William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-06 / 6. szám

1956. junius 6. William Penn 13-IK OLDAL Rovatvezető: HARANGI NÉ JUHÁSZ ANTÓNIA Egyik kedves költőm a filozófus és nagyszivii Reményit Sándor. Pár fekete betűvel is úgy szivén tudja találni olvasóit, mint kevés költőtársa. Nem mond ő nagyokat. Ellenkezőleg. Mint egy kis szürke veréb, rá száll a lélekre s egy-egy szárnyrebbentéssel az eszünkbe juttatja, hogy az ég pedig ragyogó kék. Mon- | datait szerénységbe burkolja és mégis, szinte belenyúl [ velük a szivekbe és addig nem nyugszik, mig meg nem kérdezi: — Mit kalimpálsz oly sebesen, miért rohansz?! . . . A nagy szaiadásban itt is, ott is elvész, eltűnik örökre valami szép, valami ritka pillanat az életedből, ami a tied lehetett volna — ha észreveszed! — A költőnek igaza van. Mi mindig futunk hatalmas csodák után, nagy dolgok, gazdagság, hirnév után. Elektromosság, jet repülő, meg cinerama kell ahhoz, hogy csodálkozásra birjanak bennünket. S amig hajszoljuk ma­gunkat a sok-sok fény után, Reményik Sándor csendben belép sorain keresz­tül hajlékainkba, letelepszik mosolyogva és megszólal: “Tedd a kezedet a szivedre, Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog?” Azután az is nagy baj, hogy mi csak azt érezzük nagy dolognak, amiért harcolni kell. Mint ahogy kell a vakondoknak, hogy a földet túrja, — azt hisszük, nekünk is kell, hogy állandóan küszködjünk. Később, ahogy az idő halad, amikor az ősz hajjal bölcsebbé válnak az emberek, szeretnének már néha a szegre akasztott öreg hárfákból ódon dalokat előcsalni, amelyek tiszták, nyugtatok, melyek felfelé visznek ... De addigra felnő egy újabb generáció, akinek csak a csinradatta kell és a békesség kedvéért marad a vén hárfa a szegen és megint nem tanulunk elcsendesedni, boldogabban élni . . . Keményedünk, szintelenedünk és gépiesen mindig többet akarunk, mintha nem tudnánk, hogy nem az a gazdagság, amikor kincsekkel vagyunk elhal­mozva, hanem, hogy — megelégedettek vagyunk. Sokrates, egy szegény bába asszony fia, aki a világ egyik legbölcsebb filozófusa volt, egyszer ifjú barátaival a vásár-tér mellett haladt el s meg­látva a fényüzési tárgyak halmazát, igy szólt: “Mily sok dolog is van, amire nincs szükségem!” És ez igaz volt Krisztus előtt négyszáz évvel, amikor ő élt és igaz ma is. Turkejev, amikor az egész müveit világ ünnepelte és dicsőítette, igy irt: “Odaadnám minden tehetségemet, könyveimet azért az asszonyért, aki tö­rődnék vele, hogy későn jóvök-e ebédre, vagy sem!” Itt érkeztem vissza Reményik Sándorhoz: “A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.” “Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák.” Szirom-csodák! Az árnyékod, mely fut előled. Az esti csönd békéje. Az egészséged. Az augusztusi csillaghullás pompája. Élettársad türelme. Orgonaillat a szellők szárnyán. A két ép szemed, melyben tükröződik a nap sugara. A hus­­párnácskák gyermeked kis kezén. A szomszédod vidám köszöntése: “Milyen szép idő lett mára!” A szalonna finom illata, amikor ropogva pirul reggeli tojásod mellé. A tiszta, napszagu lepedő, melyet te moshattál kis újszülötted bölcsőjére . . . Micsoda gazdagság! Csak az a baj, hogy pontosan ezek a szirom-csodák azok, amelyek értékét csak akkor szoktuk felismerni, amikor már elveszítettük őket. Hogy is mondja Reményik Sándor? “Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.” A CLEVELANDI OTTHON HÍREI “Ilyen még nem volt”, mondotta TORDA EDE április 14-én, a 366-ik fiók kártyapartyján. Ezzel a rövid mondattal tökéletesen kifejezte a megelégedést, amit az anyagi és er­kölcsi siker váltott ki a tagokból. Sok szép nyereménytárgy és ajtó­­dij került kisorsolásra. A “méter­­rudak” számain futkostak a legtöb­bet a fürge női- és izmos férfiujjak. A bizonyságtételt azonban elhalasz­tották. Április 22-én délután tartotta Sport Kor-ünk hagyományos kugli­versenyét. Izgalmas és nemes küzde­lem után Mrs. G. HEGEDŰS és Mr. G. BUBANICK kerültek a győztesek emelvényére. A vándorserleg igy egy évre uj otthonba költözött. A testileg-lelkileg kimerítő küzde­lem után jólesett a frissítő, szilárd és folyékony halmazállapotban. Otthonunk kuglipályáján is befe­jeződtek az évi mérkőzések. A női csapatok közül “Orbán” virágüzlet csapata, Mrs. SZALAY csapatkapi­tány vezetésével, a férfiak közül pe­dig a “Verhovay Home” csapata, TORDA E. kapitánnyal az élen lett a győztes. A bankett időpontjáról és a nyertes csapatok tagjairól a kö­vetkező számban. “Verhovay 14” név alatt működő labdarugócsapatunk 3:2-es győzelem­mel kezdte meg tavaszi körmérkő­zéseit. Ellenfele a legerősebb csapa­tok egyike, a “litván” volt. Győze- | lemmel a győztes befejezésig! Mér- ' kőzéseink sorrendje a következő: Április 29-én volt mérkőzés a fe­héroroszokkal, a latin pályán. Május 6-án Mansfieldben. Május 13-án az ukránokkal, a Brookside Parkban. Május 20-án a Lyons csapattal, a \ latin pályán és Május 27-én a Saxonia csapattal, a | Brookside parkban. Mérkőzéseink kezdete d.u. 1' óra, a mansfieldi mérkőzés kivételével, mely d.u. 3 órakor kezdődött. Otthonunk nagytermében, május 26-án, szombaton este zenés vacsorát rendeztünk Kostley F. Lajos szer­vezőnk és az 1956-ban felvett tagok tiszteletére. Junius 3-án vasárnap, pedig nagy piknikünk lesz, jegyezze be kalendá­riumába mindenki ezt a nagy napot, hogy azon minél többen vegyenek részt. FÜZY KÁLMÁN az Otthon gondnoka. Követendő példa Munka után édes a pihenés, meg azt is szokták mondani, hogyha vala­ki nyugalomba vonul, hogy megér­demli a csendet és semmittevést. De vannak fiatalos, élettől duzzadó éle­­medett emberek, akik akkor kezde­nek el Isten igazában dolgozni, mikor a “független nyugalmat” elérik, ami után Arany János egész életén át hiába vágyott. POCH JÓZSEF tag­társunk, a 27-ik (V.) fiók, (Toledo, Ohio) lankadatlan buzgalmu tagja a múlt nyáron ment nyugdíjba az In­terlake Iron Corporationnél, ami le­hetővé teszi számára, hogy minden idejét és tettvágyát uj tagok szer­zésére fordítsa. POCH tagtársunk minta-apa és minta-nagyapa, mert valamennyi gyermeke és unokája be­letartozik a William Penn Fraterná­­lis Egyesületbe. Legutóbb KATH­LEEN ANN COTHREL unokájával gyarapította a 27-ik (V.) taglétszá­mát, aki Mr. and Mrs. COTHREL született POCH PRISCILLA leány­kája. POCH JÓZSEF tagtársunk nem­csak vallja, de minden téren komo­lyan meg is valósítja a fraternaliz­­must, amit azzal is ékesszólóan bizo­nyít, hogy egy évben sem mulasztja el az Országos Kuglizóversenyeken és Testvériségi Napokon való részvé- [ telt. Ezidén is nagy örömmel köszön- j töttük, fiával együtt Buffaloban. Főtisztelendő VAIDA N. ANDRÁS Főtisztelendő Vaida N. András, 111 Hickory Streeten, Scranton, Pa., Mrs. Florence C. Vaida és néhai Vai­da András fia, pappá szenteltetett 1956 május 20.-án, Pünkösd Vasár­napján, a pittsburghi, Pa. Szent Cy­rill és Method byzanci ritusu kato­likus papnevelőben Ő Excellenciája, Elco T. Miklós D. D., a pittsburghi görög ritusu püspökség által és első ünnepi szentmiséjét mondta vasár­nap, 1956 május 27.-én d. e. 11 óra­kor a Szent János görög katolikus templomban, Broadway és Fourth Avenue sarkán, Scrantonban, Pa. . Főtisztelendő Vaida az iskola alsó osztályait a következő scrantoni Pub­lic School-okban végezte: Eli Whit­ney 6. számú, So. Scranton Junior High School és Central High School, mely utóbbit 1948. júniusában végezte el, mint a National Honor Society for Academic Achievement beiktatott tagja. Tanult a Szent Procopius College­­hen, Lisleben, Illinois, a scrantoni és a Duquesne egyetemeken és az utób­bit Magna cum Laude végezte 1952 júniusában és a Bachelor of Arts fo­kozatot nyerte el filozófiából és a klasszikusokból. Theológiai tanulmá­nyait a pittsburghi (Pa.) byzanci ri­tusu katolikus papnevelőben fejez­te be. Főtisztelendő Vaida mint fiatal ember tagja volt a 78. cserkészcsa­patnak St. Johns-ban, megkapta a Star Scout fokozatot és elnyerte az Ad-Altarem-Dei cserkész jutalmat néhai Wm. J. Hatey, D. D. püspök­től. ^ Tagja a 174. V. fióknak Scranton, Pa. Az uj felszentelt tiszteletére ün­nepi ebédet rendeztek 1956 május 27.-én vasárnap a Hotel Casey-ben, Scranton, Pa. The Blood You Bitre Helps Someone Live GIVE BLOOD NOW! CAL.iL your Community or Hlospitoii Blood Bank or Locafi Rod Cross Chapter. ÉRTESÍTÉS AZOK SZÁMÁRA, AKIK A RUF FALÓI FELVÉTELEKRŐL RENDELNI AKARNAK Kérjük küldjék rendelésüket közvetlenül a fényképész­hez, cime Sigismund L. J. Dekanv, 163 Austin Street, Buffalo 7, New York. A lapunkban közölt minden egyes kép alján van egy szám, ezt használják a rendeléseknél.

Next

/
Thumbnails
Contents