William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-06 / 8. szám
Vd ys I NOO I 1 ■3 WO H < hoonvs Aaa a z o o d v a fn iu u /? l C H /l/l Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN MEGJELENŐ LAPJA Vol. XLI. 1958. AUGUSZTUS 6. 51 NUMBER 8. HIVATALOS ÉRTESÍTÉS Igazgatóságunk határozata értelmében ezennel tudtára adom a William Penn Fraternális Egyesület minden fiókja vezetőségének, tisztviselőjének és tagjának, hogy IGAZGATÓSÁGUNK RENDES ŐSZI GYŰLÉSÉT 1958. SZEPTEMBER 8-i HÉTFŐI KEZDETTEL TARTJA MEG. Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óhajtanak fordulni, hogy ebbeli szándékukat legkésőbb 1958. augusztus 30-ig jelentsék be az Egyesület KÖZPONTI TITKÁRÁNAK. A határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt bejelentett ügyeket az Igazgatóság nem veheti figyelembe, hanem azok tárgyalását a hat hónap múlva összehivandó, 1959. évi tavaszi gyűlésre halasztja el. RÉVÉSZ KÁLMÁN, központi elnök MENNYIT ÉR? BIZTOS Aki életbiztosítást vesz, vagyont épit, de olyan módon, hogy a célul kitűzött összeg az első díjbefizetés napjától kezdve már biztosítva van. S mindaddig, amig a tag rendesen fizeti a havidijakat, az a biztosítás kész vagyon, mert ha a tag meghalna, arra a vagyonra több befizetést nem kell eszközölni és annak teljes összegét megkapják az örökösök. Aki biztosítást vesz, az tulajdonképpen egy meghatározott öszszegü vagyont vásárol részletfizetésre, azzal a kikötéssel, hogy halála esetén a biztositó intézmény elengedi az összes, tovább esedékes részleteket. Nincs még egy módszer, mely ennyire biztos sikerrel koronázná az ember vagyonszerzési igyekezetét. Aki üzletben vagy részvényekben spekulál, az valamit nyerhet, de igen sokat veszíthet. Aki takarékbetéttel igyekszik vagyont építeni, az sohasem biztosíthat többet a családjának, mint amennyit halála napjáig befizetett. Az életbiztosítás biztos jövőt jelent úgy a biztosítottnak, mint a családjának. Nagy dolog ez, melynek megvalósítása száz meg száz hónapot vesz igénybe. Minden hónapban egy-egy téglát épitüpk bele abba a falba, mely egykor öregkorunkban nekünk nyújt menedéket korábbi halálunk esetén pedig családunknak biztosit otthont és kenyeret. Biztos jövőt jelent az életbiztosítás, de csak akkor, ha a tervet meg is valósítjuk. Abból senkinek sem lesz haszna, ha csak megkezdjük, de az első nehézségeknél elejtjük. Az életbiztosítási terv sikere, mint minden más tervé, a kitartásunktól függ. S ez — jellem dolga. A jellemes ember nem engedi, hogy akadályok eltérítsék az utjától. Céljainak megvalósítását nem teszi függővé a körülményektől. És ha kedvezőtlen körülmények előtt áll, akkor nem keresi a legkényelmesebb kiutat. Mert a komoly ember mindig tisztában van azzal, hogy semmiféle nehézség nem hasonlítható ahhoz a nehézséghez mellyel halála esetén hozzátartozóinak kell majd megbirkózniok. S épp ezért, bármily súlyos legyen is a helyzete, még gondolni sem fog arra, hogy úgy segítsen magán, hogy • • rr JOVO a hozzátartozóit megfossza attól a támasztól, amit már sikerült számukra biztosítania. Biztosítást csak az köt, aki felelősséget érez azok iránt, akiket mint kedvezményezetteket jelöl meg a kötvényén. A kötvény beváltása tulajdonképen azt jelenti, hogy a tag ezt a felelősséget megtagadta és elhárítja magától. Felelős ember ilyen lépésre nem vállakozik. Még talán-talán lehet mentséget találni az olyan emberre, aki szerencsejátékon herdálja el keresetét, mert őt az az egyébként hiú ábránd vezeti, hogy hátha nyer és ekkor megkétszerezi a pénzét. Még ilyen mentséget sem lehet találni az oly ember esetében, aki családja biztos jövőjét eladja egy olyan összegért, mely biztosítási vagyonának csak egy töredékét képezi. Mert ennél az eljárásnál nincs lehetőség a nyerésre. Itt csak veszteni lehet. Családját szerető ember ilyen eljárást nem követhet. Olykor megesik az, hogy egy tagnak olyan biztosítási fajtát adtak el, ami sem a szükségleteinek, sem a helyzetének nem felel meg. De még ilyenkor sincs szükség arra, hogy a tag a beváltással járó veszteséget vállalja. Becserélheti kötvényét ha nem egy más osztályú kötvényre, hát becserélheti egy teljesen kifizetett kötvényre. De amikor nem ilyesmiről van szó, hanem csak hosszabbrövidebb ideig tartó pénzzavarról, akkor nem a kötvény beváltása, hanem a kölcsön felvétele az egyedül helyes és lelkiismeretes megoldás. Egyesületünket lelkiismeretes nők és férfiak építették. Volt idő, amikor a Verhovay vagy a Rákóczi kötvény a lelkiismeretesség díszoklevele volt. Tagtársaink érdekében szeretnénk, ha ez igy volna tovább is. őszintén szólva inkább nem veszünk fel egy tagot, mint hogy azt lássuk, hogy a biztos jövőt építő tervét 3, 4 vagy 5 év után feladja. Az ilyen tag nem nyer, de az Egyesület sem nyer vele. Az ilyen tag sohasem fogja tudni megérteni, tudnia azt, hogy milyen fontos szerepet tölt be a William Penn Fraternális Egyesület mint a család védelmezője. S ennek (Folytatása a 6-ik oldalon.) Sokszor halljuk ezt a kérdést: mennyit ér az ember élete? Erre a kérdésre a válasz attól függ, hogy milyen szempontból mérlegeljük az életet. Érzelmileg például az emberi élet értékét dollárokban és centekben nem lehet kifejezni. Az asszonyt, akinek az ura meghalt, az édesanyát, akinek a gyermeke hunyt el, pótolhatatlan veszteség érte. Mert annak helyébe aki meghalt, nem lehet találni olyat, aki pontosan olyan volna, mint az, aki elköltözött. Az összetört autó helyébe lehet venni pontosan ugyanolyan autót. A leégett ház helyébe lehet építeni pontosan ugyanolyan házat. De az elveszett emberi élet helyébe nem lehet ugyanolyat tenni. Azt szokták mondani, hogy az emberek mind egyformák.- A valóság azonban az, hogy minden ember más. Bizonyos tulajdonságokban különbözik az összes többi emberektől. Minden emberből csak egy van a világon. S épp ezért egy embernek az értékét nem lehet hozzámérni semmihez. Hogy mi az érzelmi értéke egy embernek, azt nem lehet megállapítani. De nézhetjük az élet értékét az emberi tulajdonságok szempontjából is. Tehetség, jellem, akaraterő dolgában az embereket egymással hasonlítjuk öszsze. Beszélünk “értékes” és “haszontalan” emberekről. De emberi tulajdonságokat nem lehet sem megvenni, sem eladni. Azt, ami elveszett nem lehet pótolni. S ezért azt, hogy egyéni tulajdonságainak szempontjából mennyit ér egy ember élete, megint nem lehet dollárokban és centekben kifejezni. Csak egy szempont van, melyből nézve az emberi életnek dollárokban és centekben kifejezhető értéke van s ez az ember keresőképességének a szempontja. Adjuk össze azt, amit ma egy ember keres s valószínűleg fog keresni a jövőben, vonjuk le belőle az ő saját fenntartásának költségeit és ami marad, az az illető keresőképességének értéke. Az ember keresőképességét pontosan ki lehet számítani s annak határozott készpénzértéke van. S mivel a keresőképességet el lehet veszíteni, baleset, betegség vagy halál következtében, ezt a pénzben kifejezhető értéket pótolni kell — biztosítás utján. Az ember keresőképessége tehát biztosítható, akárcsak egy ház, egy autó, ékszer, vagy bármi más, aminek pénzbeli értékét meg lehet állapítani. Hogy egy ember érzelmileg, vagy tulajdonságai szempontjából mennyit ér, azt nem lehet megállapítani. De a hozzátartozók számára életfontosságú kereső képességének dollárokban kifejezhető értéke van. S az emberi életnek ez az az értéke amit be lehet és be kell biztosítani. Az emberek minden téren lépést tartottak a változó viszonyokkal, kivéve az életbiztosítás terén. Ezen az egy téren igen sokan makacsul ragaszkodnak a régi hagyományhoz amely szerint ma is elég pár ezer dolláros biztosítás. Az igazság pedig az, hogy soha se volt (Folytatása az 5-ik oldalon.)
