William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-11-07 / 11. szám
4-IK OLDAL William Penn 1956 november 7. c íln ti Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 436—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ....................................... $1.00 a year Foreign Countries ...................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. HÁLAADÁS NAPJÁN Ünnepnapjaink sorában minden tekintetben méltó helyet foglal el a Hálaadás Napja, melyet ezidén november 22-én ünnepiünk meg. Hazánk minden lakójának, akár itt születtünk, akár gyermek vagy felnőtt korunkban vezérelt ide bennünket a Mindenható—igaz, meghitt családi ünnepe ez. A mindennapi rcbotos élet egyhangúságát megszakítjuk, hogy ezen a napon ünnepet üljünk és hálát adjunk azért az eléggé soha nem becsült és értékelt kiváltságért, hogy ennek az áldott országnak lehetünk lakói, polgárai. Szép szokás, hogy ezen a napon — ha a lehetőségek és körülmények megengedik — összejönnek a családtagok: a gyermekek, unokák, sokszor a dédunokák is ott ülnek egy asztal körül, hogy elfogyasszák a hagyományos pulykát, emlékezve azokra a pilgrimekre, akik annyi küzdelem, munka és verejték után először ülték körül a hálaadás asztalát. Nekünk, Amerikába szakadt magyaroknak, különösen nagy jelentőségű ünnepünk Hálaadás Napja. Bizony kezdetben itt is “látástól-vakulásig” kellett dolgoznunk, hogy megkeressük a mindennapit. Élet áldozattal, vérrel, verejtékkel, kérges kézzel építettük, tettük naggyá, hatalmassá befogadó hazánkat. És az egy dolláros napi kereset mellett is tudtunk, egyházakat szervezni, templomokat építeni, egyesületeket alapítani, magyar újságok megjelenését biztosítani. Tudtuk gyermekeinket iskoláztatni, számukra jobb jövőt és megélhetést biztosítani. És amint a homokórán szaladtak az esztendők, évtizedek, úgy javult a helyzetünk. Ezer és egy okunk van arra, hogy ezen a napon hálát adjunk a Mindenhatónak, hogy ide vezérelt bennünket! Köszönetét mondjunk az elvett jókért s mindazokért, amik az ő végtelen kegyelme folytán áradtak reánk. Hálatelt szívvel örvendünk azon, hogy valósággá lett az évtizedes álom s a Rákóczi és Verhovay egymásra talált s egy esztendő óta, közösen építik tovább az amerikai magyarság hatalmas várát, a testvérsegités hetven hosszú esztendővel ezelőtt alapított, mindig vezető intézményét, Egyesületünket. Hálaadás Napjának közeledtével gondoljunk arra is, hogy mennyivel tartozunk befogadó hazánknak. A new yorki Szabadság szobor talpazatánál építik meg az Amerikai Bevándorlók Múzeumát. Ez a muzeum örök időkön át legszebb bizonyítéka lesz nemcsak a bevándorlottak hálájának, hirdetni fogja azt is, hogy mi mindennel járultunk ahhoz, hogy befogadó hazánkat gazdagabbá tegyük kulturális, szociális és technikia stb. téren. A muzeum költségeinek előteremtésére most megindult országos gyűjtésből mi magyarok nem maradhatunk ki, ott kell lenni Egyesületünknek is, hogy a William Penn Fraternális Egyesület minden tekintetben — nagyságához és múltjához — méltó módon legyen megörökítve ennek falai között. Éppen ezért megismételjük kérésünket: az lenne szép, ha minden fiókunk, minden tagunk hozzájárulna az American Museum Of Immigration felállításának költségeihez. Evvel a kéréssel pár hónappal ezelőtt már fiókjainkhoz fordultunk — sajnos — mindössze pár fiók hallgatott kérésünkre. Most ismét kopogtatunk minden fiók, minden tag ajtaján. Minden adományt kérünk hozzánk juttatni, az American Museum of Immigration névre kiállított csekken vagy Money Orderen. Hálaadás Napja csak úgy lesz minden tekintetben igazi ünnepünk, ha szivünkre hallgatva, zsebünkbe nyúlunk és adományunkkal elősegítjük azt, hogy a Bevándorlók Múzeumába Egyesületünket minden tekintetben méltó módon mutathassuk be! DR. REMÉNYI JÓZSEF Nagyon nehéz a szivünk, amikor papírra vetjük ezeket a sorokat, beszámolva arról, hogy elveszítettük az amerikai magyarság egyik legnagyobb értékét, Dr. Reményi Józsefet. A megboldogult a clevelandi Western Reserve egyetem köztiszteletben álló tanára volt, ahol egy negyedszázadon át tanítványainak ezrei az irodalomtörténet igazi apostolát látták benne. Előadásain, cikkein, tanulmányain, fordításain keresztül a magyar irók, irodalmi alkotások egész serege lett ismertté azok előtt, akik nem tudnak magyarul. Regényeivel, verseivel pedig gazdagította, szebbé tette mindazok életét, akik mindig értékelni tudják a magyar irásmüvészet szépségeit. Pozsonyban született 63 évvel ezelőtt, egyetemi tanulmányainak elvégzése után, 1914-ben került ki Amerikába. Itt a “Szabadság” munkatársa volt előbb, azután a Cleveland Foundation, majd a Cleveland Trust Co. kötelékébe került. 1927-ben a Cleveland College ill. a Western Reserve University irodalomtörténeti katedrájára hívták meg, itt tanított, oktatott. A keze alól kikerült tanítványok ezrei széleskörű irodalomtörténeti ismereteikért az ő emlékét áldják. Egyike volt azoknak, akik kivételes tehetségükkel és tudásukkal igazán szép pozíciót vívtak ki maguknak amerikai vonalon, de minden szálat, kapcsolatot és öszszeköttetést fenntartottak a magyarokkal. 1956. szeptember 24.én, hétfőn tanítása közben rosszul lett, kórházba vitette magát s másnap hajnalban szive megszűnt dobogni. Kívánsága szerint elhamvasztották. Csütörtökön, szeptember 27.-én d. u. 2 órakor, a Western Reserve egyetem templomában búcsúztunk el Tőle — Nt. Dr. Szabó István beszélt Róla, alkotásairól és arról, hogy elmúlásával az amerikai magyarság kulturkertjének legszebb tölgyfáját ütötte le a villámcsapás ... Azután az egyetem elnöke, Prof. John S. Mills szólott arról a veszteségről, ami őket érte annak elvesztésével, akire mindig büszkék voltak és akit kollégái és tanítványai szinte páratlan szeretettel és megbecsüléssel vettek mindig körül. Egyesületünk hivatalos lapjában több alkalommal közöltük cikkeit, írásait, a pittsburghi egyetemen tartott előadásai mindig nagy közönséget vonzottak. Pár hónappal ezelőtt jelent meg a pittsburghi egyetem kiadásában a “World Literature” címen egy hatalmas mü, ennek Dr. Reményi József volt a szerkesztője. ünnepségeinknek számos alkalommal volt szónoka. őszinte, igaz részvétünket ezúton is tolmácsoljuk bánatos özvegyének, az Őt ért nagy csapást enyhítse az a tudat, — hogy gyászában a magyarok és amerikaiak ezrei osztoznak... LEGYÜNK OTT! Tagjaink figyelmét lapunk utján is szeretnénk felhívni a decemberi fiókgyülések jelentőségére és fontosságára. Tudjuk nagyon jól, hogy tagjaink nagyrésze nem látogatja a havi gyűléseket, ha el is mennek arra, befizetik a tagsági dijakat s azután sietnek tovább. Elsősorban ezeket a tagokat kérjük, hogy egy esztendőben legalább egyszer, fiókjuk decemberi gyűlésére menjenek el és vegyenek részt a tisztvislők megválasztásában. Alapszabályunk előírja, hogy minden év decemberi havi gyűlésén ejtendő meg a tisztviselők választása. Az uj tisztikar csak akkor képes tisztét méltón betölteni, ha megválasztásában a fiók tagságának többsége részt vesz, evvel is bizonyságát szolgáltatva annak, hogy Egyesületünk és a fiók haladása és fejlődése nem. közömbös előtte. A biztosítási törvények és alapszabályunk előírása szerint minden fiók köteles gyűlést tartani. Minden fiók tagságának kötelesége tisztviselőket választani. Minden fióknak, kell hogy legyen elnöke, ellenőre és számvizsgáló bizottsága, valamint ügykezelője. A fiók ügykezelőjét a Központi Hivatal nevezi ki, az Igazgató jóváhagyásával. Természetes az, hogy minden fióknak jogában áll olyan tisztviselőt is választani, akinek tisztsége a fiók eredményes munkájának okából szükségesnek és hasznosnak látszik. (Folytatása a 6-ik oldalon.)
