William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-04 / 7. szám
Az egyesült VERHOVAYAK LAPJ' AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOB n n V» jCZI SZEMLE jft'* - ' dl BAN MEGJELENŐ LAPJA VoL xxxix. 1956 JULIUS 51 NUMBER 7. ELSZALASZTOTT ALKALMAK Végre hosszú várakozás után beköszöntött a nyár. Az utóbbi esztendőkben valami történt az időjárással, az évszakokkal. Mi akik már túljárunk az emberélet utjának felén, valahogy hozzászoktunk ahhoz, hogyha tél van, akkor legyen hideg, hótakaró boritson mindent; a tavasztól pedig elvártuk, hogy langymelegével szépen, fokozatosan készitse elő a természet újjáéledését, levelek rügyezésével, virágok fakadásával legyen hirdetője egy uj élet indulásának. Valahogy megváltozott minden, az időjárás is sokszor úgy összekeveredik, mint az egymást megérteni sohasem tudó és akaró emberiség. Télen nemegyszer nyári meleg napjaink voltak, tavasszal sokszor azt kellett hinnünk, hogy még mindig tél van, úgy dideregtünk. Még a “fagyos szentek” is elkésve köszöntöttek ránk s junius első napjaiban nemegyszer fűteni kellett. Bizunk abban azonban, hogy a nyár — az talán nem csap be bennünket és áldott melegével időre megérleli az “életet.” Ha visszanézünk az elmúlt hónapok sorára s közelebbről megvizsgáljuk fiókjaink társadalmi életét és tevékenységét, nagy szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy amint múlnak az esztendők úgy lanyhul el ez is. Pedig ennek nem szabad igy lenni. Azt hozzák fel kifogásul, hogy a rohanó élet, a televízió, rádió, az autó az oka annak, hogy tagjaink többé nem hajlandók megmozdulni, társadalmi tevékenységükkel'a fiók életet érdekessé és élvezetessé tenni. Ez az állítás azonban csak féligazság. Kifogás, amit a legkönnyebb odavetni, hogy kibúvót találjunk. Az igazság az, hogy — tisztelet a kivételeknek — hiányzik a kezdeményezés, nincs aki a fióknál vállalja az előkészítést, a szervezést és evvel közvetve vagy közvetlenül elszalasztanak olyan alkalmakat és lehe- ’ tőségeket, melyek nem jönnek vissza soha többé. Mert egyet | nem szabad elfelejtenünk, ott ahol fiók élet, lüktető, értékes és érdekes tevékenység folyik, ott növekszik, gyarapszik a fiók tagsága is. Megismerik Egyesületünket, nevünk a köztudatba kerül, a lapok megemlékeznek rólunk és közvetve vagy közvetlenül elősegítjük evvel is taglétszámunk növekedését. Soha sem szabad elfelejtenünk, hogy egyesületünk fraternális intézmény s miót ilyen nemcsak elsőrangú biz. tositások nyújtásával, hanem fraternális tevékenységével is kell hogy kiérdemelje azt az elismerést, hogy VEZET. Ezer és egy alkalmat és lehetőséget szalasztottunk el kezeink közül, mert nem akartuk vagy nem tudtuk megérteni azt, hogy a fiók tisztviselőség nemcsak azt jelenti, hogy egyszer egy hónapban a gyűlésen megjelenjünk. Aki tisztjét komolyan fogja fel, az tisztában kell, hogy legyen avval is, hogy a közbizalom azért tisztelte meg, azért került a kormánykerék mellé, hogy önzetlen munkásságával példát mutasson. Vezető kell, hogy legyen nemcsak névben hanem tevékenységben is. Most a nyári hónapok alatt kitűnő alkalom és lehetőség nyílik azok számára, akik tényleg dolgozni hajlandók. Kirándulások, piknikek, nyári mulatság alkalmával sokan összejönnek — megbeszélhetik, kitervelhetik a tennivalókat, előkészíthetik az esztendő hátralévő hónapjaiban tartandó társadalmi eseményeiket. Meggyőzhetik a kishitüeket, lelkesedést önthetnek a csüggedőkbe, felrázhatják őket a nemtörődömség elkeseredett hangulatából. Lüktető, eleven társadalmi életet kell teremtenünk fiókjainknál. Erre ezer alkalom és lehetőség kínálkozik, csak pár emberre van szükségünk, akiből még nem halt ki egyesületünk iránti szeretet. Ne szalasszuk el ezt az alkalmat!--------------------------Minden tekintetben megfelelő biztosítást a William Penn Ffaternális Egyesületnél kaphat. Központi hivatalunk, helyi megbizottaink a legnagyobb készséggel szolgálnak részletes felvilágositással. Legsikerültebb kuglizómérkőzésünk A PÁLMÁT A 138-ik (V.) FIÓK, GARY, INDIANA ÉS A 132-ik (V.) FIÓK, SOUTH BEND, INDIANA VITTE EL Utolsó mérkőzésünk története oly érdekes regény, amilyet ember sohasem tudna megírni, ezt megalkotni csak maga az élet képes. A 13-ik Országos Kuglizó verseny folyamán anynyi váratlan, érdekes mozzanat adódott, drámai erővel mozgatva meg az emberek hangulatát, hogy egyik meglepetésből a másikba estünk. A mérkőzés hevében a bajnokok és közönség egyaránt többször úgy érezte, hogy érzelmeiken alig tudnak tovább uralkodni; a üzemekben lobogott a vágy a négy nagy dij után: GYŐZELMET, BAJNOKSÁGOT, TROFEUMOKAT és PÉNZT akart elnyerni minden játékos és boldog mámorban hajszolták céljaikat, minden egyébről megfeledkezve. Nem vagyunk babonásak. Ezt az is igazolja, hogy nem küszöböltük ki a tizenhármas számot, amikor a 13-ik Országos Kuglizóversenyünkhöz érkeztünk. A huszadik század gyermekei vagyunk és nem osztjuk azt a félelmet, ami még sok iszállodavezetőséget is arra kényszerit, hogy a 13-ik emeletet vagy 13-as szobaszámot kihagyja. Sőt, nem elég, hogy ezidei kuglizóversenyünk a tizenharmadik volt Egyesületünk történetében, hanem, a kettes és egyes játékok mind május tizenharmadikán, vasárnap folytak le! És kiderült, hogy a két tizenhármas számú kombináció voltaképen igen szerencsédnek bizonyult, noha váratlan eseményekben nem volt hiány. Vasárnap este 9 órakor például, amikor javában állt a játék, Buffalo úgy elsötétült, mintha háborús elsötétítést rendeltek volna el. Nem égett egy árva fény se sehol, a városi villanyüzem feladta a szolgálatot. Képzelhető, hogy a 72 kuglizóra és a nagyszámú nézőre hogyan hatott ez az egyiptomi sötétség! A kuglizópálya épülete asufolva volt, a legtöbben már a hazamenetelre gondoltak és izgultak, hogy lekésik a vonatot, a Mérkőzések Országos Végrehajtó Bizottsága igyekezett a versenyt befejezni, mindenki sietett s akkor egyszerre jött a mennykőcsapás, a teljes sötétség! Mindössze négy gyertya pislákolt az egész hatalmas épületben, mindenki zümmögött, mint az üvegbe került dongó s a nagy zsivajban csak a mechanikus bábuállitók voltak olyan nyugodtak és egykedvüek, mintha sóbálvánnyá meredtek volna. Az Országos Végrehajtó Bizottság alaposan benne volt a pácban. Tudta, hogy valamilyen határozatot kell hoznia a nagy zűrzavarban. De erre nem került a sor, mert ötnegyedórai teljes sötétcég után ismét világosság lett. Ez az öröm sem tartott sokáig, tizenöt perc múlva ismét vaksötét ség borult a városra, amely háromnegyed óráig tartott. Amikor másodszor is megszületett a világosság, a kuglizást újrakezdték, a lehető leggyorsabb ütemben és a mérkőzést sikerült is hétfő reggel, a hajnali órákban befejezni. Férfiak és nők, kuglizók és nézők reggel 2 órakor szép rendben oszoltak szét. Az Országos Végrehajtó Bizottság nagyon sajnálja, hogy ilyen előre nem látott incidens zavarta meg a játékot, de ki tehet erről? Hálás köszönetét mondunk a clevelandi, Fairport Harbor-i, youngstowni, alliancei és buffalói kuglizóknak, hogy oly megértőén viselkedtek. De más izgalmas események is játszódtak le a péntek esteli, szombati és vasárnapi verseny folyamán. A leghatalmasabb tapsok egyikét RÉVÉSZ KÁLMÁN központi elnök aratta, amikor a 18. számú pályán legördítette az első golyót ás csaknem elseperte az összes bábut. Az automatikus bábuállitók előnyét először élvezték csapataink, ez a mérkőzés egyik jelentékeny tényezőjének bizonyult. Még érdekesebbé teszi ezt az a tény, hogy az A.M.C. automatikus bábuállitó gépeket egyik derék ügykezelőnk, BÉKY JANOS, a 84-ik (V.) fiók ügykezelője, (Lackawanna, New York) segítségével tökéletesítették. Az automatikus gépek legtöbb kuglizónk tetszését megnyerték. (Folytatás a 2-ik oldalon)
