William Penn Life, 2000 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
Személyében egy "puszta-fi" lépett a magyar élet színpadára, akit tolla emelt föl a névtelenek seregéből, úgy, hogy költő-ceruzával igyekezett utat mutatni jó fél évszázadon át. Egy haza, egy közösség szellemi és társadalmi-történeti tájékozódó ösztönének vált egyik iránytűjévé. S attól fogva, hogy a "nemzeti költő" feladatára évszázados hagyományokat folytató, de huszadik századi korszerű és kényszerű szerepkörére rádöbbent, azt elváltva, a magyar nép történelmi tudatát épitö,-elemző, zavarait orvosolni szándékozó és a jelenkor sorskérdéseit is átvilágító irói tevékenysége révén, versben és prózában egyre növekvő hatással szólt az egyetemes magyarsághoz. Mindenkihez, akit - Ady szavaival élve - "magyarrá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom". Jelentőségének elismerése fejeződik ki abban is, hogy a magyar irodalmi és szellemi köztudat a Puszták népe költőjét már életében úgy emlegette, mint "élő klasszikust." Alkotó életidejének érett évtizedei olyan müveket eredményeztek, mint történelmi drámái Az ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa, stb; mindenkor hirdetve és megvalósítva általuk legmélyebb költői meggyőződését, hogy "nem az, mit te imái: az lesz a mű, mit néped lelke diktál." Rengeteget dolgozott, több kötetes, önéletrajzi fogantatasú, de történelem - és korfestö igényű regényeket, irodalmi esszéket, verset, prózát, naplójegyzeteket, két tucatnyi drámát, és irói szociográfiát. Közel száz könyve jelent meg. A haza és a nagyvilág mégis leginkább a Puszták népe szerzöjeként ismeri, mert legtöbb nyelvre is éppen ezt a megrázó, önéletrajzi írását fordították le. Illyés meggyőződése értelmében, az emberiség történelmi céljait kielégítő, teljes értékű életre csakis akkor lehet reményünk, ha olyan emberek módján nyúlunk a Petőfi által megénekelt "bőség kosarába", mint akiket csakugyan a "szellem napvilága" nevelt és érlelt. "Legalább ötször ment végbe körülötte(m) az az istentelen recsegés, ami egy ország összedülésének nevezhető." (Sajat szavai.) Egy ilyen "istentelen recsegés", a nemzet testének és lelkének fenyegetett szétesése idején született meg 1950- ben, Magyarország történelmének egyik leggyalázatosabb korszakában Az egy mondat a zsarnokságról cimü monumentális költeménye. A vers, mint a cime is mutatja, egyetlen óriási mondattal kiáltja világgá, hogy mi történik egy néppel, egy nemzettel zsarnokság alatt. A vers Magyarországon 1956-ban, a forradalom napjaiban jelent meg először nyomtatásban. Mi, - sokan olvasóink közül is, - akik már gondolkodó ifjúként, vagy felnőttként éltük át ezt a korszakot, a vers minden soránál elborzadva ismerünk rá arra a szinte elviselhetetlen életre, ami ebben a korszakban Magyarországnak osztályrészül jutott.... Kedves Olvasóink! - Olvassák figyelemmel, - forradalmunk napjára is emlékezve, - ezt a hatalmas költői "mondatot": Egy mondat a zsarnokságról hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban; 12 llilliain Nn Lile, October 2000
