William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
r N o T NO X N 3H X OVO HQ S T 9 9 Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE 4Z ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PELDANYSZÁMBAN MEGJELENŐ LAPJA Vol. XLI. 1958 OKTÓBER 1. ’A&Spv 51 NUMBER 10. A LEGFONTOSABB FELADAT Beszámoló igazgatósági gyűlésünkről Olvasóink előtt ez alkalommal nem a biztosítás fontosságáról, annak tagadhatatlan szükségességéről kívánunk beszélni. Tudjuk nagyon jól, hogy minden ember tisztában van ezzel. Nem hisszük, hogy csak egy is akadna olvasóink között, aki azt merné állítani, hogy neki biztosításra nincsen szüksége. Komoly, családját szerető, a jövővel törődő ember gondoskodik arról, hogy az élet kiszámíthatatlan bizonytalanságai ellen fel legyen vértezve kellő módon. Egyenesen érthetetlen azonban az, hogy amikor a biztosítás szükségességével mindenki tisztába van, mégis nagy számmal vannak olyan tagjaink akik evvel nem tőrödnek és engedik azt hogy biztosításuk törlés alá kerüljön. Nem tőrödnek a havidijuk fizetésével, halogatják egyik hónapról a másikra s amikor elkövetkezik a negyedik hónap: akkor ébrednek rá annak keserves igazságára hogy biztosításuk nincs érvényben. Azok a tagok, akiknek biztosítása már több mint három éve érvényben volt s arra kölcsönt nem vettek fel — bizonyos tekintetben — szerencsésebb helyzetben vannak. Kötvényük tartalékának erejéig meghosszabbított — extended — biztosítást kapnak. Természetesen ilyen esetekben a biztosítást ismét érvénybe lehet helyezni, be kell fizetni az elmaradt havidijakat s igazolni kell azt, hogy a tag egészségi állapota megfelel a követelményeknek. A komplikációk egész sora azután akkor áll elő, ha a tag esetleg megbetegedett s igy nem visszahelyezhető. Tudjuk nagyon jól, hogy a még mindig nyomasztó gazdasági helyzettel magyarázható az hogy a törölt tagok száma emelkedik, viszont azt is jól tudjuk, avval is tisztában vagyunk hogy nagyon sok esetben nemcsak a tagot, hanem a fiók ügykezelőjét okolhatjuk ezért. Hiszen a gondos, feladatával tisztában lévő ügykezelő féltő gonddal ügyel arra, hogy tagjai a havidijuk fizetésével ne maradjanak el. Igyekszik meggyőzni őket arról, hogy a biztosításra éppen úgy szüksége van a tagnak, mint egy falat kenyérre vagy egy korty vízre. Az egyik éppen olyan fontos, mint a másik. Ha mindenre jut, autóra, televízióra, uj ruhára, stb. akkor elsősorban kell hogy jusson a havidijak fizetésére is. Sokszor meg sem próbálják, hogy utána menjenek, figyelmeztessék a tagot, nem tőrödnek a dologgal. Sokkal könynyebbnek vélik elnézni az ügy felett, ráborítani a feledés homályát. Vannak azután olyan ügykezelők is, akik megvárják amig a tag három havidijjával van elmaradva s a felgyűlt hátralékot egyszerre kívánnák beszedni. Ilyenkor azután sokszor megesik, hogy még egy hónapot sem tudnak bekollektálni. Ha minden hónapban rendszeresen és következetesen próbálták volna ezt megtenni, akkor nem állnának ilyen nehéz feladat előtt. Bár régi igazság az, hogy a tagot könnyű felvenni, sokkal, nehezebb megtartani. Ugyan ilyen igazság az is, hogy hiába vesz fel valaki száz tagot, ha ugyanakkor ötvenet törölnünk kell, a másik ötven pedig beváltja kötvényét. Ez nemcsak az Egyesületnek árt, nem válik hasznára sem a fióknak, sem az ügykezelőnek. Ha már ennél a kérdésnél tartunk, ismételten szóvá kell tennünk a kötvénybeváltások kérdését is. Sok esetben, ha a tag kötvényét be akarván váltani felkeresi az ügykezelőt, az szó nélkül átveszi azt s beküldi a központi hivatalba. Talán meg sem próbálja hogy a taggal ismertesse meggondolatlan elhatározásának súlyos következményeit. Nem mutat rá arra, hogy az, aki kötvényét beváltja eldob magától egy olyan értéket amit többé nem szerezhet vissza. Nem ismerteti a taggal, hogy ha feltétlenül pénzre van szüksége, akkor inkább kölcsönt vegyen fel kötvényére s biztosítását tartsa meg. Ebben az esetben a fiók nem vészit tagot — de a tag sem veszíti el biztosítását, nem fosztja meg magát, családját, szeretteit ettől, a sokszor pótolhatatlan értéktől. A felelőség súlya ilyen esetekben éppen úgy terheli azonban a tagot, mint az ügykezelőt. Minden tag mielőtt kötvényét készpénzre váltaná, jól teszi ha számot tesz önmagával. Rá kell hogy ébredjen elhatározásának súlyos következményire, pár száz dollárért eldob magától, (Folytatás a 2. oldalon.) Egyesületünk igazgatóságának rendes félévi gyűlése 1958. szeptember 8-án, hétfőn kezdődött, tartott egész héten át, sokszor az éjjeli órákba is benyúló tanácskozásokkal és 1958 szeptember 13-án, szombaton fejeződött be. A gyűlésen a következők vettek részt: Révész Kálmán kpi. elnök, Macker Gyula és Varga Lajos alelnökök, Balia P. János, Bencze István, Czernai Gábor, Fáczán Mihály, Falussy C. Alajos, Fejes András, Fishbein László, Gyulay Sándor, Ibos Albert, Körmöndy József, Kőrösy Mihály, Dr. Kovács Andor, id. Láng István, Lénárt J. Gyula, Magyary Ferenc, Moldovány Sándor, Radvány Ferenc, Vészi László és Vizi Lajos igazgatók; valamint Stelkovics J. Albert kpi. titkár, Szabó János kpi. számvevő, Somogyi E. Gyula kpi. pénztárnok, Phillips J. Richard Investment Mgr., Charles Elemér Field Mgr. és Banes B. Gay jogtanácsos. A gyűlés elnöki tisztét Varga Lajos alelnök látta el, jegyzőkönyvét Lénárt J. Gyula igazgató vezette. Az igazgatósági gyűlés résztvevőit Révész Kálmán kpi. elnök köszöntötte elsőnek, reámutatva a gyűlés fontosságára ,a megoldásra váró problémák egész sorára arra kérte az igazgatóságot, hogy határozataikat legjobb tudásuk szerint hozzák meg. Varga Lajos az igazgatósági gyűlés elnöke megnyitójában kihangsúlyozta azt a felelősséget, mely az igazgatóság minden egyes tagjára hárul, reámutatott az eddig hozott nagyjelentőségű határozatokra, melyek mindegyike az Egyesület fejlődését szolgálja. A gyűlés tagjai kegyelettel emlékeztek meg Földi Ferencz az Ellenőrző Bizottság tagjának, Vizzi János volt igazgatónak és Novák Lajos volt igazgató, volt alelnök és Ellenőrző Bizottsági tag elhunytáról. A gyűlés a tárgysorozat elfogadása után meghallgatta a központi tisztviselők, a kuglizó bizottság, a Planning Committee, az Executive Committee és a Building Committee jelentéseit s három bizottságra oszolva megkezdte azok részletes tárgyalását. Hivatalos lapunk jövő számában részletesen beszámolunk az igazgatósági gyűlésünk határozatairól, közölni fogjuk a gyűlés jegyzőkönyvének kivonatát s igy ez alkalommal csak röviden a következőket említjük meg. örömmel vette tudomásul az igazgatóság, hogy Trenton, N. J.-ben elkészült a tulajdonunkat képező épület melyben ottani kerületi irodánk lesz elhelyezve. A Columbus, Ohio-i William Penn Otthon átalakítása is befejezést nyert. Az igazgatóság az “Elismert” cimet, az avval járó diszokmányt és gyémántokkal díszített aranyjelvényt adományozta Száva Lászlónak, 69-R. fiók, Fairfield, Conn, és Taylor Józsefnek, 383-V. fiók, Buffalo, N.Y. akik hűséges és— fióktisztviselői működé ezt az elismerést kiérdei 1958. október 5-én k kunk fogja ünnepelni • sának arany jubileumát V. fiók, Bethlehem, Pa a 108-V. fiók, Youngs Ohioban. A gyűlés gondoskodott arról, hogy ezeken az emlékezetes ünnepségeken egyesületünk megfelelő módon legyen képviselve. 1958. november 15-én, Bridgeport, Conn.-ban tartja alapításának 70 éves évfordulóját az R.-Anyaosztály. Ezen a nevezetes ünnepségen Egyesületünk igazgatósága és tisztikara az ünnepséghez méltó módon lesz képviselve. Az igazgatósági gyűlés engedélyezte tanulmányi kölcsön utalását ifj. Lucas L. Lajos', a 18-V. fiók, Detroit, Mich, tagja részére. A jövő évben rendezendő országos kugliverseny bizottságába. Ibos Albert, Bállá János és Körösy Mihály igazgatósági tagokat delegálták, annak adminisztrátorává Cher J. Ferencet nevezték ki. A bizottság, melynek elnöki tisztét Ibos Albert tölti be, felhatalmazást kapott arra, hogy a verseny lefolytatására legalkalmasabb várost kiválassza. A gyűlés során részletes tárgyalás alá vette az igazgatóság alapszabályaink módosítását. Az igazgatóság által javasolt módosítások ki lesznek küldve a fiókjainkhoz, hogy azok ügyében a decemberi gyűlések so(Folytatás a 3-ik oldalon)
