William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-03 / 12. szám
\ William Penn 1958 december 3. 4 IK OLDAL Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 W'est Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan "published semimonthly by the William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 436—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. KARÁCSONY A betlehemi csillag már a legrégibb bibliai korban szimbólum volt az emberiség előtt. A sötétségtől való félelem és szorongás legyőzésének, a fényességnek, világosságnak és a felszabadulásnak ősi jelképe volt ez a csillag. A keresztény világ karácsony ünnepe helyett ennek “időpontját” az őskori népek sok ezer évekkel Krisztus születése előtt úgy ünnepelték, mint a napfordulásnak és a naphosszabbodásnak kezdetét, amiben az ő bizonytalanságból való megmenekülésüket látták beteljesedni s e feletti örömüket primitiv hálaadó népi játékokban juttatták kifejezésre. Kétezer évvel ezelőtt azután ennek a csillagnak a fénye egy uj korszaknak és egy uj világnak kapuját nyitotta és világította meg a sötétben tévelygő embermilliók előtt. A történelmet Róma diktálja ebben az időben amelynek hatalmát Cézár már korábban kiterjesztette az akkor ismert egész világra és amelynek gyeplőjét most Augustus császár tartja kézben, uralkodva a leigazott népek felett. A római világbirodalom aranykorát éli: védelmet, gazdasági biztonságot, kultúrát és jogrendet ad és nyújt a különböző népeknek, csak az elveszett szabadságot, a lelkek nyugalmát, békéjét és a szellem igényét nem tudja pótolni. Érezni lehetet, hogy vajúdnak a hegyek és terhesek az idők. Hogy nagy dolgoknak kell történni . . . Próféciával volt telitve a légkör . . . Mindenki várt valamit: politikai, szellemi, lelki, filozófiai változást . . . Megérezték az uj kor közeledését . . . Csodálatos volt ennek a nagy “váradalomnak” az egyetemessége. Egyszerű lelkek és szellemi kitűnőségek, pásztorok és keleti bölcsek, nincstelenek és földi hatalmasságok, szolgák és királyok várták a változást ... az idők teljességét . . . S várták a' külső és belső felszabadulást, egy tisztább és boldogabb félelemnélküli életet, valami megváltásfélét. Egyszerre valamennyien a fényesen tündöklő betlehemi csillagra tekintettek és “Arra”, akire ez a bibliai csillag mutatott: Krisztusra, — a “MEGVÁLTÓRA” . . . Nem külső erőkbe kapaszkodtak, hanem befelé fordultak és felfelé tekintettek. És egy közvetlen lelki kapcsolatot teremtettek azzal, aki Isten követségében érkezett hozzájuk. ÉS HITTEK . . , Kétezer év telt el azóta és a históriát most már földi hatalmasságok Írják. A helyzetkép azonban kísértetiesen hasonlatos. A történelem megismétlődik. A földgolyó egyik felén szenvedő és elnyomott népek sóvárogják a szabadságot, a másik felén jólétben és szabadságban élő népek reszketnek a félelemtől. Életükért és javaikért. A lelki, szellemi és eszmei válság minden tünete felismerhető. Most is telitve van a levegő feszült várakozással . . . Ki lehet tapintani, hogy ez a világ is korforduló elé érkezik. Az emberiség ma is lázasan keresi a kivezető utat, de nem úgy reagál , a történésekre, mint az akkori társadalom. Ellenkezőleg: utat téveszt és rossz nyomon jár. Nem a fényes és mozdulatlan “betlehemi csillagok” felé tekint, nem felfelé néz, nem onnan várja erős hittel a megváltást, hanem egy uj “vörös csillag” felé fordul és szemével a holdrakéták szédületét követi eszelős nyugtalansággal. Földi bázisokat keres az örökkévalóság fundamentuma helyett. Nem a végtelenbe tekint, csak élete határáig. Kurta rőffel méri az időt és történelmet. Az uj kor küszöbén egy szellemileg feltörő, de lelkileg meghasadt és törpe nemzedék áll. TUDNAK, DE NEM HISZNEK . . . Elérkezett az ideje annak, hogy a “lélek emberei”, a világ jobbik fele megmozduljon és cselekedjék. De vájjon mit tehet a lélek embere az uj kor küszöbén? Sokat. Többet mint a megrémült hatalmak, amelyek földi támaszpontokat keresnek, jobb és erősebb rakétákat kovácsolnak. Első kötelessége, hogy befelé forduljon és önmagában keressen támaszpontot és bátorítást. Második feladat, hogy felemelje szavát. Most, azonnal, előre és keményen s vádat emeljen a vörös hóditó ellen, még mielőtt az elpusztítja a világot és beleül a birói székbe Ítélkezni az erősebb jogán. A harmadik hivatás rámutatni arra, hogy a világűr feltárása mellett nem a föld és a hold stratégiai elfoglalása és birtokbavétele a cél, hanem a lélek megszállása, a lélek tulajdonjogának megszerzése, magának az “Embernek” a meghódítása akinek a szatelit még a kezében van . . . Most az emberi szellem diadalának szimbólumát kell megfordítani és a pusztulás helyett az emberiség javára és szolgálatába állítani és ennek segítségével a szellem további hóditó és építő útját egyengetni. Ehhez azonban emberi erők és' földi eszközök nem elégségesek. Ehhez földöntúli erő kell. Ezt az erőt csak felülről várhatjuk . . . onnan, ahol a betlehemi csillag ragyog és attól, Akire ez a csillag mutat. Hinni, bízni, akarni, szomjazni kell a megváltást olyan mély meggyőződéssel és egyetemes várakozással, mint ahogy azt az őskeresztények tették. “A földöntúli erő” meg fog mutatkozni és a népek sorsának kormányzásában és az emberiség jövőjének szolgálatában az ész mellett helyet kap a szív és a lélek is. Akkor lesz igazi megbékélés és boldog karácsonyi ünnep a földön . . . S az uj korszak uj emberének uj győzelmi éneke a régi zsoltár lesz: Krisztus Urunknak áldott születésén Angyali verset mondjunk szent ünnepén . . . Mely Betlehemnek mezejében régen: Zengett e képen: Dicsőség magasságban az Istennek Békesség légyen jóidon embereknek, És jóakarat mindenféle népnek; És nemzetségnek ...” IDŐSZÁMÍTÁS Az időt, a nap látszólagos mozgását, a csillagok járását először talán a babyloni pásztorok figyelték meg. Megfigyeléseiket összesítve a holdévet 12 hónapra osztották be s mindegyik hónapra 30 napot vettek, úgyhogy a holdév 360 napból állt. De beosztották az évet 60-as és 600-as és 3600-as szakaszokra is. Innen származik a kör 360 fokos beosztása és az óra 60 perces és 60 másodperces tagolása. Minthogy a mezőgazdaságra fontos, hogy az év napjai mindig ugyanarra a napra essenek, meg kellett határozni, hogy hány napból álljon egy napév. Számításaik azt mutatták, hogy az 365 napból áll, tehát 5 nappal hosszabb mint a holdév. Hosszú századok után észrevették, hogy a 365-ös szám nem pontos, a napév igazi hossza közel 36514 és még valami. Mivel az 14 többlet idők folyamán felnövekedett, 4 év alatt az % nap különbség már egy teljes napot tesz ki. Ezen úgy segítettek, hogy Julius Ceasar csillagászai minden negyedik évet szökőévnek tettek meg. Ez idők folyamán ismét pontatlannal:! bizonyult és a különbség 1600 év után már nem egyezett a valósággal, uj reformra volt szükség. A Gergely naptár most meglehetősen pontos. A Columbus előtti amerikai maya indián nép naptára a Venus évvel való egyeztetés folytán pontosabb a mi számitásunknál. Érdekes a hónapok neveinek keletkezése is. A latin nevek mai napig megmaradtak. Január Ianus isten hónapja, a béke védője a kétarcú Ianus isten az ajtók előtt: ianua: ajtó. A február a tisztulás, a Februalía tisztitó Ünnepek hónapja. Március Mars isten a hadak istenének hónapja (Martius). Április a természet megújhodásának hónapja: aperio: kinyitok. Május Maja istennőnek, Apollo és Diana anyjának hónapja. Junius Junotól, az Istenek királynőjétől kapta a nevét. A julius hónap neve először Quinctilis 5 ös hónap volt. (ötödik március után, amellyel az év régen kezdődött). Julius Caesar tiszteletére a julius nevet kapta. A következő hónap eredeti neve Sextilis, hatodik volt, de később Augustus császár tiszteletére augusztus lett. A következő hónapok a rendszámokból erednek: Szeptember hetedik hónap (március után). Október nyolcadik, november a kilencedik és december a tizedik hónap. 7-8-9-10: septem, octo, novem, decem. A napok nevei a hétben a rómaiaknál a római istenek nevéből származik, a germán népeknél a germán istenekéiből: Hétfő, magyarul a hét feje, első nap, latin Dies Lunae, angol Monday, hold napja. Kedd a 2-es számból, latin dies Martio (Mars hadisten), angolul Tuesday, Tiw (Mars) napja. Szerda középső nap szláv eredetű szó, latinul Dies Mercurii, Wednesday, Wotan (german főisten) napja. Csütörtök szláv eredetű ötödik, Thursday, Thor vagy Donar, a menydörgés istene, Dies Iovis Jupiter napja. Péntek ötödik: Venus, a szépség istennőjének napja, Friday a szépség istennőjének, Freya-nak a napja. A szombat neve a héber szabbatból (hetedik nap) származik. Latinul Dies Saturni (Saturnus, Jupiter apja után). Vasárnap török eredetű kölcsönszó (pazar, bazar), a vásár napja a vasárnap. A mohamedánok vasárnapja, latinul Dies Solis, a Nap napja, az angolban ugyanis: Sunday. Mig Európa majdnem minden napneve a latin és germán istenek nevéből származik, a többi nép, igy az ázsiaiak is sorszámokkal jelölik a napokat,
