyeknek, árváknak; betegsegély címen tagjainknak, ami természetes is, hisz azt Ígértük, arra köteleztük el magunkat. Ugyanannyit vagy többet áldozott Egyesületünk fiókjain, tagjain keresztül a jótékonyság oltárán, mert két kézzel adtunk mi mindig, ahol szükségét láttuk. A szörnyű depressió sötét éveiben sok fiatal tagtársunknak folyósítottunk tanulmányi segélyeket, hogy befejezhessék az egyetemi tanulmányaikat. Elöregedett, munkaképtelen tagjaink ellátásáról felekezeti különbség nélkül gondoskodtunk, terheinkre senkitől sem kérve segítséget. Ember vérrel tettünk bizonyságot polgári hűségűnkről a befogadó hazánknak, mert a második világégésben, a volt Verhovay és Rákóczi tábor részéről, közel négyszáz gyermekünk adta életét az amerikai ideálok védelmezésére. Emlékezzünk meg tehát hálaérzéssel a szivünkben a 13 alapitó(Folytatás a 2-ik oldalon.) MEGHÍVÓ IGAZGATÓSÁGUNK, KÖZPONTI HIVATALUNK NEVÉBEN tisztelettel hívjuk meg minden magyar testvérünket minden tagtársunkat a William Penn Fraternális Egyesület alakulásának 75-ik évfordulójára rendezendő GYÉMÁNTJUBILEUMI BANKETTRE mely 1961 MÁJUS HÓ 28-án, VASÁRNAP 6 órai kezdettel lesz megtartva a Penn-Sheraton Hotel báltermében Pittsburgh, Pennsylvaniában Tisztelettel: a KÖZPONTI HIVATAL
