William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-01 / 2. szám
11-IK OLDAL 1956. február 1. William Penn “Barátom, tudtam, hogy el fogsz jönni!” Dr. ÚJLAKI FERENC: A7, Amerikai Magyar Református Egyesület együttérző szívvel, testvér szeretettel köszönti a hetven éves múltra visszatekintő Egyesületet. Mélységes hálát, elismerést érzünk azok iránt az egyszerű emberek iránt, akik látomásokat láttak, álmokat álmodtak, akik szivük jóságával, lelkűk nemességével megérezték azt, hogy az emberi életnek egyetlen igaz értéke, boldogítója: a hit és szeretet. Hálásak vagyunk azok iránt, akik hittek a csodában és elindultak annak megvalósítására. Egyházakat szerveztek, templomok épültek, helyi egyletek, országos testvérsegitő egyesületek alakultak. És megtörtént a csoda: az amerikai magyarság úgy a hitélet, mint a testvérszeretet terén, a magyarság történetének dicső lapjait irta meg. A honfoglalás, uttörés, berendezkedés korszakán túl vagyunk. A jubileumon, a múltra visszatekintésben, meg kell látnunk azt, hogy történelmünknek uj szakaszához érkeztünk. Meg kell látnunk azt, hogy azért áldott meg minkét Istenünk, azért adta egyházainkban, egyesületeinkben levő lehetőséget, erőt, hogy azt a szabad élet építésére, a szeretet gyakorlására használjuk. Sohasem volt erre ilyen nagy szükség, mint ma. A magyarság sohasem volt olyan megpróbáltatásban, mint ma. Az egész világra nehezedő megpróbáltatást származásunk népén, földjén kívül uj hazánk is érzi. Mit teszünk a ránkbizott javakkal?. erővel? lehetőséggel? A háborúban történt. Két jóbarát együtt került a csatatérre. Az egyik megsebesült. Ott feküdt a csatatéren, az ellenség füzében. A másik barát odament a parancsnokhoz és azt kérte, hogy barátját elhozhassa a csatatérről. A parancsnok azt mondta: fiam, nem éri meg a kockázat, barátod már biztosan halott. De próbáld meg. A fiú odakúszott megsebesült barátjához. Süvített a golyó, robbant a bomba, de ő hátára vette barátját és nagynehezen kivitte a veszélyes helyről. ‘Hát érdemes volt? barátod már halott . . .” mondotta a parancsnok. “Te magad is megsebesültél.” A barát igy felelt: “Uram, érdemes volt, mert amikor Egy hetven éves tölgy-erdőben állunk, Amelynek lombját két ország csodálja. Ez a mi magyar testvéri világunk, Erőben, számban nincs ennek ma párja. Kis Hazletoni mustármagból támadt, Ma egy országra lómból ezer ágat. Minden magyarnak fenkölt büszkesége, Ünneplő ruhába öltözteti lelkét, Két hatalmas tölgy forrott itt egységbe, Boldogan tárja ránk gyümölcsös terhét. Egységben olyan erőt ád ez nékünk, Milyet álmunkban mindenha reméltünk. Minden levelén özvegyek és árvák, Bénák, esettek hála könnye csillog, Kik az életet bubánatban járták, E tölgy árnyában megenyhül a kinjok. Erőt, védelmet, vigaszt talál itten, És megtalálja Megváltóját hitben. Mert Isten azért küldött ide minket, Hogy bennünk éljen a magyar okosság, Renditse meg hát a tudat szivünket: Mi vagyunk ma egyedül Magyarország! Nagypéntekünkben zsarnokunk is lássa: Mi leszünk nemzetünk feltámadása! Rákóczi lelke, Verhovay lángja Növelje messzebb ágait e fának, Zúgva járja át a szabadság vágya, Mutasson példát a szolga világnak. Mikor megkondul a tűzvész harangja, Mi legyünk Isten borsajtó haragja. Minket az Isten magyarnak teremtett, Ezt elfeledni csak ránk lenne káros, Mert elveszitnénk üdvöt és kegyelmet, Örök szolgaság lenne rajtunk átkos. Magyar szív nélkül elveszve halódunk. Isten letépi képe mását rólunk. Vezér őrei e hatalmas tölgynek! Nemzeti zászlót tűzzetek gallyára, Hogy szellemétől, kik árnyába jönnek. Megittasuljon férfi, ifjú, árva. Mert Isten azért alkotott magyarnak, Saját fajtánkban lásson minket nagynak. Bár tölgyünk névben idegenre fordul, Magyarul zengjen a lélek, a szellem, Másként sudára hervadásra torzul. Elvész jellege a nagy tömkelegben. Bízunk bennetek tölgy-erős Vezérek. Hogy magyar lelket, szivet nem cseréltek. És most szálljon fel himnuszunk az égig, Vésődjék mélyen szivünkbe ez ünnep. Hogy akik itt még nyelvünket beszélik, Védő bástyái lesznek Tölgyesünknek. Siló magyarok mind-mind erre vágynak, Legyen védelme elárult hazánknak. A hetven éves agg szülessen újjá. Miként Szilveszter, uj férfivá válva, Mintha szép jövőnk harsány kürtjét fújná, Melyre kibomlik tölgyünk dús virága. Uj kürtünk öble valahányszor harsan, Áldott! — felel rá Krisztus a Magasban. odaértem még élt. Rám nézett és hálás szívvel mondta: Barátom, tudtam, hogy el fogsz jönni . . .” Istenem! mily sok szív epedve vár. Itt, a mi életünkben, tengerentúl, a világon szétszórva, mily sok szív kérdi: barátom, el fogsz-e jönni?! A jubileumon a múltra emlékezve, a jelen kötelességeit, a jövő feladatait látva, azt kérdezzük az amerikai magyarság legnagyobb egyesületétől, a William Penn-től: Barátom, el fogsz-e jönni? William Penn és követői jelszava ez: “Csak egyszer járok a földi téreken. Azért, ami jót tehetek, vagy ami szívességgel kedveskedhetem, hadd tegyem meg. Nem halogatom, sem. el nem mulasztom, mert utam sohasem fog erre vinni engem többé.” Adja Isten, hogy amerikai magyarságunk munkájában, a magyarság életében, testvérszeretettel dolgozva, mindig elmondhassuk a William Penn tagságáról, boldogan mondhassuk: “Barátom, tudtam, hogy el fogsz jönni!” BOLDOGSÁG KERESŐK ODERWALD Istvánné, aki hoszszabb időn át munkatársa volt néhány magyar lapnak, könyvet adott ki ezzel a címmel. A könyv alapgondolata az a helyes megállapítás, — hogy senkisem lehet döntőbb befolyással az ember életére, mint ÖNMAGA! Mert: mi az élet? Cselekvés! Mi a cselekvés? A gondolat végrehajtása! És mi a gondolat?... Maga az ember! Oderwaldné a saját életén próbálta ki azokat a “megoldásokat,” amiket a boldogságukat kereső emberek számára felajánl. Mert, ahogy Írja: “Minden embernek megvannak a maga életproblémái. Minden ember keres valamit, ami a boldogságához szükséges: az egészségét, békességét, nyugalmát, biztonságát, az élet szebb és jobb lehetőségeit. Keresi egy boldogabb élet rejtélyeit. Mindenki keres, kutat szüntelenül, de legtöbben sehová sem jutnak ... a boldogságukat nem találják meg, mert nem is sejtik, hogy annak mind e n feltétele ÖNMAGUNKB AN VAN!” Oderwaldné könyve, bölcs, becsületes, keresztyéni tanácsokkal kerül azok elé, akik . . . ezt nem tudva, — a boldogságukat, — Isten tudja mióta már! — hiába keresik. A könyv az Akroni Magyar Hírlap nyomdájában készült el s már mindenki beszerezheti, — aki a boldogságát keresi. A külsőleg is gyönyörű könyv ára fűzve $2.00; diszkötésben is csak $3.00 és egy 10- centes postabélyeg. Megrendelhető a kiadóhivatalunk utján, vagy közvetlenül, ezen a cimen: « Akroni Magyar Hírlap, 192 East Exchange Street, Akron 4, Ohio. JOIN CALL €?h> CIVIL DEFENSE
