William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-02-06 / 2. szám
1957 február 6. 5-IK OLDAL zony közönséges bűnözők is kerültek közénk. — A bányászokkal igazi bajtársi viszony keletkezett. Becsülték bennünk azt, hogy kockára tettük sorsunkat a kommunizmus megdöntése érdekében, hogy nem huztuk el magunkat a munkától, hogy a legtöbben diplomákkal a múltúnkban — jó bányászokká lettünk. Annyira kifejlődött a bajtársi viszony a rab és szabad bányászok között, hogy — segitettek nekünk a külvilággal való érintkezésben is, kockáztatva ezzel az ő szabadságukat is. A barakok csak 850 személy befogadására épültek, de átlagban 1,400 rab-bányász dolgozott az oroszlányi bányában. — Én 1953-ban odajutottam, hogy csak rész-napokat dolgoztam a bányában, a nap többi idejét a rabok orvosi rendelőjében, a szakmámban. 1954-ben, a Nagy Imre féle enyhébb korszak alatt szabadlábra is kerültem, nem kellett kitöltenem a hat évet — csak Budapestre nem volt szabad visszamennem. — Ott maradtam Oroszlányban, mint gyógyszerész — és éltem kis családommal azoknak a bányászoknak a körében, akikkel a rab-bányászkodás során barátságba kerültem. Megismertem életüket, megértettem problémáikat és kölcsönös volt a becsülésünk. — Október közepén, amikor Budapesten megkezdődtek azok a megmozdulások, melyek október 23-hoz vezettek, Oroszlányban felkerestek engem az ottani volt kisgazdapárti és más p o 1 i t ikával foglalkozó egyének, de bányászok is, akik ismertek abból az időből, amikor együtt bányászkodtam velük. Nekem a bányásztelepre tilos volt járnom, ők jöttek hozzám felvilágosításért a politikai helyzetet illetőleg és október 24-ikén már azzal jöttek, hogy vegyem fel az oroszlányiak nevében a kapcsolatot a környékbeli elégedetlen és a kommunista iga alól szabadulni vágyó csoportok vezetőivel. — Az oroszlányiak megbízásából résztvettem Győrben abban a forradalmi tanácsban, melynek célja az volt, hogy megkezdjük az ország más részeinek hasonló alakulataival kiépiteni azt a demokratikus Magyarországot, amelyre vágyva vágytunk, és nem kell a népnek a nap minden percében rettegni, félni attól, hogy mikor kopognak az ajtaján az AVO gyilkosai. Azt hiszem itt is tudják, hogy az AVO volt az a' testület, mely voltaképen Rákosit is meg Gerőt is hatalomban tartotta Magyarországban. Soha nem gyűlöltek még Magyarországban egy csoportot úgy, mint az AVO-sokat. — Mikor az orosz haderő ránk tört — Győrben még ki-Willtam Penn tartottunk, még azt hittük reményünk lehet a győzelemre. Csak akkor hagytuk el a hazánkat, amikor nem volt más választásunk — börtön, deportálás, Szibéria — vagy szabad földre menekülni. Kis családommal ezt választottam. Uj életet kezdek én is, mint soksok tízezer baj társam, akik elhagytuk hazánkat. Nézem Pásztor Lászlót, ezt a megnyerő, szikár, jómodoru és angolul is jól beszélő fiatal embert. Valahogy a Trianon utáni magyar fiatalság sorsát látom benne megtestesülve. Akik nem tehettek arról, hogy egy olyan korszakban múlt el serdülő körük Magyarországban, amikor a tévtanokat tanították krisztusi tanok helyett és akiknek az életében aztán gikszerek kerülhettek., Pásztor László három és .fél szép fiatal évével fizetett érte. És életének még négy gyönyörű évétől meg a kommunista téboly iránti olthatatlan gyűlölete, hazája sorsán való javítási kísérlete fosztotta meg — és most 35 éves korában idegen földön, egy uj világban kezd uj életet. Egy országban, ahol a szeretet és segíteni akarás az emberek életének tartalma, ahol mindenki boldogulhat, aki dolgozni akar és a legszebb életet élheti munkája nyomán, — ahol soha, de soha nem kell valakinek attól rettegnie, hogy éjszaka álmából * verik fel és családja nem tudja, hogy hova került. Pásztor László és a többiek, akiket Isten különös kegyelme hozott ebbe az áldott hazába — hiszem — megtalálják boldogulásukat, megismerik ennek az országnak páratlan jólelkü népét — és megállapítják, hogy mennyire tévtanokkal tömték fiatal fejeiket ifjúságukban és mennyire borzalmas tanokkal próbálták a kommunisták kábítani a mai magyar ifjúságot — amelyet azonban — mint az egész szabad világ bámulatát kiváltó októberi szabadságharc mutatta, nem tudtak megmételyezni. Fáy Fisher Andor “Magyar Bányászlap”---------■•-«§£&-'---------CHICAGO, ILL. A Magyar Asszonyok Clubja,- február 3.-án, vasárnap d. u. 2:30 kezdettel hatalmas sikerű gyűlést tartott, a “Women’s University Club of Chicago” nagytermében. A gyűlésre meghívták Egyesületünk központi elnökét, Révész Kálmánt, a Coordinated Hungarian Relief, Inc. elnökét. Révész előadásában ismertette a mai magyarországi tragikus helyzetet, a gyermekek, a betegek és sebesültek életbentartásának lehetőségeit, kérve a hallgatóságot, hogy egyszivvel-lélekkel álljanak a magyar segélyakció mellé. A délután folyamán, rádión is szólt az ottani magyarsághoz. A gyűlés után pompás uzsonnát szolgáltak fel. Egy pittsburghi gyógyszerész a cserkészek és a sheriff hivatal segítségével a magyar segélyezésért Egy szerény férfi, Dan T. Mosse, regisztrált gyógyszerész, aki egy kiváló pittsburghi orvosnak tulajdonítja, hogy tőle nyerte az eszmét, nemrégiben egy kampányt kezdeményezett abból a célból, hogy azokat a minta orvosságokat, melyeket az orvosok gyógyszer cégektől kapnak s melyeket az orvosok nem használnak fel, összegyüjtsék kizárólag arra a célra, hogy ezeket a minta orvosságokat Magyarország s-zenvedő népének küldjék el. Mr. MOSSE Mr. Mosse, akié a Dan T. Mosse Prescription Pharmacy, 109 Fifth Avenuen, a belvárosban, Pittsburgh, Pennsylvaniában, kérő leveleket küldött ki mintegy 1800 orvosnak Allegheny Countyba, melynek székhelye Pittsburgh. Az orvosok nagyszerű módon adtak választ a kérésre. Eleinte az amerikai cserkészek képesek voltak összegyűjteni az orvosok adományait, de olyan sok volt a felajánlás, hogy az Allegheny megyei Sheriff William H. Davis csatlakozott a jótékonysági gyűjtéshez s kiküldte hivatalának ügyvivőit, hogy megkönnyitse és meggyorsítsa a gyűjtést. Sheriff DAVIS Jelenleg 8000 dollár értékű orvosság van a sheriff irodájában és egy külön raktárszobában Mr. Mosse gyógyszertárában is nagy készlet van ezekből a gyűjtött orvosságokból. A minta orvosságokat rövidesen osztályozni fogják az Amerikai Magyár Szövetség képviselőjével s azután sürgősen elküldik orvosoknak és azoknak az intézeteknek ,melyek Magyarország Ínségben lévő népét kezelik, vagy a sokezer Ausztriában lévő menekültnek. A külügyminisztériumot Washingtonban értesítették erről. Az garantálni fogja ezen orvosságok biztos szállítását a valóban illetékes központokba. Az Amerikai Magyar Szövetséget képviseli s ezt a valóban bámulatos jótékonysági cselekedetet végzi, annak két igazgatója, nevezetesen Szabó János központi számvevő, aki egyúttal elnöke az Amerikai Szövetség Pittsburgh és körzete Osztályának, és Stelkovfcs J. Albert központi titkár.
