William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-06-05 / 6. szám
Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN MEGJELENŐ LAPJA Vol. XL. 1957. JUNIUS 5. 51 NUMBER 6. HATALMAS SIKER KORONÁZTA A DAYTONI ORSZÁGOS ÜNNEPET Egyesületi életünknek minden esztendőben legkiemelkedőbb eseménye Országos Kugliversenyünk és az evvel kapcsolatban tartani szokott testvértalálkozó. Ebben az esztendőben Dayton, Ohioban, a vendégszeretetéről messze földön hires magyar központban folyt le ez a piros betűs két ünnepnapunk s örömmel állapítjuk meg, hogy annak résztvevői, akiknek száma egyezernél többre tehető ismét a feledhetelen emlékek egész sorozatával távoztak el onnan. Május 25. és 26-án, szombaton és vasárnap a National Bowling Lane 48 pályáján a William Penn Fraternális Egyesület 128 csapata mérte össze erejét, hogy a kuglizás nemes sportjában melyik lesz a győztes? Az ország minden részéből érkezett játékosok és a velük jött vendégek szinte teljes egyhangúsággal állapították meg, hogy az idei országos sporteseményünket minden eddigit felülmúló siker koronázta. Minden esztendőben hosszú hónapok lelkiismeretes és gondos előkészítő munkája, rengeteg levelezés, tanácskozás előzi meg országos sporteseményünket. Mert hiszen senki sem tudja jobban, mint azok, akiknek feladata ennek előkészítése, hogy mennyi munkával, gonddal és fejtöréssel jár egy ilyen országos testvértalálkozó és sportesemény gondos, minden részletre kiterjedő előkészitése. A legnagyobb elismerés illeti meg az Országos Tournament Executive Committeet, Charles Elemér adminisztrátort, Ibos B. Albert elnököt, valamint Balia P. János1, Czernai Gábor, Fáczán J. Mihály, Körösy Mihály bizottsági tagokat, akik minden tekintetben derekas munkát végeztek. Ugyanakkor azonban meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját a daytoni, vendéglátó 249-ik V. fiókunk előtt is, Vészi László helybeli igazgatónk, Kelemen P. János fiók elnök, Sopronyi Mihály ügykezelőnk, karöltve egy ötventagu bizottsággal fáradtságot nem ismerve hónapok óta dolgoztak a siker érdekében. Ahogy múlnak az esztendők, úgy emelkedik országos sporteseményünk súlya és jelentősége. A fraternális, testvériségi érzületnek legszebb bizonyságai ezek az évről-évre megismétlődő sportesemények, melyre hónapokkal előre készülnek nemcsak azok, akiket áthat a kuglizósport szeretete hanem azok is, akik úgy érzik, hogy szép és kedves dolog, egyszer egy esztendőben találkozni ismerősökkel, jóbarátokkal. Nincsen szebb látvány, szemet-lelket jobban gyönyörködtető, mint együtt látni az első, második sőt a harmadik generáció képviselőit': a szebbnél-szebb egyenruhába öltözött hölgyeinket, daliás fiataljainkat, akik között szép számmal látunk olyanokat, akik már esztendők óta résztvevői versenyeinknek. Pénteken már csak úgy nyüzsgőit a daytoni hires Biltmore Hotel előcsarnoka a verseny résztvevőitől, szombat reggel a hajnali órákig egymás után érkeztek a csapatok és vendégek. Sajnos a szálló nem tudott mindenkinek helyet biztosítani, igy a város többi szállodáiban és motelekben nyertek sokan elhelyezést. A rendező bizottság tagjai mindent elkövettek, hogy semmiben se legyen hiányosság, hogy a hosszú utat megtevő vendégeink megfelelő és kényelmes elhelyezést nyerjenek. Dicséret és elismerés illeti meg kuglizóinkat is, akik hónapok óta készültek erre a nagy eseményre, szinte centenként rakva össze a szükséges költségeket. Nem könnyű dolog megállapitani, hogy a daytoni nagy napoknak melyik része volt az, amely a legszebbnek mondható. Felejthetetlen élmény volt gyönyörködni az ország minden részéből összejött csapatok pompás játékában, a kuglizók lelkes munkájában. Megdobogtatja szivünket az a látvány, hogy a fiatalok sorában ott voltak azok is, akiknek haja már kissé ezüstös ugyan, az évek múlása nyomán, de sportszeretetük, a testvériségi érzületük versenyre kel a fiatalokéval. Szombaton este a Biltmore szálló hatalmas bálterme bizony (Folytatás a 10-ik oldalon) EMLÉKEZÉS ÁRI BÉLÁRA Nyolc éve már, hogy 1949 junius hó 26.-án ÁRI BÉLA trentoni igazgató társam szive utolsót dobbant. Fiatalon, erejének, munkabírásának legszebb idejében ragadta el tőlünk a könyörtelen halál. Hitvese özvegy lett, három gyermeke meg árva. Minden halál megdöbbentő, de az övé különösen az volt, mert két nap alatt két temetés volt az Ári családban. ÁRI BÉLA édesapját csak 36 órával élte túl... Családján kívül a mi Egyesületünket érte súlyos csapás és veszteség, mert vezér ember volt közöttünk. Gondolatokban gazdag.. Cselekvésben megfontolt. Bírálatban szigorú és igazságos. Mint a második nemzedék delegátusa jelent meg az 1935-ös konvención. Megszerették értelmes felszólalásaiért és beválasztották az Igazgatóságba, hogy az uj generáció is képviseletet nyerjen vezértestületünkben. Én az 1939-es konvención találkoztam vele. ő mint második alelnök, én mint igazgató kerültünk az Igazgatóságba. Külső, társadalmi kérdésekben nem mindig voltunk egy véleményen, de a szigorúan vett egyesületi kérdésekben gondolataink mindig párhuzamosak voltak és ez építette ki közöttünk a mély, őszinte barátságot. ÁRI BÉLA és az ugyancsak korán elhunyt youngstowni igazgatónk, BROGLEY FERENC nevéhez fűződik a kugliversenyek bevezetése Egyesületünknél, melyek ma már országos hirüek lettek. ÁRI, BROGLEY és szerény személyem, mint a pénzügyi bizottság, hármasban vívtuk ki, hogy az elhanyagolt realestate befektetések uj, gazdaságosabb, Egyesületünk számára több hasznot hozó alapokra fektessenek le. Az önkényeskedő vezetés elleni 1943-as nagy harcokban egy fronton küzdöttünk és sikerült is Egyesületünket mentesíteni a kilengésektől és igazgatósági gyűléseinket, modem, parlamentáris útra vinni, melyen Egyesületünk elindulhatott arra a nagyarányú fejlődésre, amelyre ma méltán büszkék lehetünk. ÁRI BÉLÁT elragadta tőlünk a halál, de közéleti munkájának tiszta, becsületes emléke velünk maradt. Én mint igaz jóbarátomat, igazgatósági munkatársamat örökké siratom. Halálának nyolcadik évfordulóján gondolatban elvándorolok a trentoni Riverview temetőbe, hogy a magam és Egyesületünk nevében, halk ima mellett* letegyem az emlékezés koszorúját, búzavirággal szegélyezett sírköve mellé ... MACKER GYULA A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EG\ESÜLET IGAZGATÓSÁGA 1957. ÁPRILIS 1.-6.-A KÖZÖTT, A PITTSBURGHI PENN-SHERATON HOTEL 735. SZOBÁJÁBAN TARTOTT RENDES FÉLÉVI GYŰLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE Jelen vannak: RÉVÉSZ KÁLMÁN központi elnök, MACKER GYULA alelnök, VARGA LAJOS alelnök; BÁLLÁ P. János, BENCZE ISTVÁN, CZERNAI GÁBOR, FÁCZÁN MIHÁLY, FALUSSY ALAJOS, FEJES ANDRÁS, FISHBEIN LÁSZLÓ, GYULAY SÁNDOR, IBOS ALBERT, KÖRMÖNDY JÓZSEF, KÖRÖSY MIHÁLY, Dr. KOVÁCS ANDOR, LANG ISTVÁN, LÉNÁRT GYULA, MAGYARY FERENC, MOLDOVÁNY SÁNDOR, RADVÁNY FERENC, VASSY LAJOS és VÍZI LAJOS igazgatók; STELKOVIOS ALBERT központi titkár, SZABÓ JÁNOS központi számvevő, SOMOGYI E. GYULA központi pénztárnok, PHILLIPS J. RICHARD Investmeret Manager, CHARLES ELEMÉR központi szervező. A gyűlést reggel 10:10-kor RÉVÉSZ KÁLMÁN központi elnök nyitotta meg szívélyesen köszöntve az Igazgatóság tagjait. Egyntbal hálás köszönetét mond nekik, hogy szabadságot engedélyeztek neki, mely lehetővé tette Jiogy a menekült magyarok helyzetének orvoslását célzó missziójára elmenjen. RÉVÉSZ elnök kérésére STELKOVICS központi titkár ellenőrizte, hogy az Igazgatóság tagjai mind jelen vannak-e. Teljes számban megjelentek az igazgatók. Mivel az igazgatóság még nem választotta meg jegyzőkönyvvezetőjét, STELKOVICS központi titkár szerepelt átmenetileg mint jegyző. Az Igazgatóság egyhangúlag elfogadja a szabályszerűen előterjesztett és pártolt inditványt, hogy két alelnökünk legyen az ezidei gyűléseink el(Folytatása a 2-ik oldalon)
