William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-05 / 11. szám
4-IK OLDAL William Penn 1958 november 5. Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association___________ Managing Editor: COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 436—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PÄ. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. HÁLAADÁS NAPJA Ebben a hónapban lesz az Egyesült Államok egyik legnagyobb nemzeti és az amerikai családok legrégibb ünnepe: THANKSGIVING DAY. Közel négyszáz esztendeje annak, hogy még az egykori angol gyarmatok, a Pilgrim Fatherek ünnepelték először ezt az örömnapot. Bradford, az akkori angol kormányzó rendelte el először, hogy az aratásért, a szüretért, a halászat és vadászat szép zsákmányáért és a Nagy Teremtő minden áldásáért hálát mondjanak az ősapák. Köztársaságunk apja: Washington ennek a szép ünnepnek értelmét és jelentőségét nagyon is átérezte és az 1789-i kongreszszussal ezt az ünnepet átvétette, majd 1864-ben Lincoln Ábrahám elnökünk, annak megünneplését, mint nemzeti ünnepet is törvénybe iktatta és azóta minden esztendőben a köztársasági elnökök kiáltvánnyal fordultak a néphez s a nagy ünnep jelentőségéhez méltóan ecsetelik annak fontosságát. Úgy lesz ebben az esztendőben is ... A televizión, rádión meghallgatjuk a szép beszédeket . . . s hála fakad szivünkben mert úgy érezzük majd, hogy valóban, valamiképpen meg kell köszönnünk a földi javakat: erőnket, egészségünket, földi boldogságunkat, életünket a Teremtőnek, akitől kaptuk mindazokat — akire főként most — Hálaadás Napján — szeretettel és hálával gondolunk. De hálával gondol Amerika népe ezen a napon a Pilgrim Fatherekre is, akiknek emlékéhez fűződik ennek az ünnepnek hagyományos szépsége. Ezen a napon hálás szeretettel gondolunk a mi Egyesületünket alapitó úttörőkre is, akik több mint hét évtizeddel ezelőtt megtörték az ugart, kijelölték számunkra az ösvényt. Ma már hiába keresünk vadpulyka falkákat New England erdőin-mezőin, ma már kevés családfenntartó jár puskával hóna alatt, hogy eleséget juttasson a konyhába és pecsenyét a Thanksgiving Day megünnepléséhez — de elvitathatatlan tény, hogy amióta rá tették lábukat az Újvilág földjére a Pilgrimek, azóta szakadatlanul folyik a harc az élettel a megélhetésért, a boldogulásért. Éltünk mi itt Amerikában, befogadó hazánkban, bőséges vidám napokat — de éltünk még a mainál is nehezebb időket. De akár milyen életet is éltünk, velünk maradt a “pionirok” szelleme. Az a szellem, mely nem ismer nehézséget olyan munkában, amelyet emberi erővel elvégezhet, amely nem ismer fáradságot, kimerülést az elvállalt murfka befejezése előtt. Hálaadás Napján nekünk ideszakadt magyaroknak is bizalommal kell tekintenünk tehát a jövő elé és hálát kell adnunk az Urnák, hogy tovább folytathatjuk a küzdelmünket, munkánkat s tovább lángolhat bennünk a reménység, hogy felépítjük a boldogságunk várát s-biztosítjuk benne a bennünket megillető becsületes helyet! IT’S TIME TO ROLL UP YOUR SLEEVE... CALL YOUR RED CROSS TODAY! HETVEN ÉVES JUBILEUM Országszerte hatalmas érdeklődés előzi meg a Rákóczi Segélyző Egyesület alapításának emlékére 1958. november 15-én szombaton este rendezendő jubileumi díszvacsorát. Áprilisban múlt 70 esztendeje annak, hogy a testvérsegités szellemétől áthatottan lelkes magyarok ennek az egyesületnek alapjait lerakták. Árnyas fa lett a csepp bokorból . . . melynek sudár ágai alatt az évtizedek során sok ezer magyar testvérünk talált biztos menedéket. A múlt emlékein megpihenni, tisztelettel adózni azok emlékének, akik a Rákóczi Segélyző Egyesületet megalapították, uj erőt nyerni az elkövetkezendő esztendőkre — ez lesz ennek a kimagasló jubileumnak a célja. A tisztességtevésre hatalmas közönség gyűlik majd egybe Bridgeporton, hogy hitet tegyen a Rákóczi és Verhovay egyesüléséből keletkezett William Penn Fraternális Egyesület célkitűzései mellett. Tudjuk jól, hogy az ország minden részéből elzarándokolnak erre a szép ünnepségre magyar testvéreink, akik szivükön hordják egyesületünk nemes célkitűzéseit. A hetven esztendővel ezelőtt megszületett eszme tiszteletére, a bridgeporti Par-R. fiókunk rendezi ezt a tánccal egybekötött díszvacsorát, 1958. november 15-én Eichner’s-nél, este 7 órai kezdettel. A Rákóczi Segélyző Egyesület történetének lapjai elevenednek meg majd előttünk ezen az ünnepen. Hét évtized minden öröme és búja, a múlt tövisekkel gyakran kirakott útja, elevenedik majd meg ezen a testvér találkozón. A hetven éves múlt tanulsága elhozta számunkra a mai kor erejét és nagyságát, melynek ma mindannyian gazdag örökösei vagyunk. Ez a gazdag örökség kötelez el bennünket arra, hogy szivvellélekkel osztozzunk ennek a jubileumi ünnepségnek minden szépségében, hogy a múlt emlékein megpihenve sokszoros, soha nem lankadó hittel és bizalommal folytassuk azt az áldott munkát, amit az alapítók 70 esztendővel ezelőtt megkezdték! A JÖVŐ ÉVI KUGLIVERSENY CLEVELANDBAN LESZ MEGTARTVA Örömmel hozzuk kuglizóink, tagtársaink és fiók tisztviselőink szives tudomására, hogy az Országos Kugli Versenyek Végrehajtó Bizottsága az 1959 május 30 és 31-én tartandó XVI. ORSZÁGOS KUGLI VERSENY ÉS TESTVÉRISÉGI NAPOK színhelyének, három város meghívása közül, Cleveland, Ohio-t, az amerikai .magyar Debrecent választotta. Az Országos Kugli Verseny városának kiválasztása mindig az első számú gondja a Végrehajtó Bizottságnak, mert közel két ezer vendég, két napos elhelyezéséről, kényelméről és szórakozásáról kell gondoskodni. A szerény kezdet első találkozóin, a negyvenes évek elején, a versenyzőkön kívül érdeklődő vendég még alig volt, de az ötvenes évek elején már sokszor nagyobb számú kiséret jött a csapatokkal mint ahány versenyző volt. Az érdeklődés ereje odavonzotta a helyi fiókok kuglizással nem foglalkozó tagságát is. Jöttek a versenyzőket buzdítani, lelkesíteni, a győzteseknek tapsolni. A különböző államokból jött versenyzők, kísérők, helyi tisztviselők és tagok összeismerkedtek, megkedvelték egymást és barátságot kötöttek. így születtek meg a “Testvériség! Napok” melyek szinte önmaguktól sodródtak az Országos Kugli Versenyekbe. Ma már százakra megy a száma azoknak, akik egyik évről a másikra, e lelkeket összekötő, baráti érzéssel fütött “Testvériség! Napokra” adnak egymásnak találkozót. Második számú gondja a Végrehajtó Bizottságnak a kugli verseny arénának megtalálása és lekötése. Amig 50—60 csapat versenyzett egymással könnyű volt arénát találni, mert 20^30 pályás hely megfelelt, de a mai versenyeken a csapatok száma már 120—140 között van. A sportszabályok csapat, páros és egyéni versenyeket kívánnak meg, melyek lejátszására legalább ÖTVEN kuglipályás aréna szükséges. Ritka városban van ily nagyszámú pályával felszerelt aréna ezért béreltünk a múltban nem egyszer két arénát, hogy a versenyeket időre befejezhessük. A két arénás megoldást azonban versenyzőink nem szeretik, mert ők egymás mellett, egymás közelségében akarnak kuglizni, hogy az ellenfeleik játékának figyeléséből buzdítást nyerjenek. A Végrehajtó Bizottságnak e két nehéz feladaton kívül alkalmazkodnia kell az Igazgatóság által előirt szigorú határozathoz is, mely szerint: “Az Országos Kugli Versenyeket ott kell megrendezni, ahol azt a Tagság szeretettel fogadja, ahol arra szükség van, ahol az áldozatos, a fáradtságos munka Egyesületünk fejlődés ében eredményt hoz.” Ez a hármas feladat vezérelte az Igazgatóságot arra, hogy
