William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

4-IK OLDAL 1958 január 1. William Penn Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 433—142 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A 25-ik Karácsony Munkában, igyekezetben eltöltött huszonöt esztendőt tudok, ma hátam mögött. Életet, amelynek voltak rossz és jó órái s a hétköznapok sokaságában, évenként csak egyszer Karácsonyai. Ezek az ünnepek, a szeretet, emlékezés és jóakarat meleg estéi adtak mindig egy meghatározott célt és irányt mun­kámnak, s ugyanakkor adtak erőt is. kiizdenitudást és értel­met az életemnek. Barátaim, munkatársaim-katonái és a munka sorsosai velem a hétköznapokban ezt a karácsonyi eszmét, a 25. Karácsonyt tartották évfordulónak közös munkánkban, — s amit értelmük, munkájuk termett érett gyümölccsé- ajánlot­ták kedves ajándékul. Kettő és fél millió dolláros nj biztosítási kötést tűztek ki célul, október elsejével maguk elé és a mai napok gazdasági nehézségei között is; a szer etet ben, adni és megbecsülni akarásban fogamzott munkájuk, kettő és fél hónap alatt tel­jes sikert eredményezett. Huszonöt éve vagyonunk sem volt még sokkal nagyobb összeg, csak évek nehéz munkája alatt erősödtünk kemény, közös küzdelemben. Ma ez a kettő éj fél milliós érték, a legszebb épitőköve lesz ennek a célnak, amelyért megküz­döttük a 25 év közös múltját, és készülünk közös jobb jövőre érette:- adni a magyarságnak, a hazájától tárol szellemi kö­zösséget, az élet nehézségein átsegiió erős baráti jobbot, nevükben résztvenni az ország lüktető életében és értük megtartani nemzetünk hitét. Köszönöm minden munkatársamnak ezt az ajándékot, legyen az mindannyiunké, s az eszméé, amiért mindannyian küzdünk. 1957. Karácsonyán Révész Kálmán MÉRLEGEN 1958 _ Az emberi gondolkodás és szellemi élet, valóban fénytelen korszakában, tisztelettel és hamis imádattal adózva a technika alaptalan és bábeli fejlődésének, az eszmétlenség és érzéstelenség sivárságában — büszkék vagyunk arra, hogy “tóten-képmások,” gondolkodó emberek vagyunk. , A siker ámokfutásában, kergetve a bizonytalan jövő szivár­­ványos lázálmait, — imbolyogva a politika, a vallás, a társadalom, a tudományok uttalan ingoványában, — büszkén dobbantunk diadalt az ür felett, hirdetve az ember jövőt-teremtő diadalát. Ennek a részegségnek érpattanó mámorában, merjünk-e tü­körbe nézni, s nagyságunk rózsaszín szinészmáza alól a kétkedés verejtékével feláztatni a gondolkodás időkbe kövült ráncait? — Van-e még merszünk, kutatni a szemeink fáradt szürkeségében, vagy fonnyadt idegzetünk egyetlen orvossága egy reménytelenség­be sápadt — lankadt kézlegyintés. A mindennapok rideg egyszerűségében, a pátosz, a frázisok újságok, szónokok, a betű hazugságaitól távol — egyszer szembe kell nézni önmagunkkal, a fajunkkal, a generációnkkal s újra alkotni a gondolkodás gyötrődésében a fogalmat amit elfelejtet­tünk — “az ember”. Túl nagyon kitüntettük magunkat az ezerévek múltjában, feltüztük az emberi — nagyság, -- tudás, hősiesség, méltóság számtalan szinebagyott medáliáit, trombita-dobszóval könyvvel és vérrel követeltünk jogot, igazságot. A társadalom tömegének mocsarába fojtottuk az egyént, megizleltük az “általános” és “át­lag” felelőtlenségének tiltott gyönyöreit. A tudatlanság hangzatos sikereinek nevében harcra hívtuk a természetet, az Istent. Milliók holttestéből drága emlékművet állítottunk a szeretetnek és bé­kének, díszes betonpalotában harsogjuk tisztességünk avult gyász­beszédeit. Túl naggyá tettük az embert, csak önmagunkat vesztettük el. Gondolkodásunk mérlegére, állitsuk ezt az emberfogalmat — szemben önmagunkkal s a történelemnek egy uj fejezetében tud­junk Ítéletet mondani múltúnk és jelenünk hibái felett. Kezdjünk egy ujesztendőt a gondolkodás józanságában és erkölcsében, hogy méltók legyünk embernek lenni, az ezerévek jövőjében. BOLDOG,SIKERES UJESZTENDŐT! Az 1957-es esztendő sok bajt és kellemetlen, váraitlan meg­lepetést hozott. Az év azzal kezdődött, hogy a levert magyar sza­badságharc hőseit, akik nem tudtak külföldre menekülni, az oroszok ezrével szállították Szibériába, nehéz kényszermunkára. A Nyugat hiába tiltakozott, megfigyelőit a magyar bábkormány nem engedte be az országba. És azóta is hiába tiltakozunk. Hiába ítélte el ezt az üldöztetést a napokban az Egyesült Nemzetek egyhangúlag, az orosz kormány küldöttjét leszámítva. A magyar ügy szinte reménytelen. De amerikai viszonylatban is csak bajokat hozott ez az elmúlt esztendő. Gazdaságilag kisebb fajta pangás állott be az azelőtti évek kitűnő eredményei után. A faji-kérdés a déli államokban ki­élesedett nagyon valószínű, hogy orosz hajtogatásra. A szovjetnek sikerült Szíriában megvetni a lábát, a forrongó Középkeleten, olyan helyen, ahol csak Törökország választja el Szovj etoroszországtól. Végül a legkellemetlenebb meglepetés akkor ért bennünket, amikor az orosz “hold” felröppent a magasba és minit bolygó járta körül a földet óriási sebességgel. Az általános elképedést az orosz kommunisták igyekeztek kihasználni propaganda célokra, kikürtölve mindenfelé, hogy a Nyugat műszaki tudása messze alul maradt az orosz tudományos eredményekkel szemben. Ráadásul az amerikai kísérleti “hold” szétrobbant. Ép elég ok arra, hogy a most elmúlt évet savanyu arccal, sőt keserűséggel emlegessük. Mig más években megelégedéssel szoktuk zárni az esztendőt és jó szándékokkal a jövőre nézve, ez a hangulat a mostani 1957 éviién elsekélyesedett. Az amerikai népnek szerencsére kitűnő tu­lajdonsága, hogy amikor a legnagyobb a bai és veszedelem, akkor fog neki leg erélyesebben a munkának és a kudarcokból sikert ko­vácsol. Ennek az erélyes felbuzdulásnak meg is vannak minden­kor a jó eredményei. A középkeleti válságos helyzettel szemben az Egyesült Nem­zetek párizsi konferenciáján megvan az erélyes kiállás. A kudarc­ról a “holddal” most' már látjuk, hogy technikailag keveset jelent és csak arra jó, hogy dobra verje Oroszország kérkedéseit. Az, hogy elmaradtunk egyelőre a technikában nem annyira .szomo­rú tény, mint biztosíték arra, hogy most már alaposan nekifog­junk a munkának. Amerika nem hagyja magát soká buzdítani ott, ahol komoly munka hívja. Az uj évre nem elég ígérnünk, nagyhangon kérkednünk, hanem mindenkinek amerikai eréllvel neki kell látni a munkának minden téren. Munkás, szorgalmas és sikeres jó uj évet kívánunk tagtársa­inknak az 1958. esztendőben! IT’S TIME TO ROLL UP YOUR SLEEVE... CALL YOUR RED CROSS TODAY!

Next

/
Thumbnails
Contents