William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1957-10-02 / 10. szám

1957. október 2, 7-IK OLDAL William Penn EGY POLGÁROSODÁSI ÜNNEPÉLY ÉRTÉKES TANULSÁGAI Minden bevándorló, dipi vagy menekült mintha újjászületnék, amikor az állampolgársági esküt leteszi, mert ezáltal az itt született amerikai polgá­rokkal egyenjoguvá válik. Az alantiakban rövid vázlatát adjuk az 1957. augusztus 16.-án, Pitts­burgh, Pa.-ban lefolyt polgárosodási ünnepélynek, abból az alkalomból, hogy ott a Központi Hivatal egyik legtehetségesebb és leginkább megbecsült alkalmazottja, Dr. VOLENSKY BÉLA, 98 más folyamodóval együtt el­nyerte az amerikai állampolgárságot. Őt tisztelték meg azzal a feladattal is, hegy az uj állampolgárok nevében ő fejezze ki köszönetüket státusuk régóta áhított rendezéséért. Olvasóinkat ez annál is inkább érdekelheti, mert a bíróság vezető bírája, WALLACE S. GOURLEY, nagy elismeréssel em­lékezett meg nemcsak az ünnepi szónokról, hanem munkaadójáról, a William I’enn Fraternális Egyesületről is. Miután a Nyugat-pennslyvaniai Kerületi Biróság Hon. WALLACE S. GOURLEY elnökkel az élén bevonult a terembe, Dr. Ernest V. May, a methodista egyházak uniójának főfelügyelője fohászkodott az Úristen ál­dásáért. Utána a Duquesne, Pa. 119. leánycserkészcsapata elhelyezte a csil­lagsávos zászlót a birói emelvény jobboldalán, a cserkészzászlót pedig a baloldalán. A ZÁSZLÓ előtti tisztelgés után Ned Haimovitz, a Naturaliza­tion and Immigration Service, vagyis a Bevándorlásügyi Hivatal nevében jelentette, hogy őt jelölték ki arra, hogy 99 folyamodónak állampolgárság elnyerése iránti kérelmét a nagytekintetü biróság elé terjessze. Ügyük kellő megvizsgálása után a bevándorlási törvények értelmében valamennyit minő­­sithetőnek jelenti ki. A vezető biró részletezte azokat a nehézségeket, amelyek akadályokat, gördítenek a polgárosodni óhajtó személyek útjába. Többen hiába kísérel­ték meg az állampolgárság elnyerését és vissza kellett térniök szülőhazá­jukba. így a jelenlevő 99 folyamodó valóban boldog lehet, hogy egy nagy nemzet tagjaivá válnak és ezentúl élvezhetik az . amerikai állampolgárok összes kiváltságait. Az eskütétel után boldog mosoly ragyogott föl az uj állampolgárok arcán. A vezető biró felkérte Mr. Harbaug Miller tekintélyes ügyvédet, több közéleti tisztség viselőjét, hogy üdvözölje az uj állampolgárokat. Mr. Miller nagy beszédében többek között hangsúlyozta a sportok nevelő hatását és a csapat-egyetértés nagy fontosságát és felszólította az uj ál­lampolgárokat, hogy a világbéke és nagyobb jólét megvalósításában igye­kezzenek közreműködni. Ezek után a vezető biró a következő szavakkal fordult Dr. VOLENSKY BÉLÁHOZ: “Van ma az uj állampolgárok között egy olyan egyéniség, aki budapesti ügyvéd volt s a budapesti egyetem jogtudományi és bölcsészdoktora. Azok akik Magyarországon születtek, leginkább tudják értékelni ennek a kettős teljesítménynek fontosságát. Négy év óta .tartózkodik az Egyesült Államokban. Magáévá tette az itteni törvényeket, alkalmazkodott hozzájuk és tanulmányozta, hogy miben különböznek a magyarországi törvényektől. Pennsylvániának egyik leg­szilárdabb testületé, a William Penn Fraternális Egyesület felismerte ko­moly tudását és alkalmazta. Nagy örömömre szolgál, hogy Dr. VOLENSKY BÉLÁT kérhetem fel arra, hogy minden egyes uj állampolgár nevében fe­jezze ki érzéseiket az uj állampolgárság elnyerése alkalmával.” Dr. VOLENSKY BÉLA a következő angol nyelvű beszédet mondotta: “Biró Uram, Vendégeink és az Egyesült Államok legújabb Polgárai! Nagy megtiszteltetés ért ma, amikor rám bízták, hogy lerójam hálá­mat és az önök háláját azért a kiváltságért, hogy az Egyesült Államok ál­lampolgárai lettünk. Tudjuk a történelemből, hogy az ókori római birodalomban azok voltak a legtekintélyesebb polgárok, akik büszkén vallhatták: “Cívis Romanus sum!” Római polgár vagyok! Mennyivel nagyobb megtiszteltetés a mi szá­munkra, akik itt ma összegyűltünk, hogy a világ leghatalmasabb nemzete vett fel polgárai sorába és fogadott bennünket gyermekeivé. WASHINGTON GYÖRGY, a Nemzet Atyja, az amerikai alkotmány alapvető eszményeinek megtestesülése volt és pedig az igazi szabadságnak és a hamisítatlan demokráciának. Ezek az alapeszmények tették számom­ra mindenkor különösen vonzóvá az Amerikai' Egyesült Államokat. A sza­badságnak és demokráciának ugyanezek az ideáljai éltek időtlen-idők óta szülőhazám népének lelkében is. Ezt az is élénken bizonyítja, hogy a magyar nép' volt az első, amely fővárosában, Budapesten Washington György emlé­kének szobrot állított (1896-ban), hogy állandóan emlékeztessen arra, hogy az igazi demokráciához méltó élet nem puszta szó, hanem élő valóság. Napjaink történelme azt igazolja, hogy ma az Amerikai Egyesült Álla­mok a szabadság és demokrácia legfőbb képviselője. Ez az a nemzet, amely ma is hisz Washington György ideáljaiban és idejét és gazdagságát nem ki­méivé szüntelen élesztgeti ama reménység lángját, hogy egyszer majd az egész világ szabadságban és igazi demokráciában élhet. Illő és magától értetődő tehát, hogy mi, akik ma lettünk e szeretett ország polgárai, szilárdan elhatározzuk, hogy Amerika iránt, amely fiaivá és leányaivá fogadott bennünket, örökké hálásak leszünk és mindennapi életünkben hozzásegítjük, hogy magasztos célját a világbéke érdekében elér­hesse. Mindennapi imánkban pedig őszintén és igaz sziwel-lélekkel kérjük az Urat: “God bless America!” A nagyhatású beszéd után a vezető biró köszönetét mondott Dr. VO­LENSKY BÉLÁNAK. Majd hangsúlyozta az amerikai polgár teljes szabad­ságát, amely mindennemű rangtól független. Megtörtént ugyan, hogy né­mely férfi vagy nő néha több jogot próbált biztosítani magának. De a biróságok résen voltak s mindig megőrizték és megerősítették az Egyesült Államok alkotmányában biztosított törvény előtti egyenlőség elvét. A biró megemlítette néhány nem itt született polgár esetét, akik idegen származásuk ellenére korlátlan sikert tudtak ebben az országban elérni. A biró intette a szülőket, hogy ne kényeztessék el gyermekeiket. Tanít­sák meg őket a dollár értékelésére és főleg arra, hogy milyen fontos a be­csületes munka az életben. Aztán elismeréssel adózott bizonyos testületnek, amely az uj állampolgároknak kis lobogókat osztott ki, hogy azt hűségük jeleként őrizzék. Végül hangsúlyozta a biró, hogy minden polgár tekintse a szavazást kötelességének. A cserkészleánykák ezután elvonultak a zászlókkal. Dr. May hálaimája után a biróság kivonult a teremből. Ez a rövid összefoglalás csak halvány fogalmat nyújt az eskütétel ün­nepélyéről és a biró beszédéről, amelyből még a legcinikusabb egyénnek is éreznie kellett az Egyesült Államok bíróságainak ■ méltóságát. A vezető biró némely szava talán elcsépeltnek tűnt volna fel egy politikai gyűlésen, de az ünnepély keretében uj fényt és tartalmat nyert a biró szájában. Ha­lotti csendben, áhítattal figyelt rá a közönség, amikor rámutatott a korlát­lan lehetőségekre, melyeket Amerika nyújt uj polgárainak, ha azok bizonyos feltételeket betartanak. Röviden de velősen mondotta: “Annyit tudnak az országból kivenni, amennyit belefektetnek.” S bár mindenki ismeri ezeket a szólásokat, igazi értelmet itt nyertek, a biró közvetlen és minden tudákos­­ságot mellőző előadásában. Ha a biró mutatós, választékos mondatokban beszélt volna, az talán benyomást tett volna a müveitekre, de nem érzékel­tette volna annyira a lényeget. Hogy a hallgatóság mennyire meg volt hat­va, annak biztos jelei voltak azok a könnycseppek, amelyek az itt született polgárok szemében felcsillantak. A hallgatóság lelkét mélyen megragadta a biró szózata, amely LINCOLN elnök tiszta, egyszerű, tömör stílusára em­lékeztetett. Szívből gratulálunk Dr. VOLENSKY BÉLÁNAK, hogy ilyen tisztelet­reméltó biró részesítette elismerésben. A William Penn Fraternális Egyesület büszke arra, hogy a biróság, ez a magasztos intézmény, melynek hivatása az alkotmány megszilárdítása és a biincsselekmények kigyomlálása elismerte Egyesületünk szorgos munkáját és azt a törekvését, hogy tagságának jólétét előmozdítsa. Mint már említet­tük, a vezető biró szavainak súlya volt, sokkal nagyobb súlya, mint más, ke­vésbé magasztos intézmények pazarul szórt dicséreteinek. Mi büszkék vagyunk a biró dicséretére és arra mindenkor méltónak akarunk bizonyulni. És ezt Egyesületünk nagyeredményü múltja kellőkép szavatolja jövő­jének lendületes fejlődése számára. 50 éves jubileumát ünnepli október 20-án a clevelandi West oldali 45. sz. fiók Az Ohio államban lévő 45.-ik (V.) fiók október 20-án 50 éves fennállása alkalmából Clevelandban jubileumi diszebédet tart. Ez a jubileum a William Penn kötelékébe tartozó fiókoknál nem ritka, de nem ritka a többi magyar kulturális, társadalmi és egyéb egyesületeknél sem, mert a múlt század végén s e század elején véreink nagy tömegekben vándo­roltak ki Amerikába egy kis szerencse próbálás és pénzgyüjtés céljából Ma­gyarországból. Ezek a mi drága magyar véreink azután, mint jól tudjuk és ma is láthatjuk, összefogtak, temple,mot, iskolát, egyesületet, biztositó in­tézeteket alkottak. Tagadhatatlan, hogy ez nekik lelki szükségletük volt eb­ben a nagy idegenben, de egyben ez biztosította nekik magyarságuk megma­radását is. Most, hogy mégis szükségét érezzük e jubileumról lapunk hasáb­jain megemlékezni, tesszük ezt a krónikás tollával magyarságunk iránti hő szeretettel. Sajnos, ezek az ötven esztendőket jelentő mérföldkövek, ahol a vándor fáradságával egy pillanatra megállunk és visszatekintünk, — nem a Haza-felé vezető utat jelzik nekünk... Jól tudjuk, ez az ut a minden népet egy amerikaivá formáló nagy tömegbe ,vezet, s csak ha egy-egy ifjú egyiniség kiemelkedik a tömegből egyéni értéke folytán, akkor láthatjuk, hogy ezek sz ifjak legtöbbje a mi drága magyar neveink egyikét viseli... Ha visszatekintünk a 45-ös fiók 50 évére, egy nagy család zajló életét idézhetjük emlékünkbe, ahol tagadhatatlanul a sok örömünnep mellett a mun­kás hétköznapok fárasztó röge vérezte fel nemcsak az utat kitapcsók lábait, de nem egyszer a lelkeket is megsebezte. 45.-ik fiókunk igen sok, igaz magyar ember áldozatos munkájával dicsekedhetik. Ha az elmúlt évtizedek jegyző­könyveinek sárguló lapjait lapozgatjuk, minduntalan elénk bukkannak a fiók­ért oly sok időt, munkát áldozok nevei, mint Eszrényi, Drótos. Berey, Keszely, Balogh, Vineze, Magyary tagtársak. Ezeknek, és a fel nem sorolt százaknak áldozatos fáradsága biztosította a 45.-ik fiók munkáját és hálátlanság volna meg nem emlékezni azokról, akiknek köszönhetjük, hogy közel másfélezer a tagjaink száma. Tagadhatatlan az is, hogy igen sokan voltak és vannak olyanok, akik nem a nyilyánosság előtti szerepléssel örökítették meg neveiket, hanem a főzőkanál biztos kézben tartásával tették sikeressé az összejöveteleket. Ki ne ismerné Clevelandban Mrs. Csorba, Keszey. Tóth, Szabó Béláné, Vinczéné, Brassay, Magyaryné asszonyainkat, akiknek sikere nem egyszer a férfiaké­val is vetekedett. Köszönjük Magyar Testvéreink áldozatos munkátokat, s köszönjük azoknak is, akiknek neveit helyszűke miatt felsorolni nincs lehetőségünk. Legyetek büszkék arra, hogy ennek a testvérsegitő intézménynek zászlaját segítettétek magasra emelni. De ezzel a büszkeséggel ne elégedjtek meg, mert ebben az ünnepi órában is megmondom Néktek, hogy munkátok nem volt teljes. Önzők voltatok mindig. A munkából igaz ki vettétek részeteket, de nem hoztátok be a munkába gyermekeiteket és unokáitokat. A szivem min­dig elszorul, amikor látom a sok szüreti mulatságot, az ifjúság század ma­gyar ruhában s nincs talán egy sem közöttük, aki magyarul beszélne. Tegyé­tek jóvá ezt a hibátokat, amig nem késő, de ne csak azzal, törődjetek, hogy valamennyi gyermeketek és unokátok a Verhovay-Rákóczi egyesülésből alakult William Penn tagja legyen, de fáradozzatok azon is, hogy megértsék a szükséget és vállaljanak tisztséget is azokban az egyesületekben, amelye­ket Ti tettetek naggyá. A 45-ös fiók pedig, mint ahogy az már ilyenkor szokás és a tisztesség megkívánja, október 20-án jubileumi ebédre fog összejönni. Jöjjetek Ma­gyar Testvérek, öltsetek magatokra ünneplő ruhát, s lelketekbe szálljon á béke és gyertek szeretettel erre az ünnepi alkalomra, emlékezzetek meg a múlt érdemdús tagjairól, akik ma tisztességben megöregedve figyelik mi­ként is sáfárkodunk az ő örökségükkel. Jöjjetek Testvérek a többi egyesü­letekből, fiókokból is, Hozzátok is szól hivó szavunk, hadd érezzük kezetek szo­rítását, biztató tekinteteket és legyen jubileumi összejövetelünk jelszava, az a jelszó, amely naggyá tette Egyletünket: Egy Mindannyiunkért és Mind­annyian Egyért. Dr. Nádas Gyula BE THERE WHEN DISASTER STRIKES: SUPPORT YOUR RED CROSS!

Next

/
Thumbnails
Contents