William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1957-02-06 / 2. szám

8-IK OLDAL 1957 február 6. William Penn NEM VOLT Évek óta bízva remélte a magyar nép, de hónapok óta már követelőén várta, hogy történjen valami válto­zás a magyar politikai életben. A kicsinyhitüek már kételkedtek, hogy olyan tökéletesen megszerve­zett erőszakuralmi szervek, mint az AVH és maga a kommunista állam­­szervezete ellen valaha is lehet vala­mit tenni. Eleinte suttogva adták to­vább a híreket: Rákosi klikkje végleg megbukott, Nagy Imre jön. El fog tűnni a terror. Szabad választás lesz talán ... Azután egyre hangosabban és ha­tározottabban hallatszott: elég a ter­rorból, az elnyomásból. Szabadságot! Legyen vége a hazug és igazságtalan népámitó elnyomásnak, a kommunis­ta terrornak. Néha egy-egy cikk az irodalmi új­ságban, majd a Szabad Népben is. Forrong az egész ország, egyelőre csak lélekben. A sajtó és rádió azon­ban, mely teljesen a kommunista párt és AVH irányítás alatt áll, mindent agyonhallgat. De október 23-án már a budapesti rádió is kénytelen szólni róluk. A hí­rekben: A budapesti egyetemeken gyűlések, határozatok, néma szimpá­tia tüntetés a lengyel ifjúság és a lengyel események iránt. 12h: az írószövetség bejelenti csatlakozását a tüntetéshez és az ifjúsági követe­lésekhez. 12.50h: Piros László betilt­ja a felvonulást, félórával később visszavonja a tilalmat. Ekkor már kb. 15,000-es tömeg gyülekezett össze az egyetemeken. A diákság követelését az egész városban kifüggesztették és elhatározták, hogy a tüntetést minden körülmények között megtartják. 15h: még a DISZ. (a kommunista vezetés alatt álló ifjúsági szervezet) központi vezetősége megszakítja tanácskozá­sait, hogy résztvegyen a tüntetésen. 18.30h: a budapesti rádió több tíz­ezres fegyelmezett tüntetésről szá­mol be, melynek jelszavai: uj veze­tést akarunk, Nagy Imrében bizunk stb. 20h: Gerő beszédét közvetíti. Ez a vad kommunista beszéd borzasztóan elkeserítette a tömeget. 10.20h: beje­lentik a parlamentnél lezajlott tünte­tést és hogy Nagy Imre beszélt az if­júsághoz és még most is tárgyal a képviselőikkel. A hírek adásában azon ban valami zavar áll be, nem folytat­ják a híreket,—mert eldördült az első lövés és a békés tüntetésből forrada­lom lett. A pestieknek, kik látják a tüntetést, felejthetetlen élmény. Mindenki láz­ban van. Uj szakaszát Írják a ma­gyar történelemnek. Vidéken is min­denki tudja, hogy több történt, mint amit a rádió mond és szorongva vár­ják, hogy mit hoz a holnap. 24-én reggel a bpesti rádió kény­telen elismerni a harcokat. Megpróbál moeskolódni, kicsinyiteni, hazudozik, hogy a megmozdulást lekicsinyelje. Hiába hivják az orosz csapatokat és szólitják fel megadásra a harco­lókat. Az első megadási határidő meghosszabbítása után tudja az egész ország, hogy a zsarnokság és a kom­munista terroruralom végóráit Írják. Budapesten százezrek mozdulnak meg. Megadás még az állig felfegy­verzett túlerővel szemben sincs. A bábkormány gyülekezési tilalmat rendel el, hiába alakitják át a kom­munista párt vezetőségét és hiába mond le Gerő, az eseményeket nem lehet feltartóztatni. Mindenki az utcán van, még éjjel is. Vidékiek közül sokan Bpestre mennek és akik otthon maradnak, azok ott kezdik a csoportosulásokat, tüntetéseket. Vidék is szervezkedésbe kezd. A rendőrség még a céllövő pus­kákat és vadászfegyvereket is besze­di, pedig fegyver csakis “megbízható” párttagnál lehetett, de már azokban sem bízik a ÁVH. Rendőrök, párt-HIÁBA . . . funkcionáriusok és civil ÁVH-ok erős őrséget állítanak mindenfelé. A budapesti rádió ködösít, de hiá­ba a vidék is megmozdul. Egy-egy Budapestről érkezőt nagy csoportok vesznek körül és szívják magukba a forradalom híreit és szellemét. 25.­­én a bpesti harcokkal egyidőben a vidéki diákok, majd széles munkás­tömegek is tüntetnek. Sorra alakul­nak a forradalmi tanácsok, mennek Bpestre az önkéntesek harcolni. Élel­met és segítséget visznek Budapest­re. Vidéken a sztrájkokkal juttatják kifejezésre csatlakozásukat a forra­dalomhoz. 25-én megszólal az első szabad rádió Miskolcon. Lerántja a leplet a bpesti rádió hazudozásairól és nyíltan hirdeti a nép követeléseit. Egész héten folynak a harcok. Köz­ben 27-én Pécs, Győr, Magyaróvár, Nyíregyháza rádióadói is szabadkézre kerülnek. Mindenki ezeket hallgatja és a “Szabad Európa”-t. A bpesti Kossuth-adónak már senki sem hisz. A harcok eredményesen folynak. A vidéken is majd minden város és falu élén már szabad magyar szabad­ságharcos vezetők állnak. Egyesíteni kell az erőket. Küldöttségek járják a falukat, városokat, megyéket. Végre október 30-án megvalósul az ország legnagyobb seregszemléje Győrben. A rossz közlekedés ellenére több mint ezer forradalmi tanács küldöttsége érkezik az ország minden részéből. De tudja az ÁVH is, hogy ha si­kerül az egységet szervezetben is ki­fejezésre juttatni, az az oroszbérenc Rákosi-féle Sztalin-i, de talán az egész kommunizmus végét is jelenti. (Itt kell megjegyezni, hogy a forra­dalom alatt Horthy-sta vagy fasiszta restaurációra, még a régi Horthy időket megért, vagy u. n. “fasiszták”, akik egy sorban harcoltak a forrada­lom főerőivel és tömegeivel sem gon­doltak.) ÁVH.-ás ügynökök behatol­nak a győri városháza épületébe, ahol az első országos tanácskozás ké­szül ülésezni. Fegyverrel sikerül bir­tokba venniök a mikrofont és mig a vezetőket a szabadságharcosok el nem tudják vágni, a legvadabb és legaljasabb zavartkeltő beszédeket üvöltik a mikrofonba, majd később az erkélyről élőszóval kisérlik meg a tömeget felbujtani a forradalom ko­moly vezetői ellen. Tervük nem sike­rült. Leszerelésük után megkezdődött az első győri tanácskozás. Az orszá­gos nemzeti tanács leszögezte köve­teléseiket és Szigethy Attilát, az orsz. tanács ideiglenes elnökét kül­döttséggel Nagy Imréhez küldi tár­gyalni. Követelések lényege: a szov­jetcsapatok hagyják el Magyarorszá­got, a varsói szerződést mondjuk fel, semleges Magyarországot, szabad vá­lasztást, szólás-, vallás- és gyüleke­zési szabadságot. Október 31-én a tanácskozások eredménye egyelőre csak üres Ígéret Nagy Imre részéről. A győri országos forradalmi tanács ezért garancia hiányában további sztrájk mellett dönt, hogy ezzel is kényszerítse a kormányt a követelé­sek megvalósítására. Közben a buda­pesti rádió bejelenti, hogy megszűnik a beszolgáltatás, Mindszenty herceg­prímás kiszabadult. Több párt meg­alakult, 45-ös alapon. Lázasan szervezkedik az egész or­szág. A magyarságot eláruló szovjet­bérenc stalinistákat sorra váltják le. A közigazgatást és a rend fenntar­tását teljesen átveszik a forradalmi tanácsok. November 1. Mámorban az ország! Nagy Imre bejelenti, felmondtuk a varsói szerződést, Magyarország sem­legességét és hogy az UNO-t felkérte, hogy a magyar kérdést tűzze napi­rendre. E biztosítékok alapján az orsz. nemz. forradalmi tanács Győrben úgy dönt, hajlandó az újonnan átala­kított kormányt támogatni. Vége a sztrájknak. Szabad haza építésének láza vesz mindenkin erőt. November 2. Újabb orosz csapatok, főleg páncélosok özönlenek be Ma­gyarországra. Nagy Imre tiltakozik. Hiába. November 3. Megalakul az uj kor­mány, számos nem-kommunista tag­gal. Folynak a tárgyalások a szovjet­csapatok kivonulásáról. Lassan tüne­­deznek a romok is. Az ország boldog, de sokan nem biznak a Szovjet kivo­nulási Ígéretében. November 4.. Árulás! Tárgyalások közben megindul a második szovjet orvtámadás az alvó Budapest és az ország majd minden fontosabb pontja ellen. Nagy Imre utoljára szól a magyar néphez. Majd UNO segítsé­get kér, rádión keresztül. Szinte reménytelen a harc, majdnem fegvertelenül és felkészületlenül, de mégis százezren kisérlik meg a lehe- | Egy “magyar repülőút” törté­nete. A Farkas P. Jánosék ka­tonafia . . . hat napig “tartotta a lelket” a levegőég magyar vándoraiban. A dolog, azt hisszük, — ott kezdődött, hogy Trentonban, N. J., a McGuire Military Air Fielden, egy reggel, amikor már megindult a menekültek szállítása, . . . magyarul beszé­lő repülőket kerestek: — Lépjen elő, aki magyarul is be­szél! Hárman léptek elő. Köztük a nji Farkas Jancsink is. És szólt az őrnagy ur újra: — Ti most azokon a repülőgépeken fogtok szolgálatot teljesíteni, ame­lyek magyar menekülteket hoznak Amerikába, hogy . . . megkönnyitsé­­tek azoknak a testvéreiteknek a re­pülő útját, akik . . . még nemigen utaztak repülőgépen. Másnap már német földön volt Farkas Jancsi és harmadnap ... in­dulóban volt az első “gépje” — vagy hetven utassal. Nagyon szomorú arcok meredtek rá és egy sirongó nénike ijedten só­hajtott fel a remegő ültőhelyéről: — Jaj Istenem, hogy bir majd ez a gép felemelkedni ennyi emberrel? Ám Farkas Jancsi megnyugtatta, szólván ó' is magyarul: — Sose tessék attól félni, hogy nem kelünk szárnyra! Jól összekom­ponáltuk mi ennek a gépnek a mo­torját ott Ámerikába! . . . — Jaj, lelkem, hát maga magyar? . . . Óh, akkor jó! ... TRENTON, N. J. A William Penn Fraternális Asso­ciation trentoni fiókjának januári rendes havi gyűlésén határozatot ho­zott, mely szerint február 2-án, szom­bat este 6 órai kezdettel a Magyar Ház második számú termében a tren­toni William Penn fiókok névszerint a volt Verhovay és Rákóczi egyesü­lésük örömére disznótoros vacsorát rendez, melynek keretében óhajtja megtisztelni a volt és a jelen fiók­tisztviselőket és egyben ismerkedési estélyt rendez. Az estélyre szeretettel hívták meg a Trenton és környékén lakó tagtársainkat és barátainkat és az itt letelepedett menekült magyar testvéreinket. * Lapzártakor vesszük annak hírét, hogy a vacsora minden tekintetben hatalmas és nagysikerű volt. Lapunk következő számában részletes tudósí­tással szolgálunk. tétlent. Harcolnak hősként a túlerő és a hihetetlen fegyverzet-fölény el­len: benzinnel, tank ellen. Szóval, pe­dig Kádárék és a szovjet propaganda ellen. Sorra hallgatnak el a szabad adók. De a harcok tovább folynak. Egyre kevesebb a remény, hogy az UNO segítsen. Orosz egyenruhában újra működni kezd az ÁVO. Deportálások, megkinzások, kivégzések, bebörtönzé­sek, újra kezdődik, egyelőre titokban. De hiába. A harc tovább folyik. A fegyveres ellenállást, a sztrájk, vala­mint a szellemi és lelki ellenállás vált ja fel, amit a magyar népben meg­törni nem lehet. És győzött legalább abban, hogy ma már nagyon kevés és csak egész buta ember nem látja tisztán Magyarországon, de az egész szabad világban is, hogy mit jelent a kommunizmus és mit jelent a szabad­ság egy népnek, illetőleg a világnak. — toriás — És csakugyan: egy óra múltán már a felhők fölött “jártak,” ahol ugodi vagy ipolyi ember máskor nem igen jár, de . . . híjába, a szomorúság na-_ gyón velük volt még, és az ieelandi köd is, amiért vissza is kellett fordul­­niok egész Franciaországig, hogy más irányt vegyenek. Mert az volt a jelentés, hogy Amerika egész kele­ti partvidéke elsülyedt a ködben. Aztán az Azórokon, a Bermudá­kon át repültek át Amerikába és nem is oda, ahová akartak, hanem le, egész Floridába. És az ütjük, ami rendesen 24-26 óráig szokott tartani, . . . hat teljes napot vett igénybe á leszállásokkal, pihenőkkel, de ... a Farkas Jancsi nótás, vidám vigaszta­lásaival is, ami miatt végül is, alig tudtak elválni tőle. Ezt fejezi ki az alábbi levél, amit a Douglas gép magyar utasai Írtak a Jancsi édes­anyjához ilyeténképpen: KEDVES ASSZONYOM: Engedje meg, hogy ismeretlenül keressük fel levelünkkel, de . . . va­lamivel tartozunk Önnek. Igaz, hogy nem sok, csupán köszönet, — még­pedig azért a jó nevelésért, amit fiá­nak, John Farkasnak nyújtott és azéit, . . . hogy az uj hazában nem feledtette el vele a régit, az Önökét, Magyarországot. Most, hogy menekülésünk alkal­mával, elhagytuk a mi hazánkat és Amerika földjére léptünk, ezúton kö­szönjük Önnek és kedves fiának, hogy ezt a lépést, a sok szomorúságot, né­mileg feledtetni tudta velünk, az utón, azzal a kedves és mindig vi­dám modorával és mondhatom, hogy igazán sajnáljuk hogy elválunk tőlel Sok-sok örömet kivánunk Önnek, fiával együtt, ebben, az életben, mindannyian. Szívből üdvözlik önöket a “DOUGLAS” R. 60 utasai. Karácsony estéjén itthon volt Jancsi néhány órára. Együtt volt az egész család és amikor ezt a repülőútj át el­beszélte Jancsi, hol könnyezett, hol meg kacagott a família minden tagja. Egyszerre aztán megszólalt az apja: — Hát azt elmondtad-e né­kik, hogy már király is voltál Amerikában? — Hát hogyne! . . . meg is mutattam nékik a koronás pik­cserem. (A Magyarház ifjúsága, ami­kor mindezt olvassa, bizonyo­san büszke is lesz az egykori királyára!) “Akroni Magyar Hirlap” • • rr FARKAS JANCSI REPULOUTJA . . . MAGYAR MENEKÜLTEKKEL

Next

/
Thumbnails
Contents