William Penn Life, 1999 (34. évfolyam, 2-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
TVIagyar NyehQS származású apjuknak, hogy még apjuktól örökölt magyar családi nevüket sem tudják, sőt a nevetségig eltorzítják." SÍ gy irt Kossuth Lajos az amerikai magyarokról több mint száz évvel ezelőtt.. . ! - Elgondolkodtatóan szomorú jövendölés ez! - Ö már akkor világosan látta, hogy mi vár az amerikai magyarokra, a második nemzedékre, és pontosan megállapította, hogy a végleges és teljes elamerikaiasodástól mi mentheti meg a magyar föld Amerikába vándordíjait. Épp ezért nemcsak az ereklyék kegyeletértékével bir ez a levél, hanem politikai, és nemzeti szempontból is felmérhetetlen jelentőségű. Csodálatosképpen Kossuthnak ez a levele nem került nyilvánosságra. Az akkori újságok úgy látszik nem merték közölni, hisz Kossuth Lajos jövendölése nem volt biztató, nem jósolt hosszú életet az amerikai magyarságnak, s az újságok attól tartottak, hogy Kossuth levelének hatása nem lenne építőjellegű az akkor már kezdetét vett magyar egyházi és egyleti életek tempójára. Ekkortájt vált szokássá, hogy Amerika szerte nagyszabású Lajos ünnepségeket kezdett rendezni az amerika magyarság. Ezek közül a clevelandi emelkedik ki legjelentősebben, amely Kohányi Tihamér kezdedményezésére történt, mely ünnepségen buzdító szózatot is intézett az akkor megjelenő újságban az Amerikai Nemzetőrben. Ebben Kossuth Lajos életének megkönnyítésére, lelkes felhívásban, gyűjtést kezdeményez egy Lajosnapi ünnepély keretében. A felhívás hatalmas viszhangot keltett mindenütt, ahol magyarok éltek és ahol az Amerikai Nemzetőr révén a rendezendő ünnepélyről tudomást szereztek. Az ünnepély fényesen sikerült, magyar szónokokon kívül amerikaiak is tartottak beszédeket Kossuthról és világtörténelmi szerepléséről. Táviratot is küldtek Kossuthnak a következő szöveggel: "Kormányzó Úr! A clevelandi magyarság az amerikai magyarság részvétele mellett ma tartott ünnepen Magyarország kormányzójának szívből fakadó szerencse kivánatait küldi. Sem idő, sem távolság nem renditette meg bizalmát, nem csökkentette háláját. Kéri a gonviselést, hogy életét nyújtsa hosszúra, s engedje megérni Kormányzó úrnak az időt, amikor Magyarország oly boldog, oly hatalmas lesz, amilyennek tenni akarta. Clevelandi Magyar Ifjúsági Egylet." Több mint egy esztendeig gondolkodtak és vitatkoztak a magyarok, hogy mit csináljanak a begyült összeggel. Kohányi javaslatára, Kossuth barátját választották ki arra a célra, hogy ezt az összeget csatolja ahhoz az alapítványhoz, melyet akkoriban Kossuth Lajos részére gyűjtött a magyar nemzet. A pénzt el is küldték Budapestre, és a clevelandi magyarság eme gyönyörű tette, az otthoni magyar közvélemény figyelmét végre,- talán először,- az amerikai magyarságra terelte. - Közben szerte Magyarországon és Amerikában is, már készülődtek Kossuth 90.ik születés napjára. Nagy napja, nagy eseménye volt ez a magyarságnak. A Magyar Nemzeti Szövetség fögyülésén, 1892, szeptemberében emlékeztek meg ismét Cleveland városában Kossuth 90.-ik születésnapjáról és elhatározták, hogy táviratban is üdvözlik az idős Kormányzót. A távirat szövege igy hangzott: "Kormányzó Úr! A Clevelandban ülésező Amerikai Magyar Nemzeti Szövetség küldöttei az amerikai magyarság nevében, Kormáanyzo Úr életének 90.-ik évfordulóján, őszinte ragaszkodásunknak és mély tiszteletünknek adván kifejezést, azzal a kivánsággal, hogy Kormányzó Úr a magyar nemzet dicsőségére sokáig éljen." Még az ünnepség utáni napon a gyülésteremben lévő titkárnak táviratot nyújtottak át, aki azt közönyösen kibontotta, és maga elé tartotta - gondolván egy testvér egylet küldi üdvözletét ünnepi gyűlésük alkalmából. - A táviratot elolvasva, arca elsápadt, és egész testében reszketni kezdett: Távirat jött Kossuthról! - csak ennyit tudott mondani és leroskadt a székére. - Pillanatra siri csend támadt. Egymásra néztek a magyarok, azután felugráltak helyeikről és odarohantak az asztalhoz, ahol a titkár, kezében a távirattal ült, azzal a darab papírral, mely annyit jelentett a magyarságnak! A titkár a meghatottság hangján felállva olvasta a táviratot: "Magyar Nemzeti Szövetség! - Köszönet megemlékezésükért. Maradjanak tettre kész hivei magyar hazájuk szabadságának. - Kossuth." Eztizente Kossuth Lajos Amerika magyarjainak. - Rövid néhány szóban szabta meg a nagy száműzött az amerikai magyarság kötelességét. Ez volt Kossuth Lajos első és utolsó üzenete az amerikai magyarságnak. A fögyülés tagjai felállottak, elénekelték a Kossuth nótát; könnyezett, zokogott mindenki... A táviratot Nimsger Gyula, egykori new yorki magyar vette át, akit a Nemzeti Szövetség új elnökének választottak meg. A Szövetség néhány év múlva megszűnt. Nimsgern Gyula meghalt, és ma már senki sem tudja, hogy hol kallódott el az amerikai magyarságnak ez a történelmi emlékű Kossuth ereklyéje. 1894, március 20.-án, másfél esztendő mülva, Kossuth Lajos Turinban elhunyt. Csaknem minden amerikai magyar egylet részvéttáviratot küldött a családhoz, és a magyarországi függetlenségi párthoz. És gyászünnepségeket rendeztek minden városban, ahol magyarok laktak. Két amerikai magyar könnyezett Kossuth turini halottas ágya mellett. Két amerikai magyar, akik Kossuth ágya mellett állottak, amikor a legnagyobb magyar utolsót lélegzett. Figyelmessy Fülöp ezredesvolt az egyik, aki Kossuth betegségének hírére Turinba utazott, pedig akkor már 74 esztendős volt. - Linek Lajos, a hires rajzoló művész volt a másik, aki a halottas ágyon fekvő Kossuthot Budapest főváros részére megfestette.- E két magyar volt az utolsó kapcsolata az amerikai magyaroknak Kossuthal, s ök ketten voltak élő szemtanúi is Kossuth apánk halálának. |Wf|J William Peil Lile, March 1999 19
