William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1956-02-01 / 2. szám

1956 február 1. 7-IK OLDAL William Penn VASVAR! ÖDÖN: LUKE E. I Supreme K VERHOVAY GYULA 1849 — 1906 1ART might KNIGHTS OF COLUMBUS NEW HAVEN 7. CONN. Verhovay Gyula volt országgyű­lési képviselő és lapszerkesztő, aki­nek nevét a legnagyobbá lett ame­rikai magyar közösség hetven esz­tendőn keresztül viselte, ötven esz­tendővel ezelőtt, 1906 április 2Ö-án halt meg a csanádmegyei Battonya mellett, felesége birtokán. A batto­­nyai temetőben hántolták el és sír­jára később a róla elnevezett egy­let tagjai díszes emléket állítottak. Ki volt ez a zivataros életű, két­ségtelenül bizonyos tehetségekkel felruházott magyar, akinek neve hét hosszú évtizeden át mindennap fel­bukkant az Egyesült Államok egész területén. Most, hogy nevétől búcsút vett az amerikai magyarság, ezért is, de halálának ötven éves évfordulója alkalmával is, fussunk végig még­­egyszer Verhovay Gyula életpályá­ján, aki sohasem járt Amerikában, amerikai magyarokkal jóformán semmi érintkezése sem volt s aki­nek nevét, bár otthon régen elfelej­tették, hetven esztendőn keresztül a magyar történelemnek egy elmúlt szomorú epizódja tartotta ébren az amerikai magyarok között. Verhovay Gyula 1849-ben szüle­tett a zemplénmegyei Nátafalván. Ez a történelmi esztendő magyar hadi dicsőségekkel és magasra csi­­gázott reménységekkel kezdődött, hogy augusztus 13-án a világosi fegyverletétel szomorú aktusával végződjék. 18 esztendei elnyomás kö­vetkezett ezután, úgy, hogy Verho­vay Gyula gyermekkora és serdülő fiatalsága teljesen erre a korszakra esett. Ez a tény sorsformáló hatással volt egész életére. 18 éves korá­ig csak zsarnokságot látott maga körül. Mint iskolás fiú és ifjú, csak azt látta, hogy minden hazafias szó­ért börtön jár. Hazafias ünnepen részt nem vehetett. Akik titokban hazafiasságra tanították, maguk is a börtönnel játszottak. Az ország legjobb fiai száműzetésben voltak. 11 éves fiú volt, amikor katonák sortüze nyílt utcán ölte meg Fori­­nyák Géza jogászt, aki társaival együtt tüntetni próbált március 15- én. Úgy látszott, hogy a nemzet sokszor megismételt tragédiáját most már véglegesnek kellett te­kinteni. Titokban hazaszeretetre nevelték, mint minden rendes magyar csa­lád gyermekét. Olyan lelkivilág alakult ki benne, amelynek a való­ság ellentéte volt. Azt kellett meg­tanulnia, hogyha jó magyar akar maradni, sorsa a befogott száj, a bujkálás, a rozsdás toll lesz. Sem­mi sem valósult meg abból, amit Kossuth, Petőfi és a többiek hirdet­tek, amiért ezrek meghaltak. Mit lehetett várni ettől a fiatal nem­zedéktől ? 1867 után megszűnt ez az állapot, de a nemzet nagyon lassan és ne­hezen heverte ki a 18 esztendő zsarnokságát. Az a fiatalság, amely ekkorra már felnőtt és próbálta megtalálni helyét, képtelen volt az esztendők felgyűlt keserűségeit ren­des mederbe terelni. A hosszú időn át eltitkolt és elfojtott indulatok féktelenül robbantak ki. A fiatal­ság szokásos igazságtalanságával könnyű volt a meglevő bajokat az öregekre fogni. Amint Görgeiben bűnbakot keresett és talált a nem­zet, amely a maga hibáit nem volt hajlandó elismerni, az 1867 utáni fiatal nemzedék is azt tette. Vala­kiben meg kellett találni a rohamo­san fejlődő ország bajainak okát. A fiatal Verhovay is csak a saját korának produktuma volt. Szenve­délyes, izgalmaktól túlfűtött lelkü­letű, mindent gyorsan elérni akaró, ambíciójának féket vetni nem tudó és épen ezért a demagógiára hajla­mos fiatalember lett belőle. Kassán, Sárospatakon tanult, majd jogot hal­­gatott Budapesten. Mint egészen fiatal ember, szerény állást kapott a honvédelmi minisztériumban, de állását hamarosan otthagyta, hogy újságíró legyen. Az uj sajtószabad­ság a féktelenség elszabadulását is jelentette. A felszabadult lelkű fiatalemberek teljes erővel vetették magukat a politikai életbe. Ezek­nek a fiataloknak semmi sem volt jó, amit a kormány Csinált s azt tel­jes erővel támadták. Ök mindent jobban tudtak, mint az idősebbek, akik természetesen mindent rosszul csináltak a múltban. Majd ők meg­mutatják! Higgadt érvekkel nem tudtak szembeszállni az idősebbek­kel, akik között nagyon sok volt honvéd, nagynevű emberek, akiket az élet tapasztalatai sok mindenre megtanítottak. Ezeket lejáratni, tő­lük a képviselői mandátumot elven­ni csak demagógiával lehetett, ahol nem az érvek, hanem a nagy hang döntött. Ilyen módon lett pár esztendei uj­­ságiróskodás után 29 éves korában képviselő Verhovay Gyulából, még pedig az ország legnagyobb függet­lenségi központjában, Czegléden. Akkor már egy csomó sajtópör ál­lott mögötte, amelyekben azonban felmentették. Fiatalos hevében ma­gát a királyt is megtámadta egy po­hárköszöntője miatt, amelyet a kas­sai hadgyakorlatok alkalmával mon­dott, — az esküdtszék azonban ek­kor is felmentette, aminthogy az akkori világban akármit felmentet­tek volna. 1878-ban lett képviselő, a követ­kező évben “Függetlenség” cimmel lapot alapított, amely nyolc eszten­dőn keresztül jelent meg. 1880 ja­nuárjában hevesen támadta a Nem­zeti Kaszinót, amelynek egyik tag­jával, Majthényi Izidor báróval pár­bajt is vívott és megsebesült. Az ügy olyan port vert fel, hogy napi­renden voltak a tüntetések a fő­városban. Az utcákat egy teljes hétig katonaság tartotta megszáll­va. Egy ilyen tüntetés alkalmával a tiszt éles tölténnyel sortüzet ve­zényelt és két ártatlan arrajáró em­ber meg is halt. Röviddel ezután történt a hírhedt tiszaeszlári eset. 1881 április else­jén egy Solymosi Eszter nevű pa­rasztleányka eltűnt Tiszaeszlár fa­luban. Holttestét csak junius 18-án találták meg a folyóban, amelyben édesanyja kivételével mindenki fel­ismerte az eltűnt leányt. Mint már többször történt: minden alap és bizonyíték nélkül a falu zsidó la­kosait vádolták meg a leányka el­tűnésével. Ne feledjük el: 1831-ben például, a szörnyű magyarországi kolerajárvány idején ugyanez volt a vád az egyszerű és babonás *nép részéről. Akkor is szájról szájra járt, hogy az urak és a zsidók mér­gezik meg a kutakat, akkor is elő^ állt egy falusi gyereklány, aki “lát­ta”, hogy egy zsidó mérget szórt a vízbe és a kút vize szinte lánggal lobogott a méregtől. Orvosságot nem fogadtak el, mert az is “méreg”, mindennek az urak, a papok és zsi­dók az okai. Tizenöt vádlottja volt a tiszaesz­lári pernek, amelybe maga a nagy Kossuth is beleszólt, felháborodva tiltakozván a vád ellen. Az ország­gyűlésen viták folytak le, itt-ott, különösen Pozsonyban, tüntetések folytak le, de szerencsére progrom­­má sohasem fajultak. A vádlottak egyik védőügyvédje a hires Eötvös Károly volt, aki “A nagy per” cimü három kötetes munkájában irta meg erre vonatkozó visszaemlékezéseit. A tárgyalás Nyíregyházán folyt le. January 10, 1956 Mr. Coloman Revesz, National President Wiliam Penn Fraternal Association 436—442 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pennsylvania Kedves Révész Uram: örömmel hallom, hogy a Verhovay Segély Egylet 70 éves jubileumáról február 21-én megemlékeznek, és ez alkalom­mal megünneplik a Rákóczi Segélyző Egyesülettel való egyesülésüket is, amiből a Wil­liam Penn Fraternális Egyesü­let született meg. Jól tudom, hogy ez egy olyan esemény ami joggal tölti el büszkeséggel és megelégedés­sel. Minden tagjuknak értékes kincs annak a maroknyi ma­gyarnak az emléke, akik 70 év­vel ezelőtt féltő gonddal hin­tették el azt a kis magot ami azóta a testvériség terebélyes fájává nőtt. Ezek az emberek igazi út­törők voltak., Meg volt a bá­torságuk, az előrelátásuk és fő­leg a hitük az amerikai ma­gyarság jövőjében. Hogy meny­nyire igazuk volt, bizonyítja a tagságuk hatalmassá növeke­dett tömege, akik közül több mint egy, fontos és megtisz­telt szerepet játszik ma nem­zetünk életében. Minden tag büszke lehet ar­ra az eredményre, amit a két 1883 aug. 3-án az esküdtszék az ösz­­szes vádlottakat felmentette, hang­súlyozva, hogy a zsidó vallás nem ismeri a rituális gyilkosság ször­nyűségeit. Pár hónap múlva a Kuria jóváhagyta a felmentést. A per azonban nyomot hagyott a lelkekben. Tstóczy Győző volt vasmegyei szolgübiró antiszemita pártot alakított, amely az 1884-es választások után 17 képviselővel vonult be a parlamentbe. Ezek kö­zött volt Verhovay Gyula is. A politikai élet azonban nem fo­gadta be az uj pártot, amely alig jutott szóhoz. Tagjait még a képvi­selőházi bizottságokba sem válasz­tották be. Fel is oszlott nemsokára. Verhovay újságja pontosan annyi ideig" élt, ameddig ő maga képvi­selő volt, kilenc évig. Amint kisszá­mú pártjának szava fokozatosan el­halkult, úgy csendesedett el ő is. Még csak 39 éves volt, amikor po­litikai pályafutása véget ért, lapja megszűnt, ő maga pedig visszahú­zódott a nyilvánosságtól. Lapja nem volt, több politikai szerep nem ju­tott neki. de egy pár röpirattal, ki­sebb könyvvel még mindig igyeke­zett nevét felszínen tartani. Mindeddig nőtlen ember volt, de 43 éves korában, 1892-ben megnő­sült. Rétháti Kövér Amáliát vette el, akinek Csanád megyében, Bat­tonya mellett szép birtoka volt. Itt gazdálkodott ezután s legfeljebb a battonyai kaszinóban jelent meg nagyritkán. Teljesen elfeledve, itt halt meg 1906 április 20-án. Ezt a történelmi hátteret meg kellett rajzolni, hogy Verhovay Gyu­la lelki képét megalkothassuk. Ah-LUKE E. HART egyesület a hosszú évek során mutatott fel, ami egyben biz­tosítéka annak is, hogy a Wil­liam Penn Fraternális Egye­sület oly erővel és kitartással indul útnak, ami csak egy még nagyobb jövőhöz vezet. Szeret­ném hinni, hogy a jubileum alkalmával az egyesület és a tagok külön is újból fogadal­mat tesznek, hogy hűek ma­radnak az alapítók eszményei­hez és kitűzött céljaikhoz. Kérem adja át a jubilálok­­nak és nagy egyesületük tel­jes tagságának szeren csekivá­­nataimat úgy a magam mint a Knights of Columbus egyesü­let részéről. őszinte és testvéri híve LUKE E. HART s,k. elnök hoz a nemzedékhez, amelyhez tarto­zott, hozzá volt kötve a szertelenke­dés, a kilengés öröksége. Mint ko­rának gyermekét kell tekintenünk, akihez hozzátartozik ez a háttér, amely nélkül pályája is más irány­ba lendült volna. Hogyan vette fél Verhovay nevét, az amerikai testvérsegitő testület? Az.egylet 13 bányász-alapítója kö­zött ott volt Pálinkás Mihály, egy jóeszü, értelmes magyar, aki állan­dó kapcsolatban állott a régi ameri­kai magyar élet egyik legérdekesebb egyéniségével, a tudós Mogyoróssy Árkáddal (1851-1935), aki valami­kor a Rockefeller unokák nevelője is volt. “Komák” voltak Mogyoróssy­­val és állandóan leveleztek. Pálin­kás Mihály a komáját kérdezte meg, hogy az uj egyletnek milyen nevet ajánlana. Mogyoróssy, aki még Ma­gyarországon élte végig a tizaeszlá­­ros éveket, a Verhovay nevet aján­lotta nekik, amit az egyszerű bányá­szok minden politikai magyarázkodás nélkül el is fogadtak. Az alapitó Verhovayban a “szabadságszerető, független magyar hazafit” látták és ez nekik elég volt. Hogy az antisze­mitizmus Mogyoróssy életében is csak futó epizód volt, jputatja, hogy 1887-ben már diszelnöke volt egy olyan műkedvelő csoportnak, amely­nek tagjai többnyire fiatal ameri­kai-magyar zsidók voltak. A V erhovay név helyettadott a tisztes William Penn névnek. yPenn, a lelkiismereti szabadság" szószólója, aki a király előtt sem volt hajlandó levenni a kalapját, ha egyébben nem, abban hasonlított Verhovay Gyulá­­hogy, hogy sok borsot tört saját ki­rálya orra alá.

Next

/
Thumbnails
Contents