William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-07 / 8. szám
4. OLDAL. 1957 augusztus 7 William Penn 6M M íüm c/vtim Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 435—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. 4 Nagyon nehéz szívvel vetjük papírra ezeket a sorokat. Könynyes a szemünk — nagyon nehéz elviselni annak tudatát, hogy itt hagyott bennünket. Az amerikai magyar élet mindjobban boruló egéről, a legfényesebb csillag hullott le: Tarnócy Árpád nemes szive 1957. junius 24-én megszűnt dobogni. Több mint négy évtizede annak, hogy eljegyezte magát az amerikai magyarsággal. És ennek a frigynek nyomán, szívvel irt szépséges írások egész légiója fakadt. Gyönyörködtetett, nevelt, tanított, oktatott és szórakoztatott. Izzó magyarsága mellett hitet tevő, lehelet finom lírai költeményei, soha el nem halványuló gyöngykalárisai irodalmunknak. / Istenáldotta, sok oldalú tehetségét bizonyították rajzai, illusztrációi — evvel is szebbé téve szürke, mindennapi életünket. Csupa szív ember volt, mindig készen arra, hogy nemes lelkének szép elgondolásait két'kézzel szórja árva magyar népe meggazdagitására. Az utóbbi évtizedek során az akroni magyarság mondhatta magáénak. Az Akroni Magyar Hírlap szerkesztő-kiadója volt s ezenkívül szedője és összeállítója. Az akroni magyar társadalmi életnek vezetője, összefogója: az ottani Magyar Ház, az abban folyó kulturális élet beszédes bizonyítékai fáradtságot soha nem ismerő tevékenységének. Esztendőkön át nyomdájában készült hivatalos lapunk: Írásai, rajzai abban igaz értékűek voltak, ötven esztendős jubileumunkra irt színdarabjával is maradandót alkotott. Több mint három évtizede annak, hogy tagjaink sorába lépve hozzánk tartozott. Junius 28-án, pénteken temettük, tisztelői, barátai kisérték utolsó útjára. Koporsóján ott volt Egyesületünk részvétéről tanúskodó virágcsokrunk. Elmúlásával a legtöbbet vesztettnek, bánatos özvegyének ezúton is küldjük őszinte részvétünket. HOGY GONDOLKODNAK AZ EMBEREK? Ahány ember annyiféle. Sok természeténél fogva elbizakodottj Neki semmi se jó, mindenütt csak a saját gondolkodását tartja jónak és mindenki másnak a meggyőződését helytelennek látja. Neki semmi se jó, amit más csinál. Ő mindent jobban tud. ő találta föl a pecsétviaszt. Mindenre, a legnehezebb kérdésre is, rögtön megvan a felelete és ahhoz csökönyösen ragaszkodik mindenki mással szemben. A másik ép az ellenkezője az elbizakodottnak. Ennek alaptermészete gyanakvó. Nem fogad el senkitől se tanácsot. Azt hiszi mindenütt kizsarolják. Ha valamit dicsérnek előtte, ő csak vonogatja a vállát. Minden tanácsra azt feleli, hogy még gondolkodik rajta, még egyet alszik rája. Mintha azt mondaná: “Jól megnézem, amit venni akarok, nem fogadok el tanácsot senki ember fiától.” A harmadik könnyelmű. Mindenre rögtön hajlandó, az első jöttment félrevezeti, mindenkiben bízik. Ha becsapják egyszer, abból soha nem okul. Másodszor is becsapják ugyanazzal a csalétekkel. Mikor már túlontúl sokat vezették félre, akkor kapkodni kezd. Valami megtetszik neki, szalad utána. Majd hamarosan el is ejti és újabbat gondol. így a hitele lassan kimerül, nem lehet eladni neki semmit sem. E három típus egyike se tud építeni. Nem igen tud egyik sem beleilleszkedni a környeztébe. Vagy lehet-e együtt dolgozni olyan emberrel, aki csak magát látja okosnak és mindenki mást lenéz ? A gyanakvó ember sem használható semmire se. Legjobb barátai hamar kiismerik, hogy nem számíthatnak baráti együtt működésre nála. A könnyelmű ember pedig ahelyett, hogy megfogadná barátai jó tanácsait, a kapkodásával minden ügyet elront. Ahogy ezek az emberek berendezik az életüket, épugy járnak el akkor is, amikor a jövő biztosításáról van szó. Az elbizakodott ember, ha a szervező megjelenik előtte, hangosan tiltakozik az ellen, hogy őt háborgassák és magyarázgassák neki, mi az ő előnye. Tudja azt ő jobban, mint bárki ember fia. Biztosítást ? Hát hogyisne. Már meg mirevaló volna az, hogy valaki eljárjon hozzá négyszer egy évben pénzeket — biztosítási dijakat — bezsebelni. Ő tudja legjobban, hogy mit csináljon a pénzével. Ép most akar kocsit venni, a házára is kell fizetnie a jelzálogkölcsön részleteit. Hát akkor csak nem bolond délibábokra adni a pénzt. Hiába magyarázza neki a szervező, hogy a biztosításért fizetett dij életbevágóan fontos a félre nézve. Sohasem tudhatja mikor éri utol őt is a baleset. Mikor kénytelen ott hagyni a jó job-ot, mikor szalad bele a kocsija a táviró oszlopba vagy egy teherkocsiba, amely hirtelen áll le. Azt persze el se tudja képzelni, hogy mindnyájunkat érhet baleset, ha még úgy vigyázunk is becses életünkre. Mert ki tudja, nem jön-e egy részeg hajtó egyenest bele az ő kocsijába és otthagyja őt halálra gázolva. Még nehezebb a gyanakvót meggyőzni arról, hogy a biztosítás elsősorban az ő érdekeit szolgálja. Hát hogyisne, ki hallott olyan dologról, ahol a vásárló nem járná meg ügyes eladókkal szemben. Minél ügyesebb az eladó, minél kézzelfoghatóbban be tudja bizonyítani előtte, hogy a biztosítás a vevőnek érdeke, annál jobs ban gyanakszik, mert ki látott olyat, hogy az eladó a vevő érdekeit képviseli. Tudja ő azt a pénzt jobban befektetni és nem úgy, ahogy a hozzáértők tanácsolják. A könnyelmű, ha ugyan nincs még tele adósságokkal, csak a mának él. A holnap mintha nem is volna. Anynyi minden kívánatos jóféle van ezen a csodás földön, amit rögtön megkaphat, ha ugyan nem fogyott még ki a hitele. Neki csak az kell, amit rögtön megkaphat. A kocsit, alig fizeti ki a foglalót, máris megkaphatja. Gyalog jött oda és haza már a saját kocsiján megy. Gyalogjáróból egyszerre átvedlett gépkocsitulajdonossá. A biztosításnál az ember csak fizeti a pénzeket évről-évre, és soha se lát egy fillér hasznot se, hacsak azt nem akarja, hogy menten megüsse a g’uta. Akkor is más kapja a pénzét, nem ő. Inkább elissza, mint olyanra (Folytatás a 7. oldalon) A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET IGAZGATÓSAGA SZOMORODOTT SZÍVVEL JELENTI, hogy BALÁZS ANTAL Egyesületünk “ELISMERT” tagja. 1957. junius 6-án elhunyt. BALÁZS tagtársunk a 34-ik (R.) fióknak, South River, New Jersey, volt évek hosszú során át hasznos és tevékeny tagja, akinek eltávozása nagy űrt hagy maga után a 34-ik (R.) fiók életében. Az Igazgatóság, amidőn “ELISMERT” tagtársunk emlékének a kegyelet utolsó adóját rója le, a maga és a William Penn Fraternális Egyesület tagsága nevében is, legmélyebb részvétét fejezi ki a gyászoló családnak. A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA szomorodott szívvel jelenti, hogy SOÓSJÓZSEF Egyesületünk “ELISMERT” tagja, volt Verhovay igazgató, 1957. julius 5-én jobb hazába költözött. Elhunyt tagtársunk nagy szerepet játszott Egyesületünk történetében és érdemeivel nemcsak Egyesületünk legmagasabb kitüntetését ézdemelte ki, hanem a 48-ik (V.) fiók tagságának szeretetét és megbecsülését is. Az Igazgatóság, amidú'n “ELISMERT” tagtársunk emlékének a kegyelet utolsó adóját rója le, a maga és a William Penn Fraternális Egyesület tagsága nevében is, legmélyebb részvétét fejezi ki a gyászoló családnak. f