William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-03-15 / 3. szám
2-IK OLDAL 1961 március 15. William Penn NÉHÁNY SZÓT MAGAMRÓL... Egyleti vezető állásba került embertől beköszöntő féle nyilatkozatot vár az Egyesület tagsága, melyben az uj tisztviselő illendően bemutatkozik és céljait, terveit nagy vonalakban ismerteti. Én valahoay úgy érzem, hogy bemutatkoznom nem szükséges és a terveimről, célkitűzéseimről sem kell sokat beszélnem, mert szerte az országban tagtársaim ezrei ismernek és tudják, hogy a több mint két évtizedes igazgatósági szolgálatom alatt, mit cselekedtem. Végig tudottam az egyleti tisztviselőségek egész skáláját. Voltam fiókelnök, igazgató, központi alelnök és igazgatósági elnök. Az én életem igazán nyitott könyv a tagságunk előtt. A hivatalos lapunkban megjelent jegyzőkönyvekből egyéniségemet, gondolkozásomat, egyleti elveimet tagtársaim ismerhetik; az egyleti téren végzett munkámat, képességeimet pedig, több mint húsz évre visszamenőleg, mérhetik le. De azért mégis köszönni illik amikor egy ház kapuján belépünk és embereket látunk magunk előtt. Ezt teszem most én is, amikor a William Penn Fraternális Egyesület székházából, hivatalosan jelentem TAGSÁGUNKNAK, hogy az elnöki hivatal vezetését ez év február hó elsejével átvettem, mert Igazgató társaim bizalma, az elhunyt központi elnökünk, Révész Kálmán hátrahagyott szolgálati idejére, az Egyesület elnökének választott meg. Mivel ennem nem az egyéni vágy és nem a nagy-gyűlési képviselők akarata, hanem a SORS kiszámíthatatlan fordulata sodort az elnöki székbe, igy azt érzem mindenekelőtt helyénvalónak ha Egyesületünk Tagságától, minden fiókunk Tisztviselőjétől a bizalmuknak előlegezését kérem, mert szilárd az én hitem abban, hogy egy központi elnök, általános megelégedést kiváltó munkát csak akkor tud végezni, terveket, elgondolásokat csak akkor tud keresztül vinni, ha a Tagság többségéjiek, de különösen fiókjaink Tisztviselőinek bizalmát maga mellett érzi. Tudatában vagyok annak, hogy Egyesületünk központi elnöksége mily nagy felelőséggel jár. Annak is tudatában vagyok, hogy ma már több tudományos felkészültséget iaényel, mint amennyivel én. az egyszerű munkás ember, rendelkezek. Hogy mégis oda mertem mérni magamat az elnökségi követelményekhez. az annak tudható be, hogy központi tisztviselőink és Igazgató társaim egyöntetűen biztosítottak jóakarata, jóindulatú közreműködésükről, segítségükről. Ebben az egyszerű írásban két ígéretre kötelezem el magamat a. Tagságunknak. Első: mint központi elnök Egyesületünket becsülettel és hűséggel fogom szolgálni. Minden tudásommal, cselekedetemmel, intézkedésemmel azon leszek, hogy ÖSSZTAGSÁGUNK ELŐLEGEZETT BIZALMÁT kiérdemeljem. Második: szívügyem lesz, a központi elnökség minden adott alkalmát és lehetőségét úgy felhasználni, hogy Egyesületünk fokozottabb mértékben vegyen részt a Fraternális életben, mert nehéz szívvel bár, de el kell ismernem, hogy a nagy üzleti rend kiépítése közben, bizony kissé eltávolodtunk a testvériségi, a fraternális vonaltól. Sokat beszéltünk a biztosításról és keveset á testvériségről. Fraternális életünk ujjáteremtése verejtékes munkát kér mindnyájunktól, mert a legfélelmetesebb belső ellenségünket, a 1A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA szomorodott szívvel jelenti, hogy BÁLÜGH LAJOS ' Egyesületünk “MÉLTÁNYOLT TAGJA”, I 1961 január 29-én eltávozott az élők sorából. Elhunyt tagtársunk a clevelandi 4ő.-ik fióknak volt hosszú éveken át ügykezelője, amely munkakört mindenkor a legnagyobb odaadással és lelkiismeretességgel töltötte be. Érdemeiért még 1938 szeptemberében tüntette ki az Igazgatóság I a “MÉLYTÁNYOLT TAG” címmel. Eltávozása nagy űrt 1 hagy maga után a clevelandi lő.-ik fiók tagtársai és Egyesületünk életében. ! Az Igazgatóság, amidőn “MÉLTÁNYOLT TAGTÁRSUNK” emlékének a kegyelet utolsó adóját rója le. a William Penn Fraternális Egyesület nevében is legmélyebb részvétét fejezi ki a gyászoló család tagjainak. Tagságunk körében elterjedt sorvasztó betegséget, a KÖZÖNYT kell legyőznünk. Nem titok, hogy a testvériségi alapon működő biztositó egyesületek mindegyikének legnagyobb veszedelme a SAJÁT TAGSÁGUK KÖZÖNYE. Ha mi ezt a közönyt megtörtük, megujhodott erővel indulhatunk el az állandó fejlődés felé vezető UJ FRATERNÁLIS VONALON. UJ FRATERNÁLIS VONALRÓL BESZÉLEK, mert nem a régi egyleti életet gondolom a halottaiból feltámasztani. Nekünk a mai UJ NEMZEDÉK GONDOLKOZÁSÁRA, ÉLETFELFOGÁSÁRA ALAPOZOTT olyan társadalmi megmozdulásokat kell terveznünk és elindítanunk, melyeket a mi helyünkbe lépő, érzésben esetleg még magyar, de nyelvben már régen amerikai nemzedékünk HAJLANDÓ LESZ MAGÁÉVÁ TENNI és azokat Egyesületünk égisze alatt tovább folytatni. Testvéreim, ennek az elgondolásnak megvalósításához kérem a segítségüket. MACKER GYULA Hivatalos közlemény Jegyzőkönyvi kivonat és határozat Igazgatóságunk 19C1 január hó 17-én, Pittsburgh, Pennsylvaniában tartott RENDKÍVÜLI GYŰLÉSÉN, Révész Kálmán váratlan halálával megüresedett elnöki hivatal vezetésével, az elhunyt hátramaradt szolgálati idejére MACKER GYULA igazgatósági elnököt, az Egyesület második alelnökét bízta meg és egyhangú szavazattal a William Penn-Fraternális Egyesület elnökének választotta. Macker Gyula megválasztásával két tisztség került üresedésbe. Igazgatósági Elnöknek egyhangú szavazattal az Egyesület első alelnöke VARGA LAJOS, második alelnöknek pedig szavazat többséggel LENiART J. GYULA McKeesport, Pennsylvania-i igazgató lett megválasztva. Az előléptetések folytán megüresedett igazgatósági tagságot Fáczán Mihály, Johnstown, Pennsylvania-i pótigazgatóval töltötték be. A választásokkal kapcsolatban kijelenti az Igazgatóság, hogy e személyi változások Egyesületünk életében nem jelentenek semmiféle irányváltozást, mert Egyesületünk vezetése továbbra is ugyanazon keretekben történik, amint azokat a legutóbbi nagy-gyülésünk előírta. A Rendkívüli Igazgatósági Gyűlés egyhangúlag a következő HATÁROZATOT hozta: MINEKUTÁN a Mindenható Isten elszólitotta közülünk' szeretett elnökünket Révész Kálmánt és MIVEL az Ő távozása körünkből kifejezhetetlen fájdalmat okozott Egye-* sületünk tisztviselőinek igazgatóságának és minden tagjának s MIVEL Révész Kálmán, mint központi tisztviselő életéből 29 esztendőt (áldozott Egyesületünk előrevitelére, tagságunk jólétének fejlesztésére, s MERT Révész Kálmán polgári és fraternális életünknek tevékeny vezetője volt nemcsak Pittsburgh város és környékén hanem az Egyesült Államok területén is, MERT Révész Kálmán elismert vezére volt a Magyarországból származott Amerikai Magyar Közösségnek és mindenkor kész volt tanácsot adni, segítséget nyújtani boldogabb jövő keresése végett idevándorolt honfitársainak, s MIVEL Révész Kálmán mint mélyen vallásos református család fia, hitének buzgó védelmezője volt, s MIVEL Révész Kálmán halála a William Penn Fraternális Egyesületnek nagy veszteséget jelent, EZÉRT MOST az Egyesület Igazgatósága, 1961 január hó 17-én, Pittsburgh, Pennsylvaniában tartott Rendkívüli Közgyűlésének keretében az Igazgatóság, a Tisztviselők és a Tagság nevében kifejezi szívből fakadó részvétét Révész Kálmán özvegyének és családjának, s MINDEZEKÉRT elrendeli, hogy e HATÁROZAT teljes szövege a Rendkívüli Gyűlés jegyzőkönyvébe vétessék1 Révész Kálmán emlékének megőrzése végett s a HATÁROZAT másolata pedig Özvegyének megküldessék. Dr. Frideczky Erzsébet nyugalomba vonult Központi hivatalunk mindenki által becsült és szeretett, közkedvelt tisztviselője Dr. Frideczky Erzsébet, Egyesületünk több mint 13 éves hűséges szolgálata után, az elmúlt esztendő végével nyugalomba vonult. Csak kevesen tudták, hogy Dr. Frideczky Erzsébet tanárnői oklevéllel és bölcsészeti doktorátussal rendelkezik, mert hivatalnok társai között soha nem kívánt megemelt, több lenni mint “Erzsiké” vagy “Mrs. Frideczky”. December 30.-án, pénteken, néhai Révész Kálmán központi elnökünk hivó szavára Egyesületünk nagy iroda termébe gyűlt össze a központi hivatalunk minden tisztviselője és alkalmazottja és ott, Elnökünk keresetlen, de szívből fakadt szavakkal búcsúzott el Dr. Frideczky Erzsébettől. Beszédében kiemelte Frideczkyné soha nem múlható érdemeit és átnyújtotta Neki a központi tisztviselők és kartársak szerény ajándékát. Dr. Frideczky Erzsébet sírásra csuklott szavai után egyenkint vettek tőle búcsút a főtisztviselők és kartársai. Szomorú esemény volt, mert nemcsak a búcsúzó sirt, hanem a búcsúztatók is, ami nem csoda, hisz Dr. <Frideczky-t mindannyian mint központi hivatalunk “Nagyasszonyát” tiszteltük és szerettük. Kívánjuk a Mindenhatótól, hogy Dr. Frideczky Erzsébet jó egészségben, megnyugvásban tölthesse hátralevő életét és még valóra válthassa mindazokat a vágyait és álmait az irodalmi kutatások és levelezések terén, amelyekre eddig fizikailag soha sem volt ideje. Mi pedig, akik nélkülözzük Őt a jövőben, őrizzük meg lelkűnkben követendő példának Dr. Frideczky Erzsébet nemes gondolkozását, színtiszta testvériségi érzését, amit ő inkább rejtegetett mint mutogatott, de amit minden szerény szavából, minden egyszerű cselekedetéből mint áramrezgéseket éreznie kellett mindenkinek, akivel Öt a mindennapi munkája összehozta. Áldásban, békességben, nyugalmas esztendőket — Erzsiké ...
