William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-05-02 / 5. szám
MÉRKŐZÉSEK MÁJUS 11-én PÉNTEKEN ESTE KEZDŐDNEK 4. OLDAL. William Penn 1956. május 2. Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor. COLOMAN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 436—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: LTnited States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Jm Dulles külügyminszter felajánlotta Molotovnak, hogy Amerika kész eladni gabonafeleslegét Oroszországnak. Az ajánlatot Molotov még szóra se méltatta. Természetes, hiszen hogyha az idei termés nem is hozna annyit, amennyi az oroszoknak szükséges, majd elveszik Magyarországtól és Romániától azt a gabonát, amit ők termelnek. Az áruforjgalom Oroszország és Amerika (között megindult. Rengeteg V>“Hol is fogják azt a bizonyos láncot.. Irta: FISHBEIN LÁSZLÓ William Penn lapunk mult havi számában egy cikk jelent meg, “Budapesten fogják a láncot . . .” címmel, melyet Falussy G. Alajos irt. A cikk a Magyar Szövetség és annak new-yorki osztályával foglalkozik olyan vádaskodás alapján, hogy azt aki a cikkben foglalt adatokkal nem azonosítja magát, akár jobb vagy a baloldalon áll, tudva vagy tudatlanul, Budapesten keresztül moszkvai kezek irányítják. Nem vonhatom kétségbe a cikkíró azon jogát, hogy véleményt mondjon, isőt még azt sem, hogy vádaskodjon, de ugyanezen jogok alapján, legyen szabad nekem is egyet-mást a cikkíró véleményével szémben elmondani. Elsősorban is, ha a cikkíró olyan távoli utazásra indult mint Budapest és Moszkva, miért nem állt meg egy kicsit Berlinben is. Cikkének tartalma arra vall, hogy a Magyar Szövetség keleti kerületének láncát éppen Berlinben fogják Hitler-náci-nyilas szellemben. Hogy aztán ezt majd orvosolni fogják? Csak nem azt kell értenünk ezalatt, hogy egyes legjobb társaikat a vallási discrimináció alatt egyszerűen elnémítják. Mikor arról a kerületi motorról beszél a cikkíró, akaratlanul azok a motoros különítmények jutnak eszünkbe, melyek csak szégyent hoztak a magyaq névre. Az amerikai összmagyarság nem hive az ilyen szellemi irányításnak, elég bizonyíték erre, hogy a magyarság csak egy nagyon csekély, elenyészőszázaléka áll a Magyar Szövetség mögött. Persze, aztán azt a jogot sem vehetjük el senkitől sem, hogy az összmagyarság nevében beszéljen, habár kérdezhetjük, hogy milyen alapon vindikálja egy csekély- kis csoport ezt a jogot magának. Régebben is, de különösen laz utóbbi időben figyelve a Magyar Szövetség ténykedését és ahhoz arányitva az amerikai magyarság létszámát, határozottan és elvitathatatlanul legyen szabad megállapítanom létjogosultságuk kezdő pontjához sem értek el. Az amerikai magyarság kinőtt a heccmozgalmak idejéből, de ott volna tömegesen ha komoly magyar kultúráról, a magyar zenéről, a magyar nyelvismertetéséről és fenntartásáról lenne szó. Ilyesmire kapható volna az itt született második sőt harmadik generáció is. Ameddig ilyen szerve nincs az amerikai magyarságnak, engedje meg a cikkíró, hogy minden fenyegetőzés és vádaskodás ellenére, e cikk Írója is, az amerikai magyarság azon nagy többségéhhez sorakozzon, akik távol tartják magukat az Amerikai Magyar Szövetségtől. Az oroszoknak nem kell amerikai gabona orosz prémet és fényüzési cikket hoz be Amerika, de ennek fejében még a gabona sem kell neki Amerikából. Hol itt az az állitólagos áruforgalom, amely Genf óta megindult a szovjet és Amerika között? Kossuth Lajos: “A “Haza” szent szerelme ép azért kutforrása az önfeláldozásnak ,mert nem számit elismerésre, midőn kötelességét teljesiti.” KÖSZÖNTÉS Nagy megtiszteltetésnek tekintem, hogy e sorok utján én is üdvözölhetem Bencze János v. központi elnököt és Szalánczy János v. központi pénztárnokot, a Verhovay két oszlopos vezetőtagját, abból az alkalomból, hogy tiszteletükre ünnepséget rendeztek, amidőn hosszú, áldásos eredménydus működés után megváltak az egyletben viselt aktiv tisztségüktől. A Verhovay története, nagy intézménnyé való növekedése elválaszthatatlan e két magyar testvérünk fáradhatatlan, szorgos munkájától. Nálam sokkalta hivatottabb egyének méltatták már szerepüket az egylet felvirágoztatásában. Én inkább csak ama reményemet szeretném ez alkalommal kifejezni, hogy az egylettől való megválásuk nem annyira pályájuk lezárása, hanem inkább változtatása, egy uj pálya elindítása legyen! Ha körülnézünk a mai közéletben, azt látjuk, hogy amkor kiváló közéleti vezetők megváltak hosszú ideig viselt tisztségüktől, nem vonulnak nyugalomba! Csökkenteni, természetesen csökkentik munkájukat, de a gazdag tapasztalatokat, amelyeket hosszú, aktiv pályafutásukon szereztek, megosztják embertársaikkal. Nézzük csak Herbert Hoovert, aki 24 évvel ezelőtt vált meg elnöki tisztségétől és ma is aktiv szerepet visz a közéletben. Ugyanez vonatkozik Truman elnökre, Churchill volt miniszterelnökre is. Az amerikai magyar közéletnek is szüksége van “elder statesman”-ekre, tanácsaikra. Remélem, hogy Bencze és Szalánczy tagtársak a jövőben is hozzá fognak járulni az amerikai magyar közélet támogatásához tanácsaikkal, tapasztalataikkal. Kivánom, hogy sokáig és boldogan éljenek! KUNDRÁTH ISTVÁN MÉCS LÁSZLÓ: A KIRÁLYFI HÁROM BÁNATA Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok, A többiek láttak egy siró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot,. Megadta nekem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljéik, Isten tudja honnan, palástot kerített, aranyos palástot váltamra terített, fejem fölé égszin mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az anyám izent a köveknek, szive ment előttem előre követnek. Amig ő van, vigan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látna egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy anyjuk tudja őket látni? A másik bánotom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan. senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna, s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem úgy is kevés volna. Hogyha a föld minden szinmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom. • ez az én bánatom, harmadik bánatom.
