William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-02 / 1. szám
4-IK OLDAL William Penn 1957. január 2. Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUPLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOM AN RE VESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 43,>—142 FOURTH AyENlIE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 43S—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. BOLDOG ÚJÉVET! Az 1956-os év csak rosszat hozott a magyarságnak. Október elején úgy látszott, hogy a felkelő vitéz magyaroknak az orosz igát lerázva sikerült a szabadságot megszerezniük. De még el sem mult a végzetes október hónap, már azt kellett tapasztalnak, hogy a világ elismeri ugyan a maroknyi magyarság érdemeit, de semmit sem hajlandó tenni a szabadságharcosok megsegítésére. Aztán megindult az áradat, az orosz tankok lehengerelték a hősöket. Aki tudott, menekült még mielőtt újra lehullott volna a vasfüggöny. A magyar nemzetnek szine-virága vasúti kocsikba zsúfolva csikorgó hideg téli időben járja Szibéria mezőit és róluk talán soha többé hirt nem kaphatunk. A harag rázza át lelkünket, a kezünk ökölbe szorul a rettenetes mészárlásra gondolva. Pedig teljes erőnkből hinnünk kell, hogy minél hamarabb lehullnak honfitársaink rabláncai. Remélnünk kell, hogy még ebben az 1957-es esztendőben az igazságosan Ítélkező Ur Isten megelégel már egyszer Magyarország szenvedéseit és sorsunk jobbra fordul. A föld dübörög a tankok alatt, amelyek a felszabadítókat fogják vinni. “Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, s keservben annyi hü kebel szakadt meg a honért.” A sok szenvedésnek egyszer már végződnie kell, mert “megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt.” A nemzeti imádságot mormolva uj remény támad bennünk, hogy “Lesz még egyszer ünnep a világon!” Ebben az értelemben kívánunk minden magyar testvérünknek boldog uj esztendőt. MAGYAR MENEKÜLŐK Az amerikai hadsereg öt repülőgépe a menekülő magyarok százait hozza az ígéret földjére, Amerikába. Naponkint vagy 500 magyar menekülő száll le a Camp Kilmer repülőtérre. Ezenkívül Chicagóba és Milwaukeeba is nagy csoportokban érkeznek menekülő testvéreink. Akármilyen szívesen fogadja is őket Amerika, akármennyire igyekszik kedveskedni nekik, az érkezőknek szive tele van bánattal és aggodalommal. Valamennyien olyan vad rémuralom alatt szenvedtek, napról-napía kitéve az orosz fegyvereknek, hogy szinte el sem lehet képzelni, milyen lelkiállapotban hagyták el szülőföldjüket. Semmit magukkal nem hozhattak egy-két ruhadarabon kívül. Képzeljük el különösen a gyermekek ijedelmét és siránkozását, mikor az idegenbe jutottak a határon át. Amerikának mindent el kell követnie, hogy ezek a menekültek minél előbb foglalkozást, uj otthont találjanak és hogy legalább az első hetekben jól érezzék magukat, amig elhelyezkednek. Az ő helyzetük sokkal nehezebb, mint a régi kivándorlóké volt, akiknek hónapokig, évekig kellett várniok, hogy bejuthassanak, ők ráértek beleélni magukat a gondolatba. Az elhelyezkedés, az uj viszonyok megszokása sokkal nehezebb az uj menekülőknek. Amerika 21,500 magyar menekülőt készül befogadni. Megérthető, hogy a sorsvert menekülők eleinte elzárkóznak, mint a Time írja, hogy tanuk nélkül sírják ki bánatukat. Nekünk amerikai magyaroknak mindent el kell követnünk, hogy menekült testvéreink itthon érezzék magukat még az idegenben is. Segélyezésük megindult és ahhoz nem magyar anyanyelvű amerikaiak is készségesen és bőkezűen hozzájárultak, de még igy is az eddig gyűjtött összegek nem igen lesznek elégségesek a célra. Ezért kötelessége minden amerikai magyarnak, hogy tehetsége szerint járuljon hozzá ehhez a segélyezéshez akár pénzzel, akár adományokkal és főleg azzal, hogy a menekülőknek szállást nyújt magyar vendégszeretettel, hogy megkönnyítse a sokat szenvedettek életét az első napokban az elhelyezkedés nehézségei közt * '* # Egyesületünk tagjait, fiókjait arra kérjük, hogy adományaikat juttassák el hozzánk. A csekket kérjük a William Penn Fraternal Association névre kiállítani s jelezni, hogy az a magyar menekültek megsegítésére fordítandó. Akik közvetlenül kívánják szerencsétlen magyar testvéreinknek segítő' kezüket nyújtani, azok adományaikat az Amerikai Magyar Szövetség nevére kiállított csekken, tegyék ezt. Egészen természetes az, hogy mi a legnagyobb készséggel vállaljuk a Szövetség nevére kiállított csekkek továbbítását is. Szerény véleményük szerint, magyar kötelesség lenne MA ezekben a sorsdöntő időkben, ha erre a nemes magyar célra szánt összegek, ne százfelé lennének küldve, hanem mind az Amerikai Magyar Szövetséghez futnának be. * * * Egy másik nagy kéréssel is fordulunk fiókjainkhoz, tagjainkhoz, magyar testvéreinkhez, HASZNÁLT KOFFEREKRE, UTAZÓTÁSKÁKRA LENNE NAGYON NAGY SZÜKSÉG. A menekült magyar véreinket bőven ellátják ruhával mielőtt elhagyják a Camp Kilmert, ellenben nincs mibe rakják azokat. Papirzsákokba, papirdobozokba, viszik a számukra drága kincset jelentő, használt ruhákat, fehérneműt, és ha esik ez eső, bizony az hamar szét ázik. FONTOS KÉRELEM Egyesületünk központi elnöke, Révész Kálmán nyolc napot töltött Camp Khmerben, hogy egyrészt magyar menekült testvéreinknek, másrészt a hivatalos közegeknek segítségére legyen. Ott léte alkalmával a többek között arra is felkérték, hogy a legnagyobb példányszámú magyar lapban, a “William Penn”-ben, Egyletünk hivatalos lapjában tegye közé a következő kérelmet: “Lassan megy a magyar menekültek regisztrálása és Camp Khmerből való kihelyezése. Panaszunkat a fő-coordinátor helyettese, Mr. L,C. BEEBE elismerte, de megállapította, hogy a nagy tolmácshiány az oka a lassú munkának. Mr. BEEBE KÉRI AZ AMERIKAI MAGYARSÁGOT, HOGY JÖJJÖN ÉS SEGÍTSEN. KILENCVEN ANGOL-MAGYAR TOLMÁCSRA ÉS 10 ÁPOLÓNŐRE (R.N.) VOLNA SZÜKSÉG ahhoz, hogy az amerikai hadsereg és a különböző (AGENCY-K) megbirkózhassanak a napi 700-800 főnyi tömeggel és kiszabadíthassák a szabadságharcosokat és hozzátartozóikat a kínos átmeneti helyzetből. ' < A nehéz helyzetre nézve jellemző például, hogy a betegeknek nincs elég magyarul tudó ápolónőjük, tiz képzett ápolónőre (Registered Nurse) volna azonnal szükség, ezeket mind fel tudnák venni a Civil Service szolgálatba. Az angol-magyar tolmácsokból negyven embert vennének fel a Civil Service szolgálatba. Szükség volna ezenkívül ötven olyan magyar-angol tolmácsra, akik tudnak angol gépírást is. Jelentkezni lehet közvetlenül az alábbi cimre' sürgönvileg vagy telefonon Mr. DUFF-nél, Chief of Personnel, Camp Khmer, N.J. telefonon CHARTER 9-5903 vagy KILMER 5-7209 Ext, 334. A táviratban, vagy telefonon jelentkezők adják meg nevüket, lakcímüket, telefonszámukat, nyelvtudásukat, gépírói tudásukat, vagy ápolónői képzettségüket. Csak amerikai polgárok jelentkezhetnek. Sokan vannak már olyanok, akik kétheti szabadságukat Camp Khmerben töltik önkéntes munkával. Bár ez is nagy segítséget jelent, dé még mindig nem elég. Sokkal több munkaerőre volna szükség. Szenvedő testvéreink érdekében érdemes áldozatot hozni, mert ők azért, amit tettek, minden segítséget megérdemelnek. Its time to roll up vour sleeve.CALL YOUR RSP CROSS TOSAY1
