William Penn Life, 2012 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2012-11-01 / 11. szám
Branching Out with Endre Csornán The 1956 Hungarian uprisin ON OCTOBER 23,1956, the whole world was watching the Magyar people as they rose against their oppressor, the Soviet Union. Hundreds of secret police (AVH) were stationed at the radio station on Sándor Bródy Street in Budapest, where a demonstration took place by university students. The secret police tried to push back the crowd towards the museum square, but the demonstrators would not budge. All the students wanted was for their demands to be broadcast on public radio. Instead of listening to the demands of the students, the secret police opened fire into the unarmed crowd. First, the demonstrators retaliated with bricks and rocks, then the large crowd of several thousand clearly responded as though they were one voice: "Down with the AVH's! The AVH is a group of coldblooded killers!" Many young demonstrators were lying on the street, dead or wounded. Soon, the demonstrators were able to get guns from the Hungarian Army, and at the same time many of them joined the Freedom Fighters against the AVH. Later that night, thousands of industrial workers joined the students to get some answers from the Rákosi government. The demonstration started out peacefully, but the AVH ignited a "barrel of gun powder" with their cowardly behavior, and the presence of the Ruszkis fueled the burning fire. I will never forget my fellow Freedom Fighters. I am grateful to God that I was a part of those heroic days of October 23,1956. Pictured: The Central Monument of the 1956 Hungarian Revolution and War of Independence in Budapest. © Nathalievanwesepoel/Dreamstime.Com 1956. október 23. By Csilla Magyary Ezüstös ősz volt, köd borult a tájra, egy nép mégis tavaszról álmodott, mikor a szívben izzó ragyogással a szabadság szent máglyája lobog. Mert nem tudtunk már szolgaságban élni! Szólni kellett és cselekedni is! Szabadság mámorában élt az ország, egy nép lerázta rabbilincseit. Ti magyarok itt, az idegen földön, fájó szavam ma hozzátok kiált: maradjon meg a szívetek magyarnak, ne feledjétek soha a hazát! Fiatal fiúk vonultak az utcán, diáklányok vitték a lobogót és Bem-apó szobra előtt a téren minden magyar esküt fogadott. Mint ama márciusban úgy esküdtünk, hogy láncainkat letépi kezünk s inkább meghalunk véres dicsőségben, de rabok.., rabok tovább nem leszünk! így kezdődött. És fellángolt az ország. Fiúk harcoltak s fiatal leányok, jöttek a munkások, katonák, apró gyermekek és ősz aggastyánok. De jött az árulás. A muszka medve véres mancsával durván lecsapott és ott maradt nyomában tört virágként Sok ezer magyar szent hősi halott. Rettentő harc volt. Egy maroknyi kis nép hullatta vérét, -- érted is, nyugat, de te csak álltái megdermedve némán, magára hagyva hősi harcunkat. Hazánkat újra rabbilincsbe verték,-öt gyönyörű nap voltunk szabadok! sok ezer magyart elhurcoltak keletre és sok ezer magyar elbújdosott. Széthúzás és viszálykodás helyett itt minden dolgos magyar kéz összefogjon! Legyünk egyek a bújdosásban itt kint mint egyek voltunk októberben otthon! Szabadok voltunk! Csak öt napig tartott, de itt ma is, tovább harcolunk, hogy magyar hazánk legyen szabad újra, hogy virradjon fel végre a napunk! Ezért élünk, s küzdünk az idegenben szerteszét mindenütt a nagy világban. Erre kötelez örök magyarságunk; erre tanít Október Huszonhárom! 50 éves évfordulói ünnepségre 2006. október 21.-én 4 ° November 2012 0 William Penn Life
