William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-11-06 / 11. szám
4-IK OLDAL 1957. november 6. William Penn cMllia?nc7&nti \ Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7307 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan ^PUBLISHED SEMIMONTHLY BY TKE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS ____________________________________________________ Editor’s Office: ♦Hő—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA Telephone: COurt 1-3154 or 1-3455 —*--------:-----------------------------------------------------------------------All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada .................................... $1.09 a year Foreign Countries ................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1879. MOST EGY ÉVE. . . A hatalom, melynek hadiruháján, hóhérkötélből van a paszomány, 1956. november 4-én hozzákezdett a világtörténelem leggyalázatosabb nemzetgyilkosságához, hogy vér befojtsa az október 23-án kezdődött magyar szabadságharcot. Most egy éve annak, hogy a magyar nemzet fiai az egész világ csodálatát — sajnos nem segítségét — vívták ki avval: hogy egy évtizednél tovább tartő szenvedések után szembe mertek szállni az őket elnyomó, rabságban tartó Góliáttal. A világ már-már azt hitte, hogy magyar népünk megtört, belefáradt az esztendőkön át tartó küzdelembe. Hiszen úgy a magyar munkásoknak, mint diákoknak — a magyar szabadságharc kezdeményezőinek — szinte napról-napra verték fejébe a világot megváltó bolseviki tanokat. De mindhiába. Az a nép mely ezer esztendőn keresztül vére hullásával számtalanszor áldozott a szabadság oltárán — nem tudott megtörni, nem volt hajlandó átnevelődni. Szabadság nélkül nem érdemes élni! Ezt az örök és szent igazságot semmiféle hatalom, erőszak nem tudta szivükből — lelkűkből kioltani. A magyar történelem megismétlődött — mint annyiszor a századok során. Október 23-ára elkövetkezett november 4-én a magyar sors egy újabb nagypénteke: megint keresztfára feszitették szülőhazánkat s annak szabadság után vágyó, azért minden áldozatot meghozni kész népét. Egy esztendeje annak, hogy mindez történt. Sajnos a világ könnyen felejt. Mi azonban nem felejtünk. Mi hiszünk egy isteni örök igazságban — Magyarország feltámadásában! A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA szomorodott szívvel jelenti, hogy LACHMAN ANTAL Egyesületünk “ELISMERT” tagja, 1957. évi október hó 24.-én elhunyt. Elhunyt tagtársunk a volt 342-V fióknak, Chicago, 111. volt évek hosszú során át tevékeny és közkedvelt ügykezelője. Eltávozása nagy űrt hagy maga után Egyesületünk életében. Az Igazgatóság, amidőn “ELISMERT” tagtársunk emlékének a kegyelet utolsó adóját rója le. a William Penn Fratemális Egyesület nevében is legmélyebb részvétét fejezi ki a gyászoló család hozzátartozóinak. RAKÉTAKORSZAK Hogy megcsodáltuk gyermekkorunkban első rakétáinkat tüzes színeikkel! Hogy gyönyörködtünk bennük, amint a magasban Ívelve, emelkedtek a hegyek fölé s mint fényes csillagok hulltak vissza. A pattogó, sistergő rakéta eljutott a legmagasabb pontra s akkor uiabb ropogás jelezte, hogy a rakétában elhelyezett töltés még egyszer lobban. A rakéta alsó, piros szikrái már szétestek, de felettük diadalmasan uiabb, kék vagy zöld rakéták lövőitek még magasabbra. Nos a mi ünnepi tűzijátékunk volt az első lépés a mai rakétakorszak felé. A tűzijáték egyszer éles sikoltást váltott ki egy kis fiú szájából. “Ugy-e papa, most örül a jó Istenke?” Valamikor réges-régen csillogó rakétáknak örült a szemünk, — a mai anyagias világban a fényes játékból mechanikai csoda lett, ami lehetővé tette a rakétahold megtervezését. A rakéták segítségével megtaláltuk a módját annak, hogy miképen lehet megközelíteni a holdat, a Marsot és más bolygókat. Manapság földi tárgyakat olyan erővel lehet kirepiteni a magasba, hogy a Föld körül keringeni tudnak, mint akár a Hold. Kövessük gondolatban a rakéta útját a légkör három rétegén át, addig a pontig, amikor 13,000 mérföld óránkinti sebességgel eljut 560 mérföM magasságba. A rakétát a Föld szinén egy készülék 200,000' font erővel függélyesen a levegőbe löki. A rakétalöveg egymásután átmegy a légkör három rétegén. Nemrégen még csak a Földhöz legközelebb eső, mindössze 6 mérföld magasságig terjedő vékony légrétegben, a troposzférában tudtunk mozogni. Az utóbbi évtizedekben sikerült kis léggömböket felengedni a második légrétegbe, a sztratoszférába, mely 12 mérföld magasságig ér. A léggömbben mindenféle mérőkészülék volt elhelyezve, amelynek révén pontos adatokat kaptunk a légkör alkatáról. így megállapították, hogy mig a troposzférában a hőmérséklet a magassággal csökken, addig a sztratoszférában a hőmérséklet egyenletes. A rakéta útjában 12 mérfölddel a Föld felszíne felett eléri az ionoszíérát és ebben a rétegben emelkedik tovább. Mikor a rakéta 180 mérföld magasba: jut az ionoszférán belül, a benne elhelyezett toftés"felrobban és ä rakétát még magasabbra viszi, akárcsak a tűzijáték röppentyűje tette kicsiben. A rakéta ujult erővel emelkedik és eljut 480 mérföld magasságba. Itt a rakéta második töltése robban fal automatikusan és a rakétát 560 mérföld magasságba hajítja fel. Eddig könnyen megérthetjük a repülést az egymásutáni töltések robbanóereje segítségével. A baj az. hogy a nehézségi erő, a Föld vonzóereje, mely a kézből kiesett követ is lefelé viszi, a rakétát is a' mélybe huzza. A rakéta tényleg minden robbanás után kezd oldalt hajlani, mint a kilőtt puskagyolyó. A Föld vonzóereje a rakétát magához vonzaná, úgyhogy végül a Föld szinére esne vissza. Ezt a lehúzó nehézségi erőt a rakéta 18,000 mérföld sebességgel ellensúlyozza, úgyhogy ebben a magasságban és ezzel a sebességgel a rakéta kei’ingeni kezd a Föld körül, akárcsak a Hold. A rakéta a Fö’d csatlósa, második holdja lesz, mig külső erők el nem pusztítják. A rakétákat háborns célokra először a németek használták fel és a hires V2 segítségével magát Londont is tudták lőni a belga partvidékről, nagy pusztításokat okozva az angol fővárosnak. Innen már csak egv lépés volt abhoz, hogy a rakétákat repülőgépek hajtására is felhasználják és a rakéta-repülőgépek mind népszerűbbé lettek. A háború után szóbakerült az uj hoM csatlós rakéta megépítése és lassan elhallgattak a rossz tréfák a Holdban levő birtokokról és nem csúfolták többé holdkórosoknak a tudósokat, akik a Holdba utazással kísérleteztek. Julis Verne regénye “Utazás a Holdba és a Hold körmi” nem hangzik többé fantasztikusnak. Megindult a verseny az amerikai és orosz mérnökök között. A versenyben egyelőre az oroszok vezetnek, amióta az orosz rakétahold, a Sputnik tutitárs, fellow-traveller) feljutott a hetekben 560 mérföld magasba és kering a Föld körül, megkerülve azt minden 96 percben, azaz naponkint tizenötször. Az orosz rákétahoM, a Sputnik, 22 V2 hüvelyk (inch) átmérőjű, sulva 134 font. Noha Amerika felett is átrepül és kisebb messzelátókkal is látható, egyelőre a Nap fénye mellett elhomályosodik. Rádió van a belsejébe szerelve, amely búgó hangokat ad. Elkészítője Blagonravov tábornagy, orosz akadémikus. Az orosz mérnököket annak idején a háborúban és utána elfogott német mérnökök vezették be tudományukba, de azóta a német műszaki vezetés kiesett a német mérnökök kezéből és az orosz technikát bennszülött orosz mérnökök viszik előre. Az oroszok persze kérkednek azzal, hogy most ők vezetnek. E kérkedéssel szemben ki kell emelni, hogy a technika fejlődése az egész világ nagy eredménye és a vezetés hol az egyik, hol a másik oldalon van. Az orosz mérnökök se tudtak volna sokra menni, elő-
