William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Ax egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PÉLDÁNY SZÁMBAN MEGJELENŐ LAPJA Vol. X.U. 1958 JANUÁR 1. NUMBER 1. GAZDASÁGI KILÁTÁSOK AZ 1958. ÉVRE Irta PHILLIPS J. RICHARD, a William Penn Fraternális Egyesület Investment Managere Nevei cseréltünk, de -SZIVÜNK MAGYAR MARADT! (Cleveland Plain Dealer felv.) Z. Kiss Sándor Czeglédi András Dr. Kovács Andor Jlapya* menekült szabadságharcosok a karácsonyi szeretetvendégségen ajándékot kapnak Dr. Kovácstól. CLEVELANDI FIÓKJAINK SZERETET VENDÉGSÉGE Mi nemcsak hirdetjük, de gyakoroljuk is a testvérsegitést. Ennek az elgondolásnak jegyé­ben, clevelandi fiókjaink, újabb nagyszerű bizonyságát szolgál­tatták annak, hogy helyén van a szivük s ha annak sugalatára hallgatnának, akkor a siker nem maradhat el. Cleveland­­ban, Ohio, az amerikai — ma­gyar Debrecenben a menekült magyar szabadságharcosok sorsa az utóbbi hetekben válsá­gossá fordult. Nincs munka, nincs kereset s igy szabadság­­harcos testvéreink egy része olyan súlyos helyzetbe került, — hogy valósággal éheznének, ha nem segítenénk rajtuk. Jó­szívű magyarok megszervezték az ingyen konyhát részükre s Egyesületünk 14-V. fiókja pe­dig konyha helyiséget, melege­dőt bocsátott rendelkezésükre. Clevelandi fiókjaink nemes szivére vall, hogy újonnan ér­kezett testvéreink nehéz hely­zetét felismerve, nem engedték meg, hogy szabad Amerika földjén legtöbbjük első kará­csonyán könnyeik áztatta szá­raz kenyérben legyen csak ré­szük ... 1957 december 22-én, vasárnap este, a 14-V. fiók 8637 Buckeye Road alatti Ott­honában karácsonyi szeretet­­vendégségre látták szívesen őket. Fiókjaink mind összefog­tak, lelkes tisztviselőik, asszo­nyaik — karácsony előtti egész vasárnapukat erre áldozták. Mindenki ingyen és szivesen dolgozott. A Cleveland Plain Dealer, Ohio sok százezres pél­dányszámban megjelenő napi­lapja, a fenti képet közölve a következőkben számolt be er­ről az eseményről. “A William Penn Fraternális» Egyesület, 8637 Buckeye Road alatti Otthonában, tegnap este 500 magyar menekült szabadságharcost láttak vendégül. A vacsora mellett egy cso­mó ajándékot is kaptak a menekül­tek, igy egy Angol-Magyar Kézi­könyvet, amelynek segítségével köny­­nyebben tanulják meg az angol nyel­vet és’ szerzik meg az itt szükséges ismereteket. A vacsorát követően Dr. Kovács Andor, az Egyesület országos igaz­gatója, a clevelandi kerület képvise­lője, valamint Révész Kálmán, az Egyesület országos elnöke szóltak a vendégekhez. Dr. Kovács, tudva, hogy a mene­kültek között milyen nagy számmal vannak munkanélküliek, javasolta, hogy mennél többet kell közülök vendégül látni. Révész központi elnök, a Coordi­nated Hungarian Relief, Inc. volt el­nöke — egyetértve evvel, kijelentet­te, hogy ez a szeretetvendégség a fratemalista segitőkészség legszebb bizonyítéka, mely biztatást nyújt a menekültek számára, hogy a jobb jövőben vetett hitüket ne veszítsék el. Révész, aki Camp Kilmerben és Ausztriában végzett segítő munkája révén a menekültek sorsának jó is­merője, — minden áldozatot kész meghozni értük. Szólt a menekültekhez, Kovács (Folytatás a 8-ik oldalon) .Sok évi szünet után öröm­mel ragadom meg az alkalmat, hogy pár cikkel hozzájáruljak lapunk tartalmának gazdagí­tásához. Amikről imi fogok, azok nagy jelentőséget játsza­nak ezekben a modern időkben és remélem, hogy amennyire engemet megkaptak fontossá­gukkal, annyi érdeklődésre ta­lálnak majd olvasóink széles körében. Ez a kor, amiben élünk, a fantasztikus fejlődés és jólét kora. Az életnívó a világ min­den részében évről-évre növe­kedik, ami a tudományok ha­ladásának egyenes következ­ménye és ügylátszik, hogy a második világháború a tudo­mányos kutatásnak olyan lö­kést adott, hogy a további fej­lődés megállíthatatlan. Szaka datlanul keressük az utakat, hogy amit tegnap jól csinál­tunk, holnap még jobban csi­nálhassuk, és egymásután tör­jük le az akadályokat, amik fejlődésünk útjában állanak. Alig pár év alatt megtanultuk az atomenergia titkát és most szemünk előtt játszódik le, ho­gyan központosítjuk erőinket a világül* meghódítására; közben a munka szakadatlanul folyik, hogy a napsugár* energiáját tel­jes mértékben kihasználhassuk az emberi jólét javára és ugy­­látszik, nincs messze az idő, hogy megtaláljuk a végső tit­kot is és tudunk majd anyagot készíteni energiából. Ez a 20-ik század, a határtalan lehetősé­gek százada és a jövő azoké, akik mernek. Ez a jövő nem a kis lelkeké, nem a szükagyuaké és nem azoké akikben nincs meg a látnoki szellem. Ide most nem félénk emberek kellenek, hanem bátorság, kitartás és hozzáértés, ami a lehetőségeket majd valósággá váltja. Igen, ez az uj világ már születőben van és nem tehetünk mást, mint mellé állni, mert az lesz az egyetlen világ, amiben élnünk kell. A kérdés mára az, hogy mit várhatunk 1958-ra gazdasági téren. Sikeres esztendő lesz-e, vagy sikertelen? Tovább tart-e a jólét, vagy kitör a gazdasági válság? Mi lesz a részünk: a jólét nyugalma, vagy pánik és félelem? Szeretnék a jövőbe látni, de sajnos nem vagyok jós. Az egyetlen, amit tehetek az az, hogy a múlt tanulságait figye­lembe véve, nézzek előre. Ha ezeket helyesen értelmezem és alkalmazom 1958 gazdaságára, akkor legalább irányvonalak­ban mutathatok rá, hogy mi­ként alakul majd Amerika ha­talmas gazdasági élete, milyen lesz az üzlet és mi vár ránk egyénileg, mint fogyasztókra és alkalmazottakra, az uj eszten­dőben. Mikor üzleti jóslásokba bo­csátkozunk, akkor legjobb há­rom csoportba osztani azokat a gazdasági tényezőklet, amik. a jövőre befolyással vannak. Az első csoportbátartoznak azok a tényezők, amik a jövő kialaku­lására határozottan kedvezően hatnak. A második csoportba esnek azok, amik határozottan kedvezőtlenek. A harmadik cso­port a bizonytalan tényezők gyűjteménye, főleg azoké, amik időközben jóról-rosszra, vagy fordítva, változhatnak. Ameny­­nyire hiba volna a kedvező irá­nyú tényezőket túlbecsülni, annyira káros volna a kedve­zőtlen tényezőket szépíteni. A mi munkánk az, hogy objekti­ven értékeljük a különböző té­nyezőket és az igy nyert ada­tokból helyesen következtes­sünk, hogy ezek milyen beha­tással lesznek a jövőre. Általánosan elfogadott tény, hogy a gazdasági élet fejlődé­sének a legjobb fokmérője a nemzeti termelés brutto-meny­­nyisége. Ez, két év óta, emel­kedőben van és az 1957 év to­vábbi javulást mutat. Az utób­bi hónapokban azonban bizo­nyos lelassulás állt be, ami sze­rintem azt jelenti, hogy ez egy tartósabb visszaesésnek az elő­szele és igy 1958 első felében a nemzeti termelésben növekedés nem várható. Az üzleti élet visszaesését, 1957. júliusában, a new yorki tőzsde jelentős ár­esése inditja meg; augusztus és október között a bajok már tisztán mutatkoznak és az ipa ri termelés azóta is állandóan (Folytatása a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents