William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-05 / 2. szám
1958. február 5. 15-IK OLDAL William Penn LEDGER ASSETS -dec. 31,1957 Real Estate — H.O. Bldg, and East. Dist. Off. Bldg. Less Reserve ...........................................................................v$ 715,267.27 Mortgage Loan Account ............................................................. 2,101,052.48 Branch Real Estate Account .................................................... 39,557.50 Loans and Liens ............................................................................. 784,557.32 Bond Account ...... 21,793,071.87 Stock Account ................................................................................... 300,576.51 Cash Account .................. 142,800.32 Savings Account ......................._....................................................... 79,503.74 Airlines Account ................................................................................. 425.00 Petty Cash ........................................................................................... 1,000.00 Security for Braneh Office Rental ................................................ 630.00 Ledger Assets as of December 31, 1957 ............................... 25,961,442.01 JULIUS E. SOMOGYI JOHN SABO National Treasurer National Auditor DÁNIÁBAN RINGOTT A BÖLCSŐJE . . . (Folytatás a 13-ik oldalról) szór már ingadozó hitünket abban, hogy igen is még mindig akadnak egyenes, becsületes, jellemes emberek. Még mindig vannak olyan férfiak, akik hisznek az adott szó szentségében és nem hajlandók szavukat megszegni még akkor sem, ha mindennapi kenyerükbe, állásukba kerülhet ez. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga jótékonycélu bált rendezett ez esztendő első havának harmadik napján, New Yorkban, a Plaza Hotelben. Ennek volt a díszvendége nejével együtt ez a kiváló dán diplomata. Ennek a bálnak én is egyik védnöke voltam, mint Egyesületünk központi elnöke. A rendezőség igazán megtisztelő figyelmének köszönhetem, hogy a főasztalnál ezzel a nagyszerű emberpárral kerültem össze. Alkalmam volt igy mindkettőjüket megismerni. Azt akit eddig csak ismeretlenül bár, de mély tisztelettel vettem körül ez estén megismerve megtanultam még jobban becsülni és szeretni. Egyszerű, nagy műveltségű de szerény ember. Felesége — méltó párja. — Pár perces beszélgetés után rájön az ember arra, hogy csupa szív és sziklaszilárd erős jellem — akit nem lehet megfélemlíteni. — A szabad világ legnagyobb magyar közösségének, a William Penn Fraternális Egyesületnek lévén elsőszámú számadó cselédje — köz. ponti elnöke — tagjaink tízezrei nevében egyszerű, keresetlen szavakkal köszöntem meg Povl Rang-Jensennek mind azt, amit a magyarságért tett. Elhárította magától hálatelt szavaimat' és így válaszolt: “Nekem ugyan nem jár semmiféle köszönet. Amit tettem azt minden magyar is megtette volna. Ismerem és becsülöm a magyarokat. Amint ön, úgy én is hiszek az adott szó szentségében. Ismétlem, nekem nem jár köszönet, én csak a kötelességemet teljesítettem.” Kedves, nagymiiveltségü, itt született asszony a felesége. Beszélgetésünk során — egymás mellett ültünk — megtudtam, hogy mindenben helyesli, amit a férje tett. Pedig ezért a U.N.-nél viselt pozíciójából egyik napról a másikra elmozdították. Értünk, magyarokért férje hajlandó volt még ezt is megtenni, pedig három gyermeke jövőjét,.sorsát, a róluk való gondoskodást tette kockára ezzel. Azután, amikor az est során szó került arról, hogy mi lesz Velük, ha a U.N. nem helyezi vissza állásába (mint — Political Officer — “főkonzuli rangsorban teljesített ott szolgálatot”) a válasz az volt: “Ez igazán nem fontos. Biztos vagyok abban, hogy az önök nagy Amerikájában még mindig ezrek vannak, akik a dolgozni kész, jellemes embereknek tisztességes kenyeret adnak. Nem fáj a fejem azért, hogy feleségemnek, gyermekeimnek nem lesz betevő falatjuk. Több nyelvet beszélek s tudom, hogy előbb utóbb el tudok helyezkedni Amerikában. A Liberty szobor messze világitó fáklyája — hála a Mindenhatónak — még nem aludt ki . ...” Amikor később érdeklődésemre kijelentették, hogy szeretik a magyar zenet, elvittem őket egy magyar vendéglőbe. Itt közel egy óra hosszat hallgatták teljesen szótlanul a magyar muzsikát. Szinte átszelemiilt az arcuk, úgy élvezték az édes-bús több száz esztendős kuruc nótákat; a hegedű, a cimbalom, a cselló, a nagybőgő hangjainak sirva-vigadó meséjét . . . (Cimbalmot akkor láttak életükben először.) Amikor néztem az igazi magyar muzsikától átszellemült arcukat, szegény Tarnócy Árpád verse jutott eszembe: “Mert ki tudja itt, hogy nótáinkban melyik a bánat melyik a csárdás? Mindig pompázó dús kertjeinkben mikor van ősz, mikor virágzás . . Életem egyik legszebb élménye volt a legnagyobb magyarral, ezzel a nagyszerű emberpárral eltöltött pár óra. Arra gondoltam, hogy a magyarok Istene mégis csak szeret bennünket! Árva magyar népünket most a megpróbáltatások súlyos idejében nem hagyja egyedül árván. Adott nekünk védelmezőt, tragédiánk igaz megértőjét, egv nagyszerű emberpárt. — POVL SANG-JENSEN-t és széplelkii feleségét . . . * :js * Joggal kérdezheti az olvasó, mit is csinálhatott Povl Bang- Jensen? Mivel érdemelte ki — mint az oldott kéve széthullt — a világ minden részében élő — és ősapáink földjén súlyos rabságban szenvedő magyarok tiszteletét, becsülését és háláját? Az én toliam gyenge, hogy ezt papírra vessem. Nálamnál jobban ért ehhez Dienes I. László lapszerkesztő tagtársunk, aki lapjában a következőket írja: “ezt a nevet ne felejtsük el, majd egyszer talán a magyar történelem lapjain is helyet kap. Dán ember, aki az Egyesült Nemzetek Szervezetében dolgozott, mint politikai tisztviselő, ha jól emlékszünk évi 15,000 dollár fizetéssel. Néhány héttel ezelőtt a világszervezet őrsége a kapuig kisérte Bang-Jensent és tudtára adta, hogy további intézkedésig nem léphet át az East River partján magasodó üvegpalota küszöbén. A magyar ügyben tanúsított kifogástalanul tisztességes viselkedéséért Bang-Jensen ellen vizsgálatot rendeltek el. Olyan világot élünk, amikor a tisztesség fogalmát nem mindenki érti egyformán. Röviden a történet ez: Bang-Jensent, mint az Egyesült Nemzetek egyik főtisztviselőjét a múlt évben beosztották a magyar ügyet vizsgáló külön bizottság mellé. Ilyen minőségben Bang-Jensen hónapokon keresztül Bécsben tartózkodott és tevékenyen résztvett a magyar menekültek kihallgatásában. A menekültek túlnyomó része csukákkor piutatkozott hajlandónak tanúvallomást tenni a magyar forradalom részleteiről, ha otthon maradt hozzátartozóira való tekintettel a nevét elhallgatják, illetve semmiféle hivatalos irattárban sem szerepeltetik. Bang-Jensen, látva, hogy különben a menekültek javarésze elriad a tanúvallomástól s igy a különbizottság munkája komoly veszélybe kerül, megfogadta a tanuknak, hogy nevüket soha senkinek ki nem adja. Ebből kerekedett a vihar. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében dolgozó kommunisták és társutasok mindenféleképen hozzá szerettek volna jutni a magyar menekültek névsorához, hogy azt aztán Kádáréknak továbbítsák, akik a tanuk otthonmaradt hozzátartozóin állottak volna bosszút. Bang-Jensen nem adta ki a névsort, még Hammarskjöld vezértitkárnak sem. Ez nem azt jelenti, hogy nem bízott meg a vezértitkárban. A környezetében nem bízott. Ilyen körülmények közt rendelték el Bang- Jensen ellen a vizsgálatot. A VIZSGALATI JEGYZŐKÖNYV tanúsága szerint Bang-Jensen még hivatali páncélszekrényére sem bízta az iratokat, hanem minden éjjel magával vitte szállodai szobájába. A vizsgálóbizottság szerint ehhez nem lett volna joga. De továbbmenőleg ahhoz sem lett volna joga Bang-Jensennek, hogy a magyar menekülteknek külön ígéretet tegyen — hangzik a szentencia a vizsgálóbizottság részéről. így tehát messze túllépte hatáskörét. Az ENSz-palotában végbemenő mesterkedéseknek csak annyiban van jelentőségük, hogy szegény, becsületes Bang-Jensen nyakát akarják tőrpi. Gyűlölik, mert ő az oka, hogy az ENSz-bizottság jelentése elkészülhetett a magyar forradalomról és öt világrész népeinek tudomására juthatott. Ez a különjelentés most ott van a világ könyvtárainak tízezreiben és semmiféle Sputnyik-kutyával kikapartatni nem lehet. Az ő szemükben nagy bűnös Bang- Jensen. Ha ő nem ígérte volna meg az abszolút titoktartást, a különbizottság nem dolgozhatott volna kellő eredménnyel és valami silány, vérszegény jelentés látott volna napvilágot. A bizottság különjelentése elitéli a Szovjetuniót a magyar forradalom során tanúsított gyalázatos viselkedéséért. Az ENSz-közgyiilésnek határozataival együtt világtörténelmi dokumentum ez, amely még a Szputnyikot is túléli. Ezért kell elvesznie Bang-Jensennek. Ha van mód rá, mutassuk meg iránta érzett tisztelő szeretetünket,” HELYREIGAZÍTÁS Hivatalos lapunk 1957. augusztus havi számában, az 5. oldalon közöltük Novák Lajos testvérünk írását. Novák tagtársunk beszámolt arról, hogy milyen mélyen meghatotta Lénárt Gyula igazgatónk látogatása, aki személyesen kereste fel otthonában, hogy Igazgatóságunk “Elismert” címmel járó kitüntetéseit, — a diszokmányt és a gyémántokkal díszített aranyjelvényt, — Elizabeth-i otthonában neki személyesen átadja. Novák Lajos tagtársunk beszámolója elé bevezetőt irtunk s elmondottuk, hogy Ö hosszú évtizedeken át volt az ottani fiókunknak — 30-V — hűséges titkára, később ügykezelője s fiók-tisztviselői, több évtizedes szolgálatát evvel a kitüntetéssel kivánta megköszönni az Igazgatóság. Megírtuk azt is, hogy Novák Lajos tagtársunk a régi időkben az Ellenőrző Bizottságnak is tagja volt. A cikk megjelenése óta eltelt jó néhány hónap. Azt hittük, úgy tudtuk hogy Novák Lajos testvérünk- — amint beszámolójában megírta — boldog és büszke Egyesületünk kitüntetésére. Mi történt, mi nem — igazán nem tudjuk! Levelet hozott pár héttel ezelőtt a posta. Novák testvérünk szerint hibát követtünk el, amikor Írását megelőző ismertetésünkben elfeledtük azt is megemlíteni, hogy évtizedekkel ezelőtt — rövid ideig, nemcsak igazgatója hanem alelnöke is volt Egyesületüknek. Készséggel elismerjük, — hogy emberek lévén, tévedni is szoktunk. Elkövettük azt a tévedést, hogy nem említettük meg, hogy 1929-ben, a Verhovay rendkívüli konvenció után, Novák Lajos testvérünk igazgatóból alelnökké lett s mint ilyen szerepelt. Mentségül szolgáljon az a tény, hogy e sorok írója, csak 1932-ben került központi tisztségbe s igy ezer dolga és gondja közepette nem tudhatta, hogy huszonkilenc esztendővel azelőtt Novák testvérünk alelnök is volt. Ezért a mulasztásunkért ismételten és ünnepélyesen kérjük Novák Lajos testvérünk bocsánatát. Mindezek elmondása után csak azt szeretnők tudni, hogy miért csak hónapok elmúltával állt elő panaszával Novák Lajos testvérünk? Révész Kálmán szel késztől i
