William Penn Life, 2003 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
Magyar Nyelv csak annyit ér el, hogy kegyelmi úton törlik büntetésüket. Wesselényi is szabad, de a megbélyegzés rajta marad. Betegen, a teljes megvakulást késleltetve, de megakadályozni nem tudva írja második nagy teoritikus müvét, a Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében-t. A nemzeti kérdés megoldásának alapelve nála a soknemzetiségű államban együtt élő nemzetek "egyenlő s rokon polgári érdekek alatt s által való egyesítése". E Szózat megírását követő másfél évvel később Wesselényi teljesen megvakul. Zsibói birtokára húzódva mostmár csak lényegében felolvasója s imoka révén érintkezik a politikai élettel. így éri 1848 márciusa. Wesselényi érzi a veszélyt, másoknál erősebben. S ott igyekszik segíteni, ahol vakon, rokkantán még tud. Felsiet a pozsonyi országgyűlésre, egyet lendíteni még Erdély uniójának ügyén, királyi biztosként irányítja a Partium visszacsatolását Magyarországhoz, s a liberális tábor vezérszónoka az uniót Erdély oldaláról is kimondó kolozsvári országgyűlésen, a kongó üléstermü magyar félsoházban áll ki hatalmasan a forradalmi kormány álláspontja mellett. 1848 szeptemberében azonban a vak, fáradt ember már nem bírja tovább. Ritka világossággal látja a forradalmat fenyegető összes veszélyeket, - s úgy hiszi, hogy csak a jó ügy igazat lehet az új Magyarországra törő ellenforradalmi hadak ellen szegezni. Egy nappal utolsó nagy beszéde után, amelyben e nézeteit kifejtette eldőlt a kérdés, Pákozdnál nem a forradalom puszta igazságával állították meg Jellasicsot. Wesselényi addigra már újból Grafenberg felé utazik. De hamarosan rájön, hogy nem lett volna szabad elhagynia Magyarországot. Visszatérni már nem tudván, legalább röpirattal, cikkekkel próbál még használni a forradalom ügyének. Becsületét menti velük. 1850 tavaszán Grafenbergböl hazatérőben éri a halál. Helye ott van a reformkori magyarok legnagyobbjainak sorábanabban a láncban, amely Széchenyivel kezdődve, rajta, s Deákon át vezet Kossuthig. [jjf] Báron Miklós Wesselényi The perfect Magyar’ by Barbara Kerékgyártó The differences among Kossuth, Széchényi, Deák and Wesselenyi-the "Big Four" of the age—could not have been greater. Kossuth was a fulminating orator, a workaholic, always on the attack. Széchényi was a neurotic, self-tormenting man of quickly changing moods who worked in fits and, when angered, could spew sarcastic venom at his foes. Wesselényi was a thundering giant, a man of daring with great compassion for the weak. Lajos Kossuth called Baron Miklós Wesselényi "my idol and the source of my strength," while Count István Széchényi, "the greatest Hungarian," regarded the day he met Wesselényi as a turning point in his life, even though the man was five years his junior. Nevertheless, foreign history books give Wesselényi but scant attention, perhaps because he never held a high office. For this, there was a tragic reason: at the height of his career, Wesselényi became totally blind. His contemporaries referred to him from that time on as a "vak orias" ("The Blind Giant") or, by the better For those of you who do not read Hungarian, we present an Englishlanguage version of this month’s “Magyar Nyelv” feature. While it is not a word-for-word translation, we hope it will give you a general understanding and appreciation of the subject discussed. known epithet, a "zsiboi bölény" ("The Bison of Zsibo"). Miklós was the best possible blend of his father and mother. The child had his father's robust physique and later grew into a barrel-chested giant with a stentorian voice. He looked like a gladiator with the profile of a Greek god, but under his formidable appearance lay a gentle heart inherited from his mother, full of compassion for human suffering. When Miklós turned 13, old Wesselényi, ailing and near death, entrusted his son with leading 600 troops in a parade before the Platine (Nádor). The extraordinary sight of a 13-yearold boy commanding an entire regiment amazed everyone and a great military future was predicted for him-something to which he never aspired. Miklós' development shed a golden light on his father's final years. The "Iron Man" (his father had been called Iron Man because of his enormous strength) went to his grave confident that his only son would bring new glory to the family name. Next to his parents, it was his tutor, Mózes Pataki, who was closest to his heart and with whom he spent practically his entire childhood. At the age of 18, he travelled to Vienna with his tutor. On the way home they visited Daniel Berzsenyi, Sándor Kisfaludy and Ferenc Kazincsy, outstanding Hungarian writers and poets of the age, who were leaders in the national movement. Scarcely a year passed when the beloved tutor died. Miklós' sorrow was indescribable and he persuaded his mother to have Pataki buried in the Wesselényi crypt at Zsibo. Miklós was 19 when he finished studies at Kolozsvár. He received further education at home from a Continued on Page 20 William Pun Life, February 2003 11
