William Penn Life, 2000 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
uralkodásukat, s egyes források szerint az itt álló Szent Péter egyházban temették el magát Géza fejedelmet is. St. István azonban nem apja sírhelye miatt döntött úgy, hogy Fehérvárott építi fel a királyi kápolnának szánt Bazilikát. A város jelentőségét az adta, hogy az 1010-es évek közepén megnyitott jeruzsálemi zarándokút itt haladt keresztül. Az új székhelyen felépült Bazilika hivatva volt megjelenésével reprezentálni István hatalmát és hitbeli szilárdságát nemcsak az ország, hanem egész Európa számára. A király a fehérvári egyházat saját kápolnájának tekintette, trónt állíttatott belé a maga számára, mentesítette a püspöki joghatóság alól, és tizedszedö joggal ruházta fel. Itt őrizték a koronázási jelvényeket és az udvar ereklyekincseit és később csak ebben az egyházban lehetett érvényesen megkoronázni a királyokat. Ez a templom volt az ország egyik legfontosabb vallási központja, és igy érthető, hogy halála után ide temették a hamarosan szentként tisztelt honalapító királyt. Amikor István Magyarországot bekapcsolta a keresztény államok sorába, a keresztény vallás, az új intézmények meghonosítása miatt szükség volt új törvények kiadására is. Talán egyetlen uralkodónk törvényhozása sem érdekelte annyira történészeinket, mint a mintát és példát adó első királyunké, Istváné. Könyvtárnyi irodalom foglalkozott törvényeivel, azok eredetével, keletkezéseik idejével, módjával, valamint a bennük visszatükröződő gazdaságitársadalmi viszonyokkal, melyekre nézve a 11.-ik századi hiteles adatok csekély volta miatt István törvévenyei a korszak legbecsesebb forrásai közé tartoznak. Szent István korában, s általában a középkorban, a jogi életet nem törvények és jogszabályok rendezték, hanem a szokásjog. A szokásjog a szokás ereje által az adott közösség minden tagja számára kötelezővé lett magatartás-szabályokból állt, amelyeket az adott közösség, illetve a törzs vénei hagyományoztak nemzedékről nemzedékre. E magatartás formák az állam kialakulása után is még hosszú ideig éltek. A király által hozott, illetve kiadott törvények is igy a szokásjogra épülve, azt kiegészítve és átalakítva a kor pillanatnyi igényeinek megfelelően, többnyire a jól bevált minták felhasználásával jelentek meg, s lettek az állam által elismertek. István törvényei többségükben egyházi intézkedések, azonkívül a király személye és a királyi javak védelmével, valamint a magántulajdon feletti szabad rendelkezéssel foglalkoznak; a hires és sokat emlegetett törvénycikke igy szólt: "Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak, s leányainak és rokonainak, vagy az egyháznak adományozni, és ezt halála után senki se merje érvénytelenné tenni"; de intézkednek a leggyakrabban előforduló bűncselekmények és vétkek büntetéséről is, igy a vérontás és házra törés különféle fajtáiról, a tolvajlásról, a cselszövésekről, hamis vádaskodásokról, a nők jogi helyzetét érintő cselekményekről, mint pédául a leányrablás és feleség elhagyás, vagy az özvegyek és árvák védelme: "ha valaki özvegyen marad hátra fiaival és leányaival - mondja ki István új törvénye, - és ígéretét tesz, hogy őket felneveli, és velük marad, amig csal él,... senki se kényszerítse újabb házasságra. Ha azonban ... ismét férjhez akar menni, és az árvákat el akarja hagyni, az árvák vagyonából egyáltalán semmit se követelhessen magának, csupán az öt megillető ruhákat." Az országalapitó nagy király törvényei zsinórmértékül szolgáltak a későbbi törvényhozás számára. A nevében kiadott határozatok halála után is az emberek emlékezetében éltek. A ma embere is tiszteli és csodálja törvényalkotó nagyságát és érdeklődéssel olvassa ezer évvel ezelőtt kiadott bölcs határozatait, amelyeknek számunkra még ma is van érvényes mondanivalója. István királyunk nem sokkal élte túl fia halálát. Dédunokája, László, a magyar lovagkirály, pápai engedéllyel testének felemelését rendelte el; ezzel nem vallásos hírverést akart kifejezni csupán, hanem egy olyan jelzőt szentesített, amelyet az európai kultúrvilág és a magyar nép szemében a Nagy Király még életében kiérdemelt. Kiérdemelte a szentek közti helyet egyéniségével, keresztényi és emberséges uralkodói képességeivel, életművével pedig, a magyar állam megszervezésével, az Államalapító nevet. Ez évben a Millennium jegyében emlékezett meg St. Istvánról a magyarság. Augusztus 20.-án Magyarország és a határokon túli magyar közösségekben emlékeztek. Az emlékünnepség Budapesten a Parlament előtt kezdődött a Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásával, katonai diszfelvonulással, tisztavatással egybekötve. Ezerfős gyermekkórus ajkáról csendült fel az erre az alkalomra Íródott Millenniumi Örömóda, amelyet a jelen lévő több tízezres tömeg tetszésétől kisért ünnepség végén a NATO-szövetségesek és a Magyar Honvédség katonazenekara közösen adott elő. Országszerte a templomokban ünnepi körmenettel adóztak a nagy Honalapító St. Istvánnak. Legszebb és legcsodálatosabb volt a budapesti Szent István Bazilikából kiinduló körmenet, amely a történelmi egyházak vezetőinek részvételével, az ortodox egyházfők különböző országokból való megjelenésével, Szent István jobbját, díszes ereklyetartóban kisérték több tízezernyi részvevővel, gyönyörű egyházi énekeinket és a Himnuszt énelkelve, a Parlamentben elhelyezett Szent Koronához és Koronázási Jelvényekhez. A millenniumi ünnepségen nyitották ki először azt az "1000 éves álom - üzenet a jövőnek" címet viselő 1000 lapos, 2000 oldalas könyvet, melybe eztán bárki, aki ellátogat az Országházba beírhatja a jövő nemzedékének szánt gondolatait. A könyvben az első beírás Mádl Ferenc köztársasági elnöké, aki Szent István INTELMEIT idézte. A Duna föle tervezett szinpompás, káprázatos tűzijátékkal fejeződött be ez az ezer éves államiságunkat, kereszténységünket és István királyunkat ünneplő csodálatos nap. William Pun Life, December 2000 15
