William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-02-06 / 2. szám
8-IK OLDAL 1957 február 6. William Penn NEM VOLT Évek óta bízva remélte a magyar nép, de hónapok óta már követelőén várta, hogy történjen valami változás a magyar politikai életben. A kicsinyhitüek már kételkedtek, hogy olyan tökéletesen megszervezett erőszakuralmi szervek, mint az AVH és maga a kommunista államszervezete ellen valaha is lehet valamit tenni. Eleinte suttogva adták tovább a híreket: Rákosi klikkje végleg megbukott, Nagy Imre jön. El fog tűnni a terror. Szabad választás lesz talán ... Azután egyre hangosabban és határozottabban hallatszott: elég a terrorból, az elnyomásból. Szabadságot! Legyen vége a hazug és igazságtalan népámitó elnyomásnak, a kommunista terrornak. Néha egy-egy cikk az irodalmi újságban, majd a Szabad Népben is. Forrong az egész ország, egyelőre csak lélekben. A sajtó és rádió azonban, mely teljesen a kommunista párt és AVH irányítás alatt áll, mindent agyonhallgat. De október 23-án már a budapesti rádió is kénytelen szólni róluk. A hírekben: A budapesti egyetemeken gyűlések, határozatok, néma szimpátia tüntetés a lengyel ifjúság és a lengyel események iránt. 12h: az írószövetség bejelenti csatlakozását a tüntetéshez és az ifjúsági követelésekhez. 12.50h: Piros László betiltja a felvonulást, félórával később visszavonja a tilalmat. Ekkor már kb. 15,000-es tömeg gyülekezett össze az egyetemeken. A diákság követelését az egész városban kifüggesztették és elhatározták, hogy a tüntetést minden körülmények között megtartják. 15h: még a DISZ. (a kommunista vezetés alatt álló ifjúsági szervezet) központi vezetősége megszakítja tanácskozásait, hogy résztvegyen a tüntetésen. 18.30h: a budapesti rádió több tízezres fegyelmezett tüntetésről számol be, melynek jelszavai: uj vezetést akarunk, Nagy Imrében bizunk stb. 20h: Gerő beszédét közvetíti. Ez a vad kommunista beszéd borzasztóan elkeserítette a tömeget. 10.20h: bejelentik a parlamentnél lezajlott tüntetést és hogy Nagy Imre beszélt az ifjúsághoz és még most is tárgyal a képviselőikkel. A hírek adásában azon ban valami zavar áll be, nem folytatják a híreket,—mert eldördült az első lövés és a békés tüntetésből forradalom lett. A pestieknek, kik látják a tüntetést, felejthetetlen élmény. Mindenki lázban van. Uj szakaszát Írják a magyar történelemnek. Vidéken is mindenki tudja, hogy több történt, mint amit a rádió mond és szorongva várják, hogy mit hoz a holnap. 24-én reggel a bpesti rádió kénytelen elismerni a harcokat. Megpróbál moeskolódni, kicsinyiteni, hazudozik, hogy a megmozdulást lekicsinyelje. Hiába hivják az orosz csapatokat és szólitják fel megadásra a harcolókat. Az első megadási határidő meghosszabbítása után tudja az egész ország, hogy a zsarnokság és a kommunista terroruralom végóráit Írják. Budapesten százezrek mozdulnak meg. Megadás még az állig felfegyverzett túlerővel szemben sincs. A bábkormány gyülekezési tilalmat rendel el, hiába alakitják át a kommunista párt vezetőségét és hiába mond le Gerő, az eseményeket nem lehet feltartóztatni. Mindenki az utcán van, még éjjel is. Vidékiek közül sokan Bpestre mennek és akik otthon maradnak, azok ott kezdik a csoportosulásokat, tüntetéseket. Vidék is szervezkedésbe kezd. A rendőrség még a céllövő puskákat és vadászfegyvereket is beszedi, pedig fegyver csakis “megbízható” párttagnál lehetett, de már azokban sem bízik a ÁVH. Rendőrök, párt-HIÁBA . . . funkcionáriusok és civil ÁVH-ok erős őrséget állítanak mindenfelé. A budapesti rádió ködösít, de hiába a vidék is megmozdul. Egy-egy Budapestről érkezőt nagy csoportok vesznek körül és szívják magukba a forradalom híreit és szellemét. 25.én a bpesti harcokkal egyidőben a vidéki diákok, majd széles munkástömegek is tüntetnek. Sorra alakulnak a forradalmi tanácsok, mennek Bpestre az önkéntesek harcolni. Élelmet és segítséget visznek Budapestre. Vidéken a sztrájkokkal juttatják kifejezésre csatlakozásukat a forradalomhoz. 25-én megszólal az első szabad rádió Miskolcon. Lerántja a leplet a bpesti rádió hazudozásairól és nyíltan hirdeti a nép követeléseit. Egész héten folynak a harcok. Közben 27-én Pécs, Győr, Magyaróvár, Nyíregyháza rádióadói is szabadkézre kerülnek. Mindenki ezeket hallgatja és a “Szabad Európa”-t. A bpesti Kossuth-adónak már senki sem hisz. A harcok eredményesen folynak. A vidéken is majd minden város és falu élén már szabad magyar szabadságharcos vezetők állnak. Egyesíteni kell az erőket. Küldöttségek járják a falukat, városokat, megyéket. Végre október 30-án megvalósul az ország legnagyobb seregszemléje Győrben. A rossz közlekedés ellenére több mint ezer forradalmi tanács küldöttsége érkezik az ország minden részéből. De tudja az ÁVH is, hogy ha sikerül az egységet szervezetben is kifejezésre juttatni, az az oroszbérenc Rákosi-féle Sztalin-i, de talán az egész kommunizmus végét is jelenti. (Itt kell megjegyezni, hogy a forradalom alatt Horthy-sta vagy fasiszta restaurációra, még a régi Horthy időket megért, vagy u. n. “fasiszták”, akik egy sorban harcoltak a forradalom főerőivel és tömegeivel sem gondoltak.) ÁVH.-ás ügynökök behatolnak a győri városháza épületébe, ahol az első országos tanácskozás készül ülésezni. Fegyverrel sikerül birtokba venniök a mikrofont és mig a vezetőket a szabadságharcosok el nem tudják vágni, a legvadabb és legaljasabb zavartkeltő beszédeket üvöltik a mikrofonba, majd később az erkélyről élőszóval kisérlik meg a tömeget felbujtani a forradalom komoly vezetői ellen. Tervük nem sikerült. Leszerelésük után megkezdődött az első győri tanácskozás. Az országos nemzeti tanács leszögezte követeléseiket és Szigethy Attilát, az orsz. tanács ideiglenes elnökét küldöttséggel Nagy Imréhez küldi tárgyalni. Követelések lényege: a szovjetcsapatok hagyják el Magyarországot, a varsói szerződést mondjuk fel, semleges Magyarországot, szabad választást, szólás-, vallás- és gyülekezési szabadságot. Október 31-én a tanácskozások eredménye egyelőre csak üres Ígéret Nagy Imre részéről. A győri országos forradalmi tanács ezért garancia hiányában további sztrájk mellett dönt, hogy ezzel is kényszerítse a kormányt a követelések megvalósítására. Közben a budapesti rádió bejelenti, hogy megszűnik a beszolgáltatás, Mindszenty hercegprímás kiszabadult. Több párt megalakult, 45-ös alapon. Lázasan szervezkedik az egész ország. A magyarságot eláruló szovjetbérenc stalinistákat sorra váltják le. A közigazgatást és a rend fenntartását teljesen átveszik a forradalmi tanácsok. November 1. Mámorban az ország! Nagy Imre bejelenti, felmondtuk a varsói szerződést, Magyarország semlegességét és hogy az UNO-t felkérte, hogy a magyar kérdést tűzze napirendre. E biztosítékok alapján az orsz. nemz. forradalmi tanács Győrben úgy dönt, hajlandó az újonnan átalakított kormányt támogatni. Vége a sztrájknak. Szabad haza építésének láza vesz mindenkin erőt. November 2. Újabb orosz csapatok, főleg páncélosok özönlenek be Magyarországra. Nagy Imre tiltakozik. Hiába. November 3. Megalakul az uj kormány, számos nem-kommunista taggal. Folynak a tárgyalások a szovjetcsapatok kivonulásáról. Lassan tünedeznek a romok is. Az ország boldog, de sokan nem biznak a Szovjet kivonulási Ígéretében. November 4.. Árulás! Tárgyalások közben megindul a második szovjet orvtámadás az alvó Budapest és az ország majd minden fontosabb pontja ellen. Nagy Imre utoljára szól a magyar néphez. Majd UNO segítséget kér, rádión keresztül. Szinte reménytelen a harc, majdnem fegvertelenül és felkészületlenül, de mégis százezren kisérlik meg a lehe- | Egy “magyar repülőút” története. A Farkas P. Jánosék katonafia . . . hat napig “tartotta a lelket” a levegőég magyar vándoraiban. A dolog, azt hisszük, — ott kezdődött, hogy Trentonban, N. J., a McGuire Military Air Fielden, egy reggel, amikor már megindult a menekültek szállítása, . . . magyarul beszélő repülőket kerestek: — Lépjen elő, aki magyarul is beszél! Hárman léptek elő. Köztük a nji Farkas Jancsink is. És szólt az őrnagy ur újra: — Ti most azokon a repülőgépeken fogtok szolgálatot teljesíteni, amelyek magyar menekülteket hoznak Amerikába, hogy . . . megkönnyitsétek azoknak a testvéreiteknek a repülő útját, akik . . . még nemigen utaztak repülőgépen. Másnap már német földön volt Farkas Jancsi és harmadnap ... indulóban volt az első “gépje” — vagy hetven utassal. Nagyon szomorú arcok meredtek rá és egy sirongó nénike ijedten sóhajtott fel a remegő ültőhelyéről: — Jaj Istenem, hogy bir majd ez a gép felemelkedni ennyi emberrel? Ám Farkas Jancsi megnyugtatta, szólván ó' is magyarul: — Sose tessék attól félni, hogy nem kelünk szárnyra! Jól összekomponáltuk mi ennek a gépnek a motorját ott Ámerikába! . . . — Jaj, lelkem, hát maga magyar? . . . Óh, akkor jó! ... TRENTON, N. J. A William Penn Fraternális Association trentoni fiókjának januári rendes havi gyűlésén határozatot hozott, mely szerint február 2-án, szombat este 6 órai kezdettel a Magyar Ház második számú termében a trentoni William Penn fiókok névszerint a volt Verhovay és Rákóczi egyesülésük örömére disznótoros vacsorát rendez, melynek keretében óhajtja megtisztelni a volt és a jelen fióktisztviselőket és egyben ismerkedési estélyt rendez. Az estélyre szeretettel hívták meg a Trenton és környékén lakó tagtársainkat és barátainkat és az itt letelepedett menekült magyar testvéreinket. * Lapzártakor vesszük annak hírét, hogy a vacsora minden tekintetben hatalmas és nagysikerű volt. Lapunk következő számában részletes tudósítással szolgálunk. tétlent. Harcolnak hősként a túlerő és a hihetetlen fegyverzet-fölény ellen: benzinnel, tank ellen. Szóval, pedig Kádárék és a szovjet propaganda ellen. Sorra hallgatnak el a szabad adók. De a harcok tovább folynak. Egyre kevesebb a remény, hogy az UNO segítsen. Orosz egyenruhában újra működni kezd az ÁVO. Deportálások, megkinzások, kivégzések, bebörtönzések, újra kezdődik, egyelőre titokban. De hiába. A harc tovább folyik. A fegyveres ellenállást, a sztrájk, valamint a szellemi és lelki ellenállás vált ja fel, amit a magyar népben megtörni nem lehet. És győzött legalább abban, hogy ma már nagyon kevés és csak egész buta ember nem látja tisztán Magyarországon, de az egész szabad világban is, hogy mit jelent a kommunizmus és mit jelent a szabadság egy népnek, illetőleg a világnak. — toriás — És csakugyan: egy óra múltán már a felhők fölött “jártak,” ahol ugodi vagy ipolyi ember máskor nem igen jár, de . . . híjába, a szomorúság na-_ gyón velük volt még, és az ieelandi köd is, amiért vissza is kellett fordulniok egész Franciaországig, hogy más irányt vegyenek. Mert az volt a jelentés, hogy Amerika egész keleti partvidéke elsülyedt a ködben. Aztán az Azórokon, a Bermudákon át repültek át Amerikába és nem is oda, ahová akartak, hanem le, egész Floridába. És az ütjük, ami rendesen 24-26 óráig szokott tartani, . . . hat teljes napot vett igénybe á leszállásokkal, pihenőkkel, de ... a Farkas Jancsi nótás, vidám vigasztalásaival is, ami miatt végül is, alig tudtak elválni tőle. Ezt fejezi ki az alábbi levél, amit a Douglas gép magyar utasai Írtak a Jancsi édesanyjához ilyeténképpen: KEDVES ASSZONYOM: Engedje meg, hogy ismeretlenül keressük fel levelünkkel, de . . . valamivel tartozunk Önnek. Igaz, hogy nem sok, csupán köszönet, — mégpedig azért a jó nevelésért, amit fiának, John Farkasnak nyújtott és azéit, . . . hogy az uj hazában nem feledtette el vele a régit, az Önökét, Magyarországot. Most, hogy menekülésünk alkalmával, elhagytuk a mi hazánkat és Amerika földjére léptünk, ezúton köszönjük Önnek és kedves fiának, hogy ezt a lépést, a sok szomorúságot, némileg feledtetni tudta velünk, az utón, azzal a kedves és mindig vidám modorával és mondhatom, hogy igazán sajnáljuk hogy elválunk tőlel Sok-sok örömet kivánunk Önnek, fiával együtt, ebben, az életben, mindannyian. Szívből üdvözlik önöket a “DOUGLAS” R. 60 utasai. Karácsony estéjén itthon volt Jancsi néhány órára. Együtt volt az egész család és amikor ezt a repülőútj át elbeszélte Jancsi, hol könnyezett, hol meg kacagott a família minden tagja. Egyszerre aztán megszólalt az apja: — Hát azt elmondtad-e nékik, hogy már király is voltál Amerikában? — Hát hogyne! . . . meg is mutattam nékik a koronás pikcserem. (A Magyarház ifjúsága, amikor mindezt olvassa, bizonyosan büszke is lesz az egykori királyára!) “Akroni Magyar Hirlap” • • rr FARKAS JANCSI REPULOUTJA . . . MAGYAR MENEKÜLTEKKEL