William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1957-08-07 / 8. szám

4. OLDAL. 1957 augusztus 7 William Penn 6M M íüm c/vtim Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 435—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. 4 Nagyon nehéz szívvel vetjük papírra ezeket a sorokat. Köny­­nyes a szemünk — nagyon nehéz elviselni annak tudatát, hogy itt hagyott bennünket. Az amerikai magyar élet mindjobban bo­ruló egéről, a legfényesebb csillag hullott le: Tarnócy Árpád nemes szive 1957. junius 24-én megszűnt dobogni. Több mint négy évtizede annak, hogy eljegyezte magát az amerikai magyarsággal. És ennek a frigynek nyomán, szívvel irt szépséges írások egész légiója fakadt. Gyönyörködtetett, nevelt, tanított, oktatott és szórakoztatott. Izzó magyarsága mellett hi­tet tevő, lehelet finom lírai költeményei, soha el nem halványuló gyöngykalárisai irodalmunknak. / Istenáldotta, sok oldalú tehetségét bizonyították rajzai, il­lusztrációi — evvel is szebbé téve szürke, mindennapi életünket. Csupa szív ember volt, mindig készen arra, hogy nemes lelkének szép elgondolásait két'kézzel szórja árva magyar népe meggazda­­gitására. Az utóbbi évtizedek során az akroni magyarság mondhatta magáénak. Az Akroni Magyar Hírlap szerkesztő-kiadója volt s ezenkívül szedője és összeállítója. Az akroni magyar társadalmi életnek vezetője, összefogója: az ottani Magyar Ház, az abban folyó kulturális élet beszédes bizonyítékai fáradtságot soha nem ismerő tevékenységének. Esztendőkön át nyomdájában készült hivatalos lapunk: Írá­sai, rajzai abban igaz értékűek voltak, ötven esztendős jubileu­munkra irt színdarabjával is maradandót alkotott. Több mint há­rom évtizede annak, hogy tagjaink sorába lépve hozzánk tartozott. Junius 28-án, pénteken temettük, tisztelői, barátai kisérték utolsó útjára. Koporsóján ott volt Egyesületünk részvétéről tanús­kodó virágcsokrunk. Elmúlásával a legtöbbet vesztettnek, bánatos özvegyének ez­úton is küldjük őszinte részvétünket. HOGY GONDOLKODNAK AZ EMBEREK? Ahány ember annyiféle. Sok termé­szeténél fogva elbizakodottj Neki sem­mi se jó, mindenütt csak a saját gon­dolkodását tartja jónak és mindenki másnak a meggyőződését helytelen­nek látja. Neki semmi se jó, amit más csinál. Ő mindent jobban tud. ő ta­lálta föl a pecsétviaszt. Mindenre, a legnehezebb kérdésre is, rögtön meg­van a felelete és ahhoz csökönyösen ragaszkodik mindenki mással szem­ben. A másik ép az ellenkezője az elbi­­zakodottnak. Ennek alaptermészete gyanakvó. Nem fogad el senkitől se tanácsot. Azt hiszi mindenütt kizsa­rolják. Ha valamit dicsérnek előtte, ő csak vonogatja a vállát. Minden ta­nácsra azt feleli, hogy még gondol­kodik rajta, még egyet alszik rája. Mintha azt mondaná: “Jól megnézem, amit venni akarok, nem fogadok el tanácsot senki ember fiától.” A harmadik könnyelmű. Mindenre rögtön hajlandó, az első jöttment fél­revezeti, mindenkiben bízik. Ha be­csapják egyszer, abból soha nem okul. Másodszor is becsapják ugyanazzal a csalétekkel. Mikor már túlontúl sokat vezették félre, akkor kapkodni kezd. Valami megtetszik neki, szalad utána. Majd hamarosan el is ejti és újabbat gondol. így a hitele lassan kimerül, nem lehet eladni neki semmit sem. E három típus egyike se tud épí­teni. Nem igen tud egyik sem bele­illeszkedni a környeztébe. Vagy le­het-e együtt dolgozni olyan ember­rel, aki csak magát látja okosnak és mindenki mást lenéz ? A gyanakvó ember sem használható semmire se. Legjobb barátai hamar kiismerik, hogy nem számíthatnak baráti együtt működésre nála. A könnyelmű ember pedig ahelyett, hogy megfogadná ba­rátai jó tanácsait, a kapkodásával minden ügyet elront. Ahogy ezek az emberek berendezik az életüket, épugy járnak el akkor is, amikor a jövő biztosításáról van szó. Az elbizakodott ember, ha a szer­vező megjelenik előtte, hangosan til­takozik az ellen, hogy őt háborgassák és magyarázgassák neki, mi az ő elő­nye. Tudja azt ő jobban, mint bárki ember fia. Biztosítást ? Hát hogyisne. Már meg mirevaló volna az, hogy va­laki eljárjon hozzá négyszer egy év­ben pénzeket — biztosítási dijakat — bezsebelni. Ő tudja legjobban, hogy mit csináljon a pénzével. Ép most akar kocsit venni, a házára is kell fizetnie a jelzálogkölcsön részleteit. Hát akkor csak nem bolond délibábok­ra adni a pénzt. Hiába magyarázza neki a szervező, hogy a biztosításért fizetett dij életbevágóan fontos a fél­re nézve. Sohasem tudhatja mikor éri utol őt is a baleset. Mikor kénytelen ott hagyni a jó job-ot, mikor szalad bele a kocsija a táviró oszlopba vagy egy teherkocsiba, amely hirtelen áll le. Azt persze el se tudja képzelni, hogy mindnyájunkat érhet baleset, ha még úgy vigyázunk is becses életünk­re. Mert ki tudja, nem jön-e egy ré­szeg hajtó egyenest bele az ő kocsi­jába és otthagyja őt halálra gázolva. Még nehezebb a gyanakvót meg­győzni arról, hogy a biztosítás első­sorban az ő érdekeit szolgálja. Hát hogyisne, ki hallott olyan dologról, ahol a vásárló nem járná meg ügyes eladókkal szemben. Minél ügyesebb az eladó, minél kézzelfoghatóbban be tudja bizonyítani előtte, hogy a biz­tosítás a vevőnek érdeke, annál jobs ban gyanakszik, mert ki látott olyat, hogy az eladó a vevő érdekeit képvi­seli. Tudja ő azt a pénzt jobban be­fektetni és nem úgy, ahogy a hozzá­értők tanácsolják. A könnyelmű, ha ugyan nincs még tele adósságokkal, csak a mának él. A holnap mintha nem is volna. Any­­nyi minden kívánatos jóféle van ezen a csodás földön, amit rögtön meg­kaphat, ha ugyan nem fogyott még ki a hitele. Neki csak az kell, amit rög­tön megkaphat. A kocsit, alig fizeti ki a foglalót, máris megkaphatja. Gyalog jött oda és haza már a saját kocsiján megy. Gyalogjáróból egy­szerre átvedlett gépkocsitulajdonos­sá. A biztosításnál az ember csak fi­zeti a pénzeket évről-évre, és soha se lát egy fillér hasznot se, hacsak azt nem akarja, hogy menten megüsse a g’uta. Akkor is más kapja a pénzét, nem ő. Inkább elissza, mint olyanra (Folytatás a 7. oldalon) A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET IGAZGATÓSAGA SZOMORODOTT SZÍVVEL JELENTI, hogy BALÁZS ANTAL Egyesületünk “ELISMERT” tagja. 1957. junius 6-án elhunyt. BALÁZS tagtársunk a 34-ik (R.) fióknak, South River, New Jersey, volt évek hosszú során át hasznos és tevékeny tagja, akinek eltávozása nagy űrt hagy maga után a 34-ik (R.) fiók életében. Az Igazgatóság, amidőn “ELISMERT” tagtársunk em­lékének a kegyelet utolsó adóját rója le, a maga és a William Penn Fraternális Egyesület tagsága nevében is, leg­mélyebb részvétét fejezi ki a gyászoló családnak. A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA szomorodott szívvel jelenti, hogy SOÓSJÓZSEF Egyesületünk “ELISMERT” tagja, volt Verhovay igazgató, 1957. julius 5-én jobb hazába költözött. Elhunyt tagtársunk nagy szerepet játszott Egyesületünk történetében és érdemeivel nemcsak Egyesületünk legmaga­sabb kitüntetését ézdemelte ki, hanem a 48-ik (V.) fiók tag­ságának szeretetét és megbecsülését is. Az Igazgatóság, amidú'n “ELISMERT” tagtársunk em­lékének a kegyelet utolsó adóját rója le, a maga és a William Penn Fraternális Egyesület tagsága nevében is, leg­mélyebb részvétét fejezi ki a gyászoló családnak. f

Next

/
Thumbnails
Contents