William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-07 / 5. szám
m PHILABAN OTT LÉGY TESTVER-HA PEZSEG BENNED MEG MAGYAR VER! William Penn 12-IK OLDAL A HŰSÉGES MUNKA JUTALMA (Zöld G. felvétele, a Sun-Telegraph szívességéből) A fenti kép a Penn Sheraton Hotelben megtartott díszvacsorán készült, — e képen láthatók (bairól-jobbra) háttérben állva, Varga Lajos és Macker Gyula alelnök, az asztalnál: Révész Kálmán központi elnök, Révész Mária és Révész Kálmánná. Az 1958. április 14-én hétfőn kezdődő Igazgatósági Gyűlés keretében, az Egyesület Igazgatói, az Ellenőrző Bizottság tagjai, Tisztviselői valamint Központunk hivatalnoki kara kedden, április 15-én a Penn Sheraton Hotel “Terrace” termében ünnepelték Révész Kálmán központi elnök, az Egyesületnél eltöltött 25 éves munkásságának évfordulóját. A díszvacsora keretében megemlékeztek ugyanakkor mindazokról, akik 15 vagy ennél több évig álltak az Egyesület szolgálatában. A bensőséges hangulatú ünnepélyt Stelkovics Albert központi titkár imával nyitotta meg, majd átadta a szót Varga Lajos alelnöknek, a díszvacsora áldomásmesterének. Varga alelnök szavait idézve — szinte nehezére esett a régi emlékeket, visszasíró cigánymuzsikát felcserélni az ünnepség szónoklataival. Azonban az az alkalom, mely egybehozta a vendégsereget: megtisztelni mindazokat, akik jóformán életük teljes munkásságát adták az Egyesület céljaiért, jelentőségében és értékeiben kell, hogy felülemelkedjen a hangulaton. Az áldomásmester ezeku’tán Révész Kálmán egyéniségét családjától generációkon át örökölt végtelen faj és emberszeretetét festette meg 25 év távlatában, megindokolva azt, hogy a ma elnökként dolgozó és a közösséget szolgáló Révész Kálmán rátermettségével hogyan érdemelte ki az Egyesület, az amerikai magyarság valamint az amerikai társadalmi és üzleti élet elismerését. A díszvacsora ünnepi szónokát mutatta be ezekután az Áldomásmester, Bállá János igazgató személyében, aki az Egylethez és magyarságához hü, második generáció egyik jellegzetes mintaképe. Bállá igazgató kiemelte szavaiban annak a hatalmas fejlődésnek az arányait, mely az utolsó 25 év alatt, a 21,000 tagot számláló kis egyesületből, ma 89,000 tagot számláló nagyjelentőségű intézmény, egy 3 milliós tőkével rendelkező testvérsegitő egyletből, ma 26 milliós elismert biztositási Intézményt alkotott. Ehhez a fejlődéshez, mondotta Bállá igazgató, határtalan mennyiségű buzgalom, kitartás és becsületes munka kellett. Viszont ennek a munkának az eredménye az a tény, hogy a fraternális intézmények, a biztosítás üzleti életében valamint társadalmi és politikai vonalon úgy a magyarság mint az amerikaiak részéről az Egyesület a legteljesebb elismerést vívta ki. Bállá igazgató további méltatásában a Központi Elnök személyét és munkásságát illesztette be ennek a fejlődésnek hajtómotorjaként, kiemelve azt, hogy az eltöltött 25 év becsületes munkájának és előrelátó vezetésének a kéznyomait viseli magán a ma virágzó Egyesület. Az ünnepi szónok után Fishbein igazgatót mutatta be az áldomásmester kedves mulatságos szavakkal jellemezve a “little short fellow” valóban fraternális jellemét. Idézetre méltók azok a szavak, melyekkel Fishbein igazgató jellemezte a testvériség eszméjét, mondotta az Áldomásmester. “A fraternalitás, testvériség érzése annyit jelent, annyit ér, amenynyit őszintén és önzetlenül tudunk megtenni embertársainknak ...” A gyakorlatban ez annyit jelent az Ő esetében: — Nyugdíjasok Otthona. Kedvenc témája, elképzelése ez Fishbein igazgatónak, s biztos, hogy meg fogja valósítani ezt az álmát. A meghatottság jellemezte Fishbein igazgató szavait, Pe' tőfi versét idézve mentségül, “Egész utón hazafelé ...” a szép szavak helyett, csak egy néma, de mély érzésekkel teli, őszinte kézfogásra tellett, hogy avval kifejezze a megbecsülést, szeretetet mindazokkal szemben, akik életük munkásságát adták a magyarságnak és az Egyesületnek. Az Áldomásmester ezekután köszöntötte az Ünnepség részeseit, mindazokat, akik 15 évet, vagy ennél hosszabb időt töltöttek az Egyesület szolgálatában. Az egybegyűltek lelkes tapssal jutalmazták Macker alelnököt, Magyary, Vizi, Bencze, Fejes, Moldoványi, Falussy igazgatókat, Dr. Gömöry főorvost, Stelkovics, Szabó, Phillips, a kpi. vezetőség tagjait. Az Áldomásmester ezekután Kohut Bélát, az Ellenőrző Bizottság tagját kérte fel szólásra, aki pár szóban az üzletember gyakorlati felfogását tükrözve vissza, tárta az egybegyűltek elé annak a jelentőségét, hogy mit jelentett az Egyesületnek erkölcsileg, szellemileg de anyagiakban is azoknak a példaadó munkája, akik hosszú évek során viselték az Egyesület minden gondját és törekvését vállaikon. Az Áldomásmester meleg szavakkal köszöntötte Bencze Jánost, az Egyesület örökös diszelnökét és kérte fel mint legilletékesebbet, hogy a tapasztalat, az együtt töltött évek emlékeinek alapján baráti szóval mondja el érzéseit arról az Egyesületről és azokról a munkatársakról, akikkel hosszú esztendők sorát töltötte. A mindenki által tisztelt “János bácsi” ma már öregedő ember, lágy, csendes humorával szinte elmesélte az Egyesület utolsó évtizedeinek történetét, beszélve a küszködésekről, az évek néha mindent elsöpörni látszó viharairól, a barát és megértő munkatárs szeretetével emlékezve meg Révész Kálmánról. A közvetlen munkatársak, a Központi Hivatal nevében Dr. Volenszky Béla a hivatali gárda nestora, köszöntötte a jubiláns egybegyűlteket, s a meleg baráti érzés, a munkatársi megbecsülés hü ecsetvonásaival festette meg a központi elnök alakját, úgy ahogyan az az együttdolgozás hosszú évei alatt vésődött be a vele együtt munkálkodók leikébe. Kiemelte 1958. május 7. Révész Kálmán annyira jellemző izzó fajszeretetét, mely az amerikai magyarság életében ismert és megbecsült tényezővé, elismert vezetővé tette. Az egybegyűltek az Egyesület, a Tagság, a munkatársak és barátok nevében Varga alelnök — Áldomásmester — nyújtotta át Révész Kálmánnak az Egyesület ajándékát, egy elektromos karórát, kifejezve evvel megbecsülésüknek és hálájuknak ebben az emlékben való megnyilatkozását is. Az ünnepély befejező akkordjaiban Révész Kálmán köszönte meg meghatott hangon az őt ért kitüntetést, hangsúlyozva, hogy minden eredményét, munkásságának értékeit csak azoknak köszönheti akik vele eg-yüt dolgoztak, Családjának, akik megértették, hogy feladatát hivatásának tekinti és igy éjjelét, nappalát köti le munkája, melyhez az időt magánéletéből, Családjától kellett elvonnia. Ünnepélyesen Ígérte az Egyesületnek, hogy az eltöltött 25 év becsületes munkáját igyekszik folytatni s megfelelni a tagság bizalmának törekvésében és a magyarság érdekeit szolgáló céljaiban. Hitvallásául a “Magyar Hiszekegyet” idézve fejezte be beszédét az egybegyűltek tapsa közepette. Az ünnepély keretében adta át Révész Kálmán központi elnök Mrs. Charlesnak az Egyesület Field Managere feleségének a megbecsülést és köszönetét jelentő arany karkötő-óra ajándékot, hangsúlyozva, hogy mindezzel csak kis mértékben tudják ellensúlyozni az ő egyéni áldozatkészségét, amikor az évek hosszú során megértéssel és hitvesi szeretette] segítette férjét nehéz felelősségének lelkiismeretes teljesítésében. Az ünnepélyt az Áldomásmester szavai zárták be, jelt adva a jelenlevőknek, hogy egymás megértésében, baráti szeretetében megérdemelt kellemes jókedvben töltsék el az est hátralévő részét. _____________________(F-J.) FIÓK HÍREK (Folytatás a 3-ik oldalról.) 420.-ik (V.) fiók, NAZARETH, Pa. A 420.-ik fiók, Nazareth, Pa. 1958. május 1.-én megszűnt, tagjait a 133.ik (V.) fiókhoz, PHILLIPSBURG, N. J. csatoltuk, melynek ügykezelője TARSI GYLTLA, aki eddig' is kezelte a megszüntetett fiók ügyeit. TARSI kerületi szervező cime a következő: Mr. Julius A. Tarsi 782 Hogli Street Alpha, N. J. Tel.: Phillipsburg 5-7770 vagy a Bethlehemben működő kerületi iroda, melynek cime: William Penn Fraternal Association District Office 410 Adams Street Bethlehem, Pa. Telefon: UNivereity 8-4W2
