William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-03 / 4. szám
1957. apniis 3.____________________________________ William Penn A 13.-IK (V.) FIÓK KUGLIZÓCSAPATA A fenti kép a 13.-ik (V.) fiók, Trenton, New Jersey, kuglizócsapatát ábrázolja. Ez a szép csapat nagyban készülődik a 14.-ik Országos Kuglizóversenyre és Testvériség Napokra, mely hagy ünnep Dayton, Ohioban fog lefolyni, május 25.-én és 26.-án. A jó kiállású kuglizók balról jobbra a következők: Vágott János, Korchick Henry, Lekka György Korchick Lajos, Vágott András csapatkapitány^ Lekka János és a 13.-ik fiók kerületi szervezője: RÉVÉSZ LAJOS. AZ ANDAUI HÍD (The Bridge of Andau) James A-. MICHENER könyve Az osztrák határon lévő andaui hid, a magyar menekültek tízezreit mentette ki a kommunizmus poklából, de sok ezer derék magyar ember vesztét is okozta. Erről a hídról nevezi el könyvét a nagy amerikai iró, James A. MICHENER, akinek már eddig is közismert és közkedvelt neve van az irodalomban. A Pulitzer-dijjal jutalmazott, a második világháború harcairól irt könyve, a “Mesék a Déli Óceánról” nagy sikert aratott és az ennek alapján készült színes filmet, a South Pacificet, évekig adták elő óriási sikerrel. Ezt a nagyhírű Írót most a szerencsétlen bujdosó magyarság szeretete buzditotta föl ennek a munkának a megírására, amely a magyarság nagy szabadságharcát és a menekülők sorsát tárja elénk. Nem történelmi sorrendben adja elő az eseményeket, ahogy azok Budapesten és Magyarországon lejátszódtak, nem akar egyszerű krónikása lenni az eseményeknek. Az ő célja megértetni, hogy hogyan lettek szabadsághősökké éppen azok, akiket a kommunizmus minden erőlködése hiába próbált a saját elveinek megnyerni. Magának a történet szereplőinek arcképsorozatából rajzolódik ki végül is a"szabadságharc igazi éles képe. Hangsúlyozza az iró könyve befejezésében, hogy a beszélgetések, amelyeket ő Andauban, az osztrák határvárosban folytatott, nem egyesek kiagyalt meséi, hanem gondja volt arra is, hogy az elbeszélőket ellenőrizze és a sok lelkes vagy haragos beszámolóból az igazságot szűrje le. Alakjai közül már az első is megrázóan igaz jellemrajza egy 18 éves fiúnak, akit megbüntettek, mert nem járt el rendesen a propaganda előadásokra, nem érdekelték Marx tanai. Elkeseríti a fiút anyja sorsa is, aki a bolsevista kinzások következtében megsántul. Mikor az október 23-án tartott gyűlés követeli az oroszok távozását Magyarországról, ő is lelkesen kiabál a tömeggel és részt vesz a Bem-téri és a parlament előtti tüntetésekben. Majd a Magyar Távirati Iroda előtti harcokban megsebesül.1 Nem kevésbé élő a műegyetemi hallgató arcképe, akit dédelgetett a kommunista kormány, mert alacsony származása ellenére szerette a könyveket, a tudományt és mérnök akart lenni. Ő is részt vesz a gyűlésen a Műegyetemen, valamint a Bem-téren és a parlament előtt tartott tüntetéseken és a mészárláson a parlament téren. Együtt tiltakozik a tömeggel a kommunizmus túlkapásai ellen és követeli a szabad választásokat. Lehurrogja Nagy Imrét, aki most is elvtársnak nevezi a tüntetőket. A Sztalin-szobor szétverésénél is ott van s együtt halad a tömeggel, amint a szobrot a Nemzeti Színház felé hurcolják a kommunista Szabad Nép kiadóhivatala elé. Máglyát rak a kommunista könyvekből, amelyeket az utcára dobálnak a tüntetők.. “Csoki” álnéven jellemzi a Kilián kaszárnya őrmesterét, aki a kommunizmus dédelgetett magyar hadseregének volt a katonája és megszervezte a kaszárnya védelmet a felvonuló orosz tankok ellen egy-két lelkes magyar suhanc segítségével, akik a közeli Corvin moziból lövöldözték az oroszokat. Egészen más környezetből kiindulva lett a kommunizmus ellenségévé egy fiatal autómechanikus és felesége, aki postai tisztviselő volt. Leirja nyomorúságukat, amely az egyedüli igazság volt a kommunizmus hazugságaival szemben. Az anya gyermekét titokban imádságra és hazafias versekre tanította. Eddig csak álmodhattak sorsuk jobbrafordulásáról, de most már meg is valósíthatták álmaikat. A forradalom hátterét egy ÁVO pribék rajzában adja elő. Leirja, hogy a társadalom tehetségtelen alja, amely semmire se volt jó, hogyan lett ÁVO rendőrré előbb a határon, majd a recski kínzó táborban. Hogyan szerepelt a parlamenti tüntetések alatt majd megtépve a tömegek bosszújától. Különösen kemény vonásokkal rajzolja a kommunista kormány és az orosz bolsevisták dédelgetett munkacsapatát, a csepeli vörös munkásokat, akik eddig is zúgolódtak a mind szédületesebb •’munkairam miatt. Ráeszmélnek arra, hogy a munkájuk milyen meddő a csődöt vallott zsarnokság alatt. Az egész gyár felzudul a bolsevizmus ellen, nemcsak a magyar, hanem a koreai és görög munkások is. A céltalan harcok után, tömegestül hagyják el az országot a szakmunkások ezrei. (Tatabányán hasonló a harc.) Az arisztokrata menekülő képe is érdekes, aki visszajut a civilizációba, kifinomult élvezeteivel, ahol a művészet szabad kritikája nem bűn. De nem csak a menekülő rajza van élénk színekkel ecsetelve, hanem számot ad az iró arról is, mily nagy nehézségekkel jutottak át a magyar menekülők az andaui hidon és mégsem annyira megtépázva, mint más menekülők, akiket az iró pl. Pakistánban látott. A magyar menekülők legtöbbje Magyarország szine-virága, kemény, büszke elhatározással, egyáltalán nem letörve lépi át a határt. A nyugat elpuhultjainak nem ártana egy kis vérátömlesztés ezekből a magyarokból. Az iró hangsúlyozza, hogy egyik román szobatársától hallott román propagandát a magyarok ellen, a háborúban és ez tette igazán magyar-baráttá. Könyvének legérdekesebb része ezután következik, az utolsó fejezet. Szerinte a mostani szabadságharc fordulópont a világtörténelemben, amely megmutatta, hogy Magyarország Nyugat és Kelet közt a sarokkő. Eddig az oroszok úgy állították be magukat, mint a népek igazi barátait Amerikával szemben. Most kitűnt, hogy a rémuralomnak nem sikerült megnyerni a magyarság 95%-át. Vájjon hány megbízható kommunista van ezekután Kínában? A bolsevizmus döntő vereséget szenvedett. Az iró fején találja a szöget, amikor elismeri azt is, hogy Amerika, is vereséget szenvedett azáltal, hogy hangzatos Ígéretei ellenére sem segített hathatósan a magyar szabadságharcosokon,, hacsak azt nem emlegetik, hogy Camp Kilmerben igen szép beszédben magyarázták az újonnan jöttéknek, hogy mi is az a 15-IK OLDAL szabadság. Rámutat az iró arra is, hogy Amerikának nem szabad bármilyen tehetséges emberekből álló kormányt sem ráerőszakolni a magyarokra. A jövő berendezkedését a magyar népnek kell eldöntenie. Hogy az iró az eseményeket lelkesedése mellett józanul látja, az abból is látszik, hogy 200,000 menekülő közül csak 25,000-et tart alkalmasnak arra, hogy Amerikában is beváljanak, s csak 2,000 van a menekülők közt, akik tényleg harcoltak. Viszont a nem harcolók közt is sok az értékes ember, főleg szakmunkások, mérnökök, művészek és Írók. Amerikai részről a fegadtatás nagylelkű volt, most már aztán a mi««külőkön magukon múlik, hogy a Ulkes dicséreteket igazolják magavis«letükkel és munkájukkal.--------------------------Igazán nem tudjuk megérteni, hogy Egyesületünknek, pedig a legjobb biztositási lehetőséget nyújtja gyermekek számára, alig több mint tizenkilencezer gyermektagja van. Sajnos, hogy a szülők gyermekeik számáía, nem nálunk, hanem másutt vesznek biztosítást. Jó volna tudni, hogy ez kinek a hibája? ...---------'-aCj ---------Mrs. Frederick R. Boulden, Jr. (Varga Modern Photographs) A trentoni 13-ik (V.) fiók szeretett tagja, Lucas Anna, Mrs. Anna Lucas és néhai Edward Lucas leánya, 634 Grand St., Trenton, N. J., nemrég ment férjhez Frederick R. Boulden, Jr.-hoz, Mr. és Mrs. Frederick R. Boulden fiához, 1467 Chambers Street, Trenton, N. J. A gyürücserélés szertartását Rev. Joseph Mackov végezte a St. Nicholas templomban. Floridában töltött nászheteik után jelenleg 56 Stanton Court alatt élnek, Trenton, N. J.-ben. Mrs. Boulden a Douglas College-ban végezte tanulmányait és a Junior High Schoolban tanít. Férje középiskolai tanulmányait a trentoni Central High Schoolban végezte, azután a hadseregben teljesített szolgálatot a második világháború alatt és a koreai háborúban. Most a New Jersey State Highway i)e_. artmentnél működik. Sok szerencsét, boldogságot kívánunk az ifjú párnak!
