William Penn Life, 2001 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
Mátyás a reneszánsz fejedelem Kerégyártó Barbara 1443, február 23-án Kolozsvárott látta meg a napvilágot, Hunyadi János a nagy törökverö és Szilágyi Erzsébet második fiaként. Neveltetését apjának belső munkatársa, akkor Magyarország legműveltebb embere, vitéz János váradi püspök irányította. Elsajátította a kor humanista színezetű általános műveltségét, anyanyelvén kívül, ami ritkaság számba ment ezidötájt főúri családoknál, megtanult latinul, csehül és németül. Nem hiányoztak fiatalkorából a magyar katonai hagyományok ismeretei sem, Királlyá választásakor csak néhány nap választotta öt el 15.-ik születésnapjától. Széchi Dénes esztergomi érsek, Székesfehérvárott tette Mátyás fejére Szent István koronáját, abban a hitben, "hogy számára üdvös és hasznos." A 14-15 éves ifjút a Hunyadi rokonság és a köznemesség támogatása tette királlyá, de hamar bebizonyította, hogy országlását saját akarata, embersége, független gondolkodása szerint rendezi be. Még gyermekfejjel megszabadult a családi gyámkodástól. Családi birtokainak jövedelmével, kemény adóztatással, okos, a városokat kézműveseket, a kereskedőket pártfogoló gazdaságpolitikájával, országlásának biztos alapokat teremtett. Kiépítette a korszerű államapparátust, diplomáciai tevékenysége az egész európai államok mellett messze keletre is kiterjedt. A humanisták uralkodóeszménye benne öltött testet, az Alpokon túl Ö az első izig-vérig reneszánsz fejedelem, "az európai civilizáció bölcsőjét a barbárság uralma alól felszabadítani képes új Herkules." (A reneszánsz, újjászületés, sokrétű fogalom: szimbólum, mely az osztállyá szerveződött polgárság világi ideológiáját, ember - és életeszményét, határtalan tudásvágyát, ízlését, művészetének a világ, a természet és az ember földi harmóniája iránti vágyát, reményét és ennek megteremtésére irányuló törekvését fejezi ki.) Ilyen királyunk volt nekünk Mátyás. A tényeket, eseményeket, az emberek és államok közötti kapcsolatokat realisztikus, mindenfelé illuziónikus szemekkel látó fejedelem. Személyiségéből roppant erő, határozottság sugárzott; önbizalma a legnehezebb helyzetekben sem ingott meg. Ha kellett vádolt, szemrehányásokkal árasztotta el az ellenfelét, s nem riadt vissza a nyilt fenyegetésektől sem. De tudott kedves lenni, sőt hízelegni is, ha a helyzet úgy kívánta. Erős központi hatalmat teremtett, messzetekintö müvélödéspolitikája, müvészet-és tudománypártolása európai színvonalra emelte az országot. Cselekedeteit mindenkor nemzeti célok vezérelték. Minden erejével azon munkálkodott, hogy országát minél nemesebbé tegye. Páratlan arányú mecénási tevékenysége, tudomány és művészet iránti személyes érdeklődése nem felszínes uralkodói kedvtelésből, hanem mélyen gyökerező belső igényből és a jó felismert államérdekekből táplálkozott. Uralkodása harminckét esztendejének kulturális eredményei szétáradtak az egész országban. Buda, mint királyi székhely, igazi székvárossá Mátyás uralkodása idején vált (1458-1490), aki Pannóniát "második Itáliává akarta tenni." Mátyás a reneszánsz építészeti elveket és formákat Firencéböl vette át. Budai, visegrádi palotája, "a toszkán építészet messze északra kitolt előőrse volt." Mátyás és felesége Beatrix, építészeket, kö-, márvány- és bronzszobrászokat, kőművesekkel és diszitményfaragó mesterekkel együttműködve hozták létre azokat a csodálatos épületeket, melyekhez hasonlókat Nyugat-Európában még sokkal később, két-három évtized múlva sem lehetett látni. A történeti források töredékessége miatt megbízhatóan még megbecsülni sem tudjuk, hogy hány Itáliából származó műalkotás gazdagította például a budai gyűjteményt. Bizonyára sokkal több, mint amennyiről tudomásunk van. Nem kétséges azonban, hogy a paloták, kertek szobordíszei, csekély kivétellel, itthon készültek, a központi budai királyi műhelyben, hazai kőanyagból, mindenek előtt vörös márványból. Mátyás arra törekedett, hogy műhelye számára neves külföldi mestereket nyerjen meg, s ezáltal a 12 Hilliam fenn Lila, April 2001