William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-07 / 5. szám
SZOMBATON ÉS VASÁRNAP BAJNOKI MÉRKŐZÉSEK 4-IK OLDAL William Penn 1958. május T. $e/in Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 433—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to tb* WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries ................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. ANYÁK NAPJÁN... Hozzád szeretnék szólni kisfiam, aki tépett ruhában, maszatosan rohansz szobáról-szobára, — kezedben a csillogó pisztoly, fogaid közül lövések fojtott zaját csikorgatod ki, s a televizió rettegett hőse reszketve hunyászkodik meg szemed pillantása előtt. Zárd el most álmaid lélekrontó-homályos tükrét, gyere: ülj le és beszélgessünk. Komolyan, felnőttek módján. Kisfiam! — mi felnőttek (ha szabad magunkat igy nevezni) szintén voltunk gyerekek valamikor. Maradt ezer emlékünk, jók rosszak egyaránt. Én még ma is emlékszem a háromkerekű kis biciklire, a Bakkecskére melynek “haragja” elől (jámbor volt és öreg az istenadta) — mérföldeket tudtam volna futni, emlékszem az est sötétjének izgalmaira, a szobák homályának titkára. Én oroszlánokra vadásztam a könyvszekrény mögül, s a csendben ropogó bútorok kísérteties varázsa, a csodák izgalmait bűvölte képzeletembe. Mi is voltunk gyerekek, hátul vagy előlgombolós vitézek — fapuskával a Sárkányok ellen . . . Tudod, valami mégis más volt. Nemcsak az, hogy a televizió, ma olcsó fantáziáját, mi még akkor önmagunkban találtuk meg, de sokkal gazdagabban! Nemcsak az, hogy a mi álmaink csak a “mozdonyvezető” hatalmáig tartottak, s ti ma már a világűr portásai akartok lenni. Valami más, valami egészen másképpen volt akkor . . . Talán meg sem érted majd Kisfiam, de hadd mondjam el, valaki csak megérti — (talán a felnőttek?) Egyszerű szavakkal igy hangzik: mi másképpen szerettük az Édesanyánkat! — Másképpen gondolt ránk, az Édesanyánk! Oh, akkor is voltak gondok, mi rosszak voltunk, Apánk zsémbes és pénztelen. — Igaz szemének villanása elég volt, hogy egy napra csendben lessük a világ folyását. Talán mi, szegényebbek és egyszerűbbek voltunk és az fogta össze láthatatlan, kapoccsal a kis családot? Talán az volt más, hogy a mi ruháinkon még ott díszelgett a Mama foltja, amit éiszaka varrt fel csendesen, titokban könynyekkel szegve minden öltést? A karéj kenyér ize más volt. A kés húzásában mindig ott volt az Édesanya szive, — hangulata — szeretete. Mihozzánk akkor még nem jártak szemüveges, törekvő — de pénztelen leánykák, hogv álmainkat lessék, mig a szülők a városban járnak. A mi Édesanyánk, otthon volt — velünk. Ha néha elment, jéghideg volt az éjszaka, s mi rettegve vártuk, hoey ő, csak ő és senki más: — visszajöjjön, és az álom édességét csókolja kisirt szemünkre. Mi még lestük a szavát, szeme rebbenését, gondolatait . . . Tudtunk Vele együtt sirni és kacagni . . . Ha bánatos volt, halkan jártunk, és megszeppent lelkűnkben éreztük, hogy segíteni akarunk. Titokban elnéztük, amikor fáradt, eres kezeit imára kulcsolta, s ennek a kéznek a simogatásáért a tüzbe mentünk volna. Igen, — mi is voltunk durcásak, rosszak, engedetlenek De belül akkor is éreztük a bűntudat homályát, — mi mégsem akartuk megbántani az Édesanyánkat . . . Felnőttünk nyurgán, kamaszon s első szerelmünket, rettegve vittük a — Mama elé. Elmeséltük mi történt vad, fiatal életünkkel, aztán kinevettük, az aggódó, zsörtölődő Anyukát. Felkaptuk kerge táncra, vas izmainkba a szeretet gyengédsége szorult. Sok mindent elfeledtünk azóta . . . Sokszor változott a világ, csak ő maradt meg, ugyanúgy mint akkor, olyannak — mint akkor. így beszélgettünk késő este, s azt hiszem, a Kisfiam szemeben megtaláltam: az Édesanyámat. Sirtunk mind a ketten . . . Gondos vetésnek - gazdag aratása! Ha az 1953. május 31-én szombaton és június 1-én vasárnap, DECORATION DAY week-endjén tartandó XV-ik Országos Kuídizóversenyiinknek és Testvériség! ünnepünknek, Philadelpliia, Pa.ban sikere lesz. azt két bizottságnak- az ORSZÁGOS MÉRKŐZÉSEK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK és a PHILADELPHIAI RENDEZŐ BIZOTTSÁGNAK, valamint az Országos Mérkőzések adminisztrátorának köszönhetjük. Mindkét bizottság és az adminisztrátor vállvetve, szívós kitartással feszítették meg minden erejüket a siker érdekében, anélkül, hogy ezt dobra verték volna. Egy volt a közös céljuk: az 1958. évi kuglizóversenyt és testvériségi ünnepet olyan nagy sikerrel véghezvinni, hogy az, — ha ez egyáltalán lehetséges — minden eddigi, évről-évre megtartott ünnep sikerét felülmúlja. Büszkén és boldogan közöljük a két bizottság tagjainak és adminisztrátorunk nevét: ORSZÁGOS KUGLIZÓ MÉRKŐZÉSEK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA IBOS B. ALBERT elnök, BÁLLÁ P. JANOS és KőRÖSY MIHÁLY igazgatók. PHILADELPHIAI RENDEZŐ BIZOTTSÁG HORVÁTH LÁSZLÓ elnök, NOEL ANTAL alelnök, MICSKÓ RUDOLF jegyző, ifj. SZEMES ISTVÁN levelező titkár, MIKUL* M. JÁNOS pénztáros. Megemlítjük, hogy HORVÁTH elnök azonos a lapunk angol kiadásának állandó rovatvezetőiével. Rovatának címe: Quaker Pity News. AZ ORSZÁGOS MÉRKŐZÉS ADMINISZTRÁTORA' CHARLES ELEMÉR Field Manager (Központi Szervezői. Gratulálunk mindannyiuknak, mert idői- és fáradságot nem kiméivé minden követ megmozgattak, hogy Egyesületünk sporteseménye a Testvéri Szeretet Városában minél átütőbb sikerrel végződjék. De meg kell jegyeznünk azt is, hogy a Philadelphiában székelő két fiókunk, a 76-ik (V.) és a 76-ik (R.) fiók (különös véletlen folytán mindkét fiókunk ugyanazt a számot viseli) lesznek a vendéglátók és természetesen mindent el fognak követni, hogy minden tagunk és vendégünk kényelmesen és kellemesen érezze magát Philadelphiában május 31-én és június 1 én. AZ ORSZÁGOS MÉRKŐZÉSEK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA, a PHILADELPHIAI RENDEZŐ ÉS VENDÉGLÁTÓ BIZOTTSÁG ÉS az ORSZÁGOS MÉRKŐZÉSEK ADMINISZTRÁTORA mind csak egyet kivannak, egyetlen jutalmat minden erőfeávitésükért . . . azt, hogy MINDENKI OTT LEGYEN! GYÓGYSZERT KÜLDŐK FIGYELMÉBE! Az óhazában megjelenő' A “Magyar Nemzet” 1958. február 27-i számiból: vesszük át a következő' híradást “A külföldről ajándékként érkező gyógyszerküldeményeket csak abban az esetben vámkezelik, ha a címzett előzetesen igazolja: a gyógyszerre neki vatry hozzátartozójának szüksége van. Igazolást az egészségügyi gyógyintézetek vezetőitől és osztályvezető főorvosaitól, vagy a tanácsok egészségügyi osztálvaitól kell kérni. Ahol ilyen intézet vagy szerv nincs, ott a körzeti orvos adhat igazolást, amelyen fel kell tüntetni a beteg nevét, a szükséges gyógyszer megnevezését és mennyiségét. Megváltozott a gyógyszertartalnu csomagok kezelése. A Budapest 70-es postahivatal az előzetes vámszemle után nem továbbítja a gyógysze’-kiíMeményt, hanem letétbe helyezi. Értesiti a címzettet a csomag érkezéséről és felszólítja az orvosi igazolás beküldésére. Az eddigi eljárástól eltérően a gyermekbénulás elleni gyógyszereket, oltóanyagokat is csak az előzetesen beküldött orvosi igazolásra vámkezelik és kézbesítik. A külföldi gyógyszerek közül kizárólag csak az eredeti gyári, bontatlan csomagolásban érkezőket vámkezelik. Ellenkező esetben a gyógyszert nem kézbesítik. Ha valamelyik1 csomagban ilyen gyógyszeren kívül egyéb ajándéktárgy is van, a küldeményt csak akkor kézbesítik, ba a címzett a gyógyszerről lemond. Ha a csomagban csak olyan gyógyszer van, amely a fentiek szerint kifogás alá esik, a vámközvetitő postahivatal azt a feladónak azonnal visszaküldi, s erről a címzettet is értesti.
