William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-03 / 12. szám
6-IK OLDAL 1958 december 3. William Penn Fennti képünk a 14-V. fiók, Cleveland, Ohio minden tekintetben nagysikerű, 1958. október 11.-én tartott szüreti mulatságán készült. A William Penn Fraternal Home, 8637 Buckeye Road, Cleveland, Ohio zsúfolva volt, a közönség soraiban szép számmal voltak a szebbnél-szebb magyar nemzeti viseletben megjelentek. A második sorban, a középen ülnek, Wieland János, East Side-i District Manager, Juhász Miklós a 14-V. fiók elnöke, David Munci (Mrs. J. M. Finnerty) aki a táncosok betanításával végzett nagyszerű munkát és Semetko József, a 14-V. fiók alelnök. Egy orvos tagtársunk tollából: ÁRTALMAS-E A DOHÁNYZÁS? Mark Twaintől származik az adoma, hogy egy testes öreg ur vastag szivarral a szájában ül a kávéház nagy üvegablaka megetti kis kerek asztalnál s vele szemben egy mogorva képű embertársa bosszankodik azon, hogy az öreg állandóan feléje pöfékeli a füstöt. Hallja Uram — igy szólal meg végül is a mérgelődő ember — ha ön nem dohányoznék, úgy ez az ötemeletes sarokház itt velünk szemben biztos az Öné lenne már. Az öreg csak azt kérdi: Ön dohányzik? Nem. És az Öné ezek szerint az a sarokház? Nem. Na látja, az a ház- ugyanis az én tulajdonom. S ezzel újra nagyot szív a szivarjából. A dohányzás körüli kérdéseket ugyanis kedélybe burkolja az a dohányos, aki öregapjára hivatkozik, akit egész életén át csak pipával a szájában ismert s az öreg 95 éves kort ért meg. Hasonló érve, vagy mentsége jóformán minden dohányzónak van arra az esetre, ha a felesége vagy másvalaki azzal kellemetlenkedik neki, hogy a dohányzás ártalmas, Hogy valóban ártalmas-e, azzal az emberek nagyobbik fele nem törődik, jobban mondva soha nem gondolkodott felette, a másik fele pedig szívesebben hallgatja meg a dohánygyárak által képviselt érveket, vagy az olyan orvost, aki maga is dohányzik, de elfogultnak minősíti ugyanakkor azt a doktort, aki nem dohányzik és a dohányzást tiltja. Pedig világos, hogy elfogulatlan csak az lehet, aki áz érdekelt körön kívül áll s ennélfogva szenvtelent Ítéli meg a helyzetet. A dohányzó orvosok szives engedelmével ilyennek merészeli nevezni saját magát e sorok Írója. A dohányzás esetében két kérdés merül fel. Ártalmas-e a dohány Nicotinja és ártalmas-e az a kátrány, mely a dohány égése során keletkezve a tüdőbe kerül. A Nicotin hatása a szervezetben sok irányú. A dohányos ember felélénkültnek érzi magát egy cigaretta elszívása után. Ennek oka, hogy a Nicotin a központi idegrendszert izgatja (később bénítja.) Az éhes ember éhségét a vér cukor tartalmának sülyedése váltja ki. Ezt újra felemelendő az éhes ember enni szokott. A dohányos ezzel szemben sokszor cigarettával csillapítja éhségét. A Nicotin a szervezet cukor raktáraiból, igy elsősorban a májból cukrot hajt ki a vérbe, a vércukor szintje ezzel felemelkedik s az éhségérzet csillapul. A dohányos ember igen sokszor nem szokott reggelizni, mert reggel nincs étvágya, holott a (természetes az lenne, hogy 8-10 órai üres járat után a gyomor és a szervezet táplálékot kiván. A szervezetbe került Nicotin ott éjjel is hat (ha valaki a dohányzást hirtelen abbahagyja a Nicotin még 4 nap múlva is kimutatható a vizeletből) s miután az illető a napot rendszerint azzal kezdi, hogy még az ágyban rágyújt, nem csodálható, hogy étvágya elmegy. Hogy az idegrendszer izgatása és a szervezet természetes táplálkozási rendjének felboritása használ-e, annak megítélését a dohányosra bízom. A Nicotin mérsékelten összehúzza az ereket, tehát szűkíti azokat s a vérnyomást részben ezen áz utón, részben pedig a szervezet egyik fontos mirigyére, a mellékvesére hatva, tehát a mellékvesén át mérsékelten emeli. Az egészséges ember ezt a vérnyomás emelkedést rendszerint nem érzékeli, de érzékelhető tünetekkel jár, ha az illetőnek amúgy is magas vérnyomása van. A Nicotin ilyenkor egy már fentálló kóros folyamatra rádupláz, a folyamatot tehát sulyosbbitja. A Nicotin érszükitő hatását az egészséges is érzi, ha egy alkalommal túl sokat talált dohányozni s szorongó fájdalmat érez a szive táján. Az emelkedett vérnyomás az erek falára nehezedik (olyan mintha a vízvezeték csövezetében mától fogva nagyobb nyomással hajtaná a vizet a városi vizmü) s ezzel azoknak az élet folyamán amúgy is feltartóztathatatlan elhasználódását sietteti. Különösen vonatkozik ez a szíveveire, melyeknek összehúzódása révén azok csövezete szőkébbé válik s igy csak kevesebb vért, ezáltal pedig kevesebb táplálékot és Oxygent visz szervezetünk hajtómotorjához, a szivizomzathoz. A táplálékhiányra a szivizomzat görcsös vonaglással felel s ez az a szivszorongás, amit a dohányos olyankor érez, és amely a félelmetes angina pectorisos rohamhoz hasonlít keletkezése módjában. Az erős Nicotin élvezet a szivizomzatra emellett direkt mérgező hatást is gyakorol, amely az elektrocardiogrammon szemmel követhetően kimutatható. A szervezetbe jutott Nicotint a máj méregteleniti. A májra amúgy is komoly feladatot ró az anyagcsere mérgező bomlástermékeinek közömbösítése. A Nicotinnal egy további feladattal terheljük amellett hogy — mint fentebb mondottuk — a Nicotin a májból cukrot hajt ki s ezt azzal gyengiti. A dohányzásnál igen kis mennyiségben bár, de állandóan kátrány kerül a tüdőbe. E kátrány mennyiségét csak kis mértékben képesek csökkenteni a cigarettába beépitett papirszürők. A kátrányról rég tudjuk, hogy az rákkeltő anyag. A kísérleti egér hátát néhány hónapon át kátrányozva, az bőrrákot kap. Ha a kísérleti nyúl gyomornyálkahártyája alá csak egyetlen csepp kőszénkátrányt fecskendezünk, az három hét múlva gyomorrákot kap. A dohányos ember egész életén át kátrányozza saját tüdejét. Nagyon sok ember dohányzik a világon s ezeknek aránylag kis százaléka kap tüdőrákot. Ezen túl — de jóval kisebb számban — tüdőrákot kaphatnak olyanok is, akik soha nem dohányoztak. Másfelöl viszont vannak olyanok, akik egész életükben erős dohányosok voltak és mégsem kaptak tüdőrákot. Ezek mind meggyőzőnek látszó érvek. A való tény az, hogy egy és ugyanarra az ingerre az egyik ember hamarabb kap rákot, mint a másik, aki nem éri el azt a kort, melyben menthetetlenül rákot kapna ö is. Hogy az egyéni rákhajlam milyen és hol kezdődik, ez az amit nem tudunk és ennél fogva minden dohányos, különösen az erős dohányos vaktában játszik a tűzzel. Ha a dohányzó tüdejében a beszivott Nicotin mind benne maradna, úgy az hamarosan Nicotin mérgezést kapna. Az illető azonban szerencsére a Nicotin nagyobbik felét a füsttel együtt megint kifújja. A szervezetbe került Nicotin ott kifejti ugyan a feljebb részletezett hatásokat az idegrendszerre, vércukorra, májra, erekre és a szívre, de végül mégis méregteleniti azt a máj, illetve kiválasztódik a vesék utján. A kátránnyal azonban más a helyzet. Azt egészében visz- i szatartja a tüdő. Másfelől pedig, ha a máj utóbb méregteleniiti is, mint rákkeltő ingernek hatása megmarad a tüdő és a hörgők szövetén. A hosszú éveken át gyakorolt hatás tehát összegződik azokon akkor, amikor az illető rákot kap. A németországi freiburgi egyetemen végeztek a dohányzás tüdőrákkeltő hatására vonatkozóan döntő jelentőségű vizsgálatokat. Először sok cigaretta füstjét mesterségesen szívták egy nagy üveg gömbbe. Ebben a füstben színképelemzéssel kimutathatók voltak a rákkeltő szénhydrogének (kátrányelemek.) Ezután orvostanhallgatók szivtak ugyanennyi cigarettát s füstjét az üveggömbbe fújták. A rákkeltő anyag ekkor már nem volt kimutatható az üveggömbben, mert a hallgatók tüdeje visszatartotta azt. A leirottaknak felvilágosító célzata volt. Mérlegelje ezután ki-ki sajátmaga, hogy mi a jobb számára, a dohányzás-e “this stablizer and lubricator” avagy egy még költöibb kifejezéssel “this oil on the troubled waters of life” avagy a dohányzástól való tartózkodás a fenti tudományos tények mérlegelésével. BE THERE WHEN DISASTER STRIKES: SUPPORT YOUR RED CROSS!
