William Penn Life, 1999 (34. évfolyam, 2-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
JVIagyar NyeKt rvereKgya Mi Kerékgyártó Barbara i, amerikai magyarok hazalátogatásunk során - nem mulaszthatjuk el a Városliget hüs árnyai között járva, hogy meg ne álljunk egy percre a közelben emelkedő Washingtont ábrázoló szobor talapzatánál. Koszorúzó honfitársaink szivesen készitenek fényképet e felemelő pillanatról, mert ahogy telik az idő a szobor “születése" felett, úgy nö azoknak a száma is, akik tiszteletüket és köszönetüket nem mulasztják el lerónni, egy pillanatra megállva azelőtt. E szobor születésének történetével szeretném kedves olvasóinkat megismertetni, hogy e megállás és tiszteletadás pillanatában azon honfitársaik előtt is fejet hajthassanak, akik e szobor felállítás küzdelmes és fáradtságos munkáját, minden ágálás és ellenkezés ellenére elvégezték, mint azt láthatjuk - idötállóan. Hosszú névsorokba nem merülünk, mert a kezdeményezés egy ember nevéhez fűződő: Kohányi Tihaméréhez. - Hogy ki volt Kohányi Tihamér? - Elsősorban: magyar. A magyar haza szülötte. Másodsorban emigráns - mint mi itt, óhazaiak. Hátára vette ö is vándorbatyuját, megcélozta a tengert - s áthajókázott szerencsét próbálni, ide az óceánon túlra .... Sorsa semmiben sem különbözött a hasonló elhatározást véghezvitt honfitársaiétól. Regény az ö élete is. Szines regény; tele buktatókkal, harccal, egy-egy kis sikerrel közben; - na, meg álmokkal, újrabukással meg újrakezdéssel. Egyben maradt csak hajlithatatlan, törhetetlen: a magyarságában. Kéthazás örök lázálmaiban sem feledte el soha az "édes hazát", a körülötte élő rászorulókat, az elesetteket, a szegény magyarokat. A Budapesti Washington-Szobor Egy egyszerű magyar honfitársa Kohányi halál hírére ezt a levelet küldte a Szabadság cimü újsághoz: "Ha már meghalt a mi patrónusunk, Kohányi Tihamér, nyíljon meg a menyek kapuja előtte, hiszen annyi özvegy és annyi szegény árva imádkozik érte Nagy-Amerikában." Újságíró - Főszerkesztő - mondja róla az irás. A Szabadság cimü lapé, melyet húsz évig állít az amerikai magyarság és az ó-haza szolgálatába, haláláig. Korai haláláig. De nevét ott hirdeti a szobor élő valósága, melyért négy évig harcolt rendületlenül, hittel és meggyőződéssel a szobor szimbólumát illetően. Álljon hát itt a szobor története az Ö nevével fémjelezve. KI ményét. Leveleket küldött az amerikai közélet legkiválóbbjaihoz, államfófiakhoz, publicistákhoz, s közölte velük a Budapesten felállítandó Washington szobor tervét, s véleményüket kérte. Azzal természetesen tisztában volt, hogy nincs olyan amerikai, aki ne lelkesedne egy Budapesten felállítandó Washington szoborért, s ne dicsérné e nagyszerű gondolatért az amerikai magyarságot. Úgy is történt, ahogyan azt Kohányi elképzelte. Egymásután érkeztek a Szabadság szerkesztőségébe a kongresszusi képviselők, amerikai lapszerkesztők, polgármesterek és ismert vezető politikusok magasztaló levelei. A; ohányi Tihamér 1902 őszén pendítette meg először a > budapesti Washington szobor eszméjét lapjában, a Szabadságban, melyben hosszú cikket irt a tervezett szobor jelentőségéről, annak hivatásáról. Ebben többek között azt irta: "Odaát, a magyar szülőhazában, bizonyára meg fogják érteni, hogy az amerikai magyaroknak ezt a nagy eszméjét a jövőbe való látás szülte, s ha ezzel a szoborral az amerikai nemzet érzelemvilágának csupán egy kis részét nyerjük is meg, a magyar nemzetnek már ezzel is sokat tettünk." Ki tagadhatná, hogy Kohányi Tihamér sejtelmes meglátásai valóra váltak. Mit tett a szobor felállításának érdekében Kohányi? - Legelőször is megszólaltatta Amerika közvélez államférfiak nyilatkozatai után most már nem térhetett . ki az amerikai magyarság a szobor felállítása elöl. Ezek a lelkes, helyeslő nyilatkozatok az amerikai magyarság erkölcsi kötelességévé tették a szobor alaphoz szükséges pénzösszeg összegyűjtését, s a szobor tényleges felállítását. Á gyűjtés 1903 februárjában a Szabadság száz dolláros adományával kezdődött. S ekkor hangzott fel először az ellenség hangja is a szobor felállítása ellen. De Kohányit ez nem csüggesztette el, mert tudta, hogy eljön majd az idő, amikor az egész amerikai magyarság egy szivvel-egy lélekkel a szobor-mozgalom mellé áll. 1905-ig tartott a huza-vona. S nem gyűlt a pénz. - Ekkor Kohányi úgy érezte itt az ideje a mozgalom kiterjesztésének, és országos megszervezésnek. Erre Clevelandban került sor, aholis megalakították a Budapesti Washington Szobor Egyesületet. Az alakuló gyűlés határozatából folyólag emlékiratot 18 William Penn Lifn, April 1999
