William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-05 / 2. szám

/ 2-IK OLE AL William Penn 1958 február 5. PHILADELPHIA VEZET (Folytatás az első oldalról) rög neve is mutatja. A közlekedés terén is veze­tet Philadelphia. 1712-ben itt épitették az első amerikai óce­ánjárókat, 22 évvel előzve meg Fuiten első gőzhajós útját a Hudsonon, mert az első gőzös innen Trentonba 1712-ben in­dult. Az első lokomotivot Ma­thias BALDWIN épitette 1804- ben, a Baldwin locomotive Works ma is koszit mozdonyo­kat. Az Independence Square-en 56 antik gázlámpa ég az alkot­mány 56 aláírójának emlékére, mig a 13 eredeti államot 13 vörös tölgyfa jelképezi a téren. A régi Philadelphiának külső arculata egészen más volt, mint a mai városé. A vasárnap quaker komorságu, szinte gyá­szos jellegű volt. Annál élén­­kebb volt az utca hétköznapo­kon. A Hokey-Pokey árus har­sány hangon kinálgatta fagy­laltját. Délelőtt az osztrigás ember kinálgatta nyakra-főre friss portékáját. A megrendelt osztrigát az árus felnyitotta és az Ínyenc vevő rögtön ott a helyszínen felhörpintette. Dél­ben az eladó kénytelen volt ab­bahagyni az árusítást, nehogy a könnyen romló osztriga sza­ga elriassza vevőit. Régi mon­dás egyébként az osztrigáról, Nélkülöző, éhező szabadságharcosok és menekültek jártak-keltek Olevelandban két hó­nappal ezelőtt. Többjüket messzi vidékről a mun­kanélküliség' hajtotta Clevelandija. Nagy reményekkel tették meg az utat, azt remélték, hogy Cleveland­iján megértő, meleg fogadtatásra fa­lainak. Ebben a feltevésben kopogtat tak pillanatnyi segélyért illetékes magyar tényezőknél, de érzéketlen, kibúvót kereső emberekre találtak, akik szemrehányással fogadták őket: — Minek jöttek Clevelandba ? A munkanélküliség hulláma Cleve­­landot is elérte, itt is egyre több sza­badság-harcos vesztette el munkáját. Szerencsésnek érezte magát, aki jo­gosult volt a munkanélküli segélyhez, de annál szerencsétlenebbnek tartot­ta magát, aki tudta, hogy állami munkanélküli segélyre nem számít­hat. Ezek is jelentkeztek a szabadság­­harcosok részére gyűjtött 66 ezer dol­lár segély alap kezelőinél. Eredmény­telenül. Egyik helyről a másikra küldték őket és sehol még- agy kávéra valót sem kaptak. Az egyre kritikusabb helyzetben usy a vidékről érkezett, mint a he­lyi munkanélküli szabadságharcosok Pzobonya Lászlót, Galg-ánynét Len­gyel Erzsikét 'keresték fel és a napi segélyért esedeztek. Velük együtt másutt igyekeztek enyhíteni a súlyos nélkülözést —. mondhatjuk az éhséget. hegy csak r-es hónapokban le-' hét élvezni, a nem r-es hóna­pokban a meleg megrontja. Régi játszó és kirándulóhely volt a Delaware szigete, ahol úszás és evezés volt a szigeten piknikelőknek kedvenc időtöl­tése. Télen a korcsolyázás és más téli sportok szórakoztatták a kirándulókat. Washington gyakran meglá­togatta Philadelphiát és min­den régi házban mutogatják a legszebb szobát, hogy az a hi­teles hely, ahol lakott, nem a másik házban, amint az min­denütt szokás az ilyen neveze­tességek mutogatásánál. Se szeri se száma a sok lát­nivalónak a testvéri szerétet városában, kincses múzeumai­ban, az egyetem campus-án, hatalmas szép parkjában. Mél­tán mondhatta a város egyik nagy embere: “Emlékezzetek ránk és ha tetteink helyesek voltak, kövessétek nyomdoka­inkat”. * * Az ország minden részéből érkezőket tárt karokkal várja a Philadelphiai Kugliverseny Bizottsága; elnök — Horváth László, alelnök — Noel Antal; jegyző — Micskó Rudy; levele­ző-titkár —ifj. Szemes István: pénztárnok — Mikula M. Já­nos; számvizsgálók — Rosen­­féld Dezső és Bélányi Béla. Segély helyett rágalom Nem volt elég-, hog-y a segély intér zői meghátráltak feladatuk elől és lerázták magukról a nélkülöző sza­badságharcosok kenyérhez való segé­lyezését, általánosító rágalom had­járat indult meg- élő szóval, aztán az egyik amerikai lap hasábjain a mun­kanélkülivé vált szabadságharcosok ellen. Mivel volt olyan szabadság-harcos, aki csak magas órabér mellett volt hajlandó munkát vállalni, általánosí­tottak s 'oevádolták a szabadsághar­cosokat, hogy azért vannak munka nélkül és azért vannak "nyomorban, mert válogatnak a munkában. A segély mozgalom vezetőinek ér­zéketlen viselkedése kikényszeritette a Szeretelkonyha megalakítását. Megalakul a Szeret etkonyha Az elutasító szívtelenség és rágal­mazó hadjárat cselekvést parancsolt. Többen hangoztatták, hogy Szeretet - konyha kell, amely legalább az éhe­zéstől óvja meg a munkanélküli sza­badságharcosokat. Igen, szoretetkonyha kell! De hol és hogyan? Egy órán belül meg volt a Szere­­tetkonvha, ahogy nehányan a felállí­tásét sürgették. A szabadságharcosok sohasem fe­lejthetik el, hogy a William Penn 14- ik fiókja a magyar testvériség szel­lemétől áthatva hajlékot adott a sze­­retetkonyhának és lehetővé tette leg­alább is azt. hogy a segély nélküli munkanélküli szabadságharcosok hat napon át meleg eledelt ehetnek. Dr. Kovács Andor akcióba lép Di'. Kovács Andor, a William Penn clevelandi igazgatója jelentést tett Révész Kálmán főelnöknek a cleve­landi helyzetről. Révész Kálmán, a William Penn főelnöke a Coordinated Hungarian Relief megbízásából Ausztriában is felkereste a szabadságharc menekült­jeit. Ausztriai tapasztalatai, a köz­vetlen közelről látott sok nélkülözés, szenvedés és szerencsétlenség, amely­be az ott rekedt szabadságharcosok keiültek, megingathatatlanul a sza­badságharcosok segitésrekész barát­jává tette. A kát William Penn vezető ember megbeszéléseinek eredménye, hogy Clevelandiján december 22-ikén, va­sárnap este a William Penn Otthon­ban a szabadságharcosoknak felejt­hetetlen szeretet-vendégségben volt részük. Dr. Kovács Andor összehívta a clevelandi William Penn fiókokat és azoknak közreműködésével, segítsé­gével olyan vacsorát rendezett le, amelyre a William Penn minden tag­ja büszke lehet. Az estéli vacsora bőséges, és iz’le­­ites volt. A kiszolgálás pedig olyan gyors és elegáns, hogy jobb fajta .szálló éttermében képzeltük magun­kat. A William Penn fiókjainak tisztvi­selői, elnökei, titkárai szolgálták fel kedves nők és ügyes férfi tagok se­gítségével. Ez volt az igazi nagy megtisztelte­tés a szabadságharcosok részére: megmutatta a William Penn, hogy tagjainak és vezetőinek szivében sze­retet él irántuk. A William Penn e megnyilvánult szeretető megfojtotta azt a szánt­szándékkal, mesterségesen szított el­lenszenvet, amelyet a munkanélküli, ek mcghunolásóval és az ellenük cél­zott lebecsüléssel terjesztettek. A William Penn szeretet-vendégsé­ge a szabadságharcosokat visszahe­lyezte abba a tiszteletbe, amellyel s; magyarság fogadta őket megérkezé­sükkor. A William Penn fiókjaitól meg­vendégelt szabadságharcosok lelkileg újra megtalálták magukat és. nagy történelmi teljesítményük tudatában hálával a William Penn iránt méltók­nak érezték magukat a szeretet ven­­elégségre. A William Penn clevelandi fiókjai­­nak december 22-iki vacsorája, ame­lyen a szabadságharc menekültjeit látták vendégül, minden túlzás nél­kül történelmi esemény volt a ma­gyarság életében. Azzá tette két beszéd: Kovács Gyu­la altábornagy és Révész Kálmán központi elnök beszéde E nagyjelentőségű bankettet Dr. Kovács Andor igazgató vezette le, elsősorban az ő érdeme, hogy ez a bankett ’megvolt, az ő agyában szüle­tett meg a szabadságharcosok meg­vendégelni,ének eszméje és az ő ér­deme a clevelandi William Penn fió­kok megszervezése a bankett meg­rendezésére. Lassan gyülekeztek a szabadság­­harcosok, de végül mégis beérkeztek. Mielőtt elfoglalták helyüket különö­sen két ember körül csoportosultak. Révész Kálmánt vették körül, aki­vel annyian szerettek volna beszélni, hogy a bankett órákat késett volna, ha a várakozók óhajára mindenkivel szóba állt volna. A másik, aki körül csoportosulnak, kis, alacsony ember. Nem ismerjük, csak később tudtuk meg, hogy Kovács Gyula altábornagy volt. A bemutatások Dr. Kovács Andor bemutatta a bankett elején a vendégeket, köztük Szobonya Lászlót és nejét, akiket joggal nevezhetünk a szabadsághar­cosok jótevőinek. Valósággal ünne­pelték őket. Az első szónok Kovács Gyula altábornagy volt. Tüntető taps fogadta, olyannyira, hogy nem is tudott mindjárt szóhoz jutni. Az első szavára mély figyelemmel fordult a vendégsereg feléje. Minden szavát elfogadták. Komoly, meggondolt, irányt szabó beszédet tartott, amelyet amerikai orientálódása tett jellegzetessé. (Beszédét lapunkban közöljük.) Sajnos, nem fejezhettük be a tu­dósítást és c befejezést a jövő szá­munkra hagyjuk. (Az Újság — Cleveland, Ohio) AKIKET MEGAJÁNDÉKOZTUNK Az 1957 december 22-én, vasárnap CLEVELAND, Ohioban ottani fiók­jaink által megtartott SZERETET­­YENDÉGSÉG alkalmával az “ajtó­­dij'' nyertesei a következők voltak: $10.00-t kaptak ajándékba: MOLNÁR Imre, áVAGNER Elizabeth, PETŐ Tibor, PATH KŐ John, FERMAN József, BÁNYAI Zoltán, NÉMETH Dezsőné, TÁNCOS Lajos, ANGYALAI Lipót, . GYŐRI Sándomé. BERNOLÁK: “Angol-Magyar — Magyar-Angol” szótárát kapták: TEBE Márton, CSIZMADIA Márton, SZIGETI Julius, MELIS Ferenc, BODOR Tibor, NÉMETH Dezső, CHIKÁN Vilmos, ANGYALAI Viktória SZENDREY Ferenc, CSANÁDI Dániel. Dr. Szent-Iványi Géza: “Magyar Felvidékünk és Kárpátalja” c i ni ü könyvet kapták: JUHÁSZ Leslie, BÁNYAI Ilona, VÉKEY Elizabeth, SZEDLACSEK Kornélia, ifj. SZEDLACSEK Louis, SZABÓ Andrea, FRANK Kálmán, BOLF Frank, KOZMA Joe, CSIZMADIA Miklós. Haranginé Juhász Antonia: “Csen­des Csodák" cimii könyvét kapták: ALPÄR Rosita, FÜRY Rudolf, Márton Tibor, PAPP Mary, SZABÓ Judith, JOÓ József, GÁL László, TAKÁCS László, GYURGYIK Mária. HORVÁTH László. Toll- és ceruza-készletet kaptak: SOLIC Margit, KÖVES Coloman, RÚD Anthony, SZEGEDY Elizabeth. ZSOLDOS Elizabeth, . Mrs. K. VÉGH, SZIDINSZKI John, BAICSA Louis, SZABÓ Elizabeth, PETŐ Tibor. A William Fenn Clevelandban szeretet vendégségével visszaállította a tiszteletet a szabadságharcosok iráni

Next

/
Thumbnails
Contents