William Penn Life, 1998 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1998-12-01 / 12. szám
Page 6, William Penn Life, December 1998 ÉE1ES NEMZETEHHEK WrELVE .” A Clevelandi Kossuth-Szobor Kerékgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója .1902 nyaran, egy forró augusztusi napon, a clevelandi Wade parkban, a Euclid Avenue torkolatával szemben, terebélyes platánfa körül kilenc magyar. Tollas Kossuth kalap a fejükön. Arcukon valami megható, szótalan ünnepelyésség. A park munkásai árkot ásnak a fa körül. Hűli a göröngy, oldalra dűl a fa, a magyarok fejéröl lekerül a kalap. És egymásután kezükbe veszik az ásót és bemélyesztik a földbe — így történt meg az első kapavágás a clevelandi Kossuth szoborra. Gyökerestől ástak ki egy élöfát, és odaültették a helyére a magyar hazaszeretet szimbólumát: a Kossuth szobrot. A kiásott platánfa rég elkorhadt, de az a szobor ma is él és némaságában is hirdeti, és hirdetni fogja örökkön örökké, a magyarok szabadságszeretetét, hősiességét, jövendőjébe vetett hitét. Összeszakadozott gyüjtöivek, elhalványodott fényképek, megsárgult újságlapok és korhadó fej fák mondanak mesét az amerikai magyarság történetének erről a gyönyörű fejezetéről: a clevelandi Kossuth szobor felállításáról. Magyar mozgalmat Amerikában oly gyorsasággal még nem vittek diadalra, mint a Kossuth szobor mozgalmat. 1902, április 2.-án bízta meg az Egyesült Magyar Egyletek Bizottsága, Csutoros Elek református lelkészt a gyűjtésre való felhívás megfogalmazásával és öt hónap múlva, 1902, szeptember 28-án már ott állott a University Circle közepén óriási, lelkes néptömegtöl körülvéve Kossuth Lajos ércalakja. Kik pendítették meg a clevelandi Kossuth szobor eszméjét és kik voltak azok a lelkes magyarok, akik a Kossuth szobor felállítása körül elévülhetetlen érdemeket szereztek? Erre próbálunk feleletet adni Magyar- Amerika történelmének ebben a fejezetében. Cleveland városában, “Honvéd Veterán Klub” elnevezés alatt, az 1890-es években egyesület alakult, melynek tagjai közt volt néhány Amerikába szakadt 48-as magyar is. Ez a klub, melynek 1901-ben Dr Stotter James, clevelandi magyar orvos volt az elnöke, elhatározta, hogy nagy Kossuth ünnepélyt rendez, melynek tiszta jövedelméből emléktáblát helyeinek 1902, február 2-án az American House falába, men akkor lesz ötven esztendeje, hogy Kossuth Lajos Cleveland városában e ház erkélyéről beszédet intézett az amerikai néphez. Azonban látva gyengeségüket egyedül, még az ez évi október 6.-iki ünnepélyen megalakították az Egyesült Magyar Egyletek Bizottságát, azzal a céllal, hogy Kossuthhoz méltóbb emléket állíthassanak születésének 100-ik évfordulójára, s a tervbevett emléktábla helyett szobrot állítson, Cleveland városának kezdeményezésére az amerikai magyarság. Az ünnepély lebonyolítása közben meglehetősen érdekes dolog történt. Az ünnepélyre meghívott amerikai szónokok egyike, még az ünnepély megkezdése előtt odalépett Percei Lajos elnökhöz és beleegyezését kérte ahhoz, hogy beszédében egy Kossuth szobor felállítását indítványozza- mert, - amint mondotta, - ezzel az eszmével már clevelandi amerikai körökben is foglalkoznak és csak arra várnak, hogy a magyarok részéről történjék a kezdeményezés. Percei Lajos és a rendezöbizottság többi tagjai, akik, lelkűk mélyén is ezt az eszmét rejtegették, boldogan adták ehhez beleegyezésüket, és amikor a szónok beszédében a Kossuth szobor felállítását a magyar becsület kötelességévé tette, percekig tartó tapsvihar tört ki a teremben. A csata meg volt nyerve. - Most már csak az volt hátra, hogy ez ötletszerűen felvetődött szobor mozgalmat Clevelandon kívül az egész országban megszervezzék, és meghirdessék. Erre legalkalmasabbnak a közeledő március 15-iki ünnepély mutatkozott, amit az Egyesült Magyar Egyletek rendezésével bíztak meg. Az ünnepély minden egyes szónoka ezúttal a Kossuth szoborról beszélt. Imponálóan, egységesen adott meghatóan lelkes kifejezést hazaszeretetének és a nagy idők nagy emberei iránt érzett kegyeletének ezúttal a clevelandi magyarság. Az első adomány itt, az ünnepélyen történt meg először, s a Kossuth szoborra való gyűjtés fontossága átment a köztudatba. A lelkesedés a tetőfokára lépett, amikor Csutoros Elek református lelkész közbenjárására Tóth András, Tóth Árpád költőnk édesapja, - debreceni szobrászművész, levelet intézett a clevelandi magyarsághoz, melyben ingyen ajánlotta fel hires, nagyszalontai Kossuth szobrának modelljét az amerikai magyarságnak. Ezzel nemcsak a pénzügyi nehézségek apadtak le, hanem az is lehetővé vált, hogy a szobrot még 1902 őszén felállítsák. A bizottság most már a gyors cselekvés mezejére lépett és tudomásul vette Tóth András nagylelkű ajánlatát, és megbeszélte a szoborhoz szükséges pénz előteremtésének módozatait. Csutoros Elek lelkész bemutatta az egyletekhez és a magán személyekhez intézendő lelkes hangú felhívás szövegét. A gyüjtöiveket, címlapján a tervezett Kossuth szobor fényképével, szét is küldötték. Az adományok megindultak, és hétről hétre újabbak érkeztek a bizottság azonnal el is küldte a Debrecen városában élő szobrásznak, a szobor Amerikába való szállításának fedezéséhez. Egyúttal elhatározták, hogy Cleveland városát felkérik Budapest hivatalos meghívására, és végül véglegesen megállapodtak abban is, hogy a szobor ünnepélyes leleplezése 1902, szeptember 28-án legyen megtartva. Cleveland város tanácsa eredetileg a város főterét a Public Square-t jelölte ki a Kossuth szobor helyéül, de a Square forgalmára való hivatkozással ezt a határozatot megmásítva, a szobor helyét a Euclid Avenue-ra változtatták, azzal a megjelöléssel, hogy a mondott szobor, leleplezése után Cleveland város tulajdonává válik, és igy fenntartja a jogot is, hogy a szobrot a tervezett Court of Honor-ba, a Dicsőség Udvarba helyezze át, a városi közmunkák igazgatójának felügyelete alatt. A döntés nagy lelkesedést váltott ki a magyar körökben, s ezt még fokozta, hogy egymásután érkeztek a bizottsághoz a levelek, átiratok a különböző vármegyék főispánjaitól, hogy hazai földet küldenek a szobor talapzata alá, hadd keveredjen össze Kossuth ércalakja alatt két szabadságszeretö nemzetnek, a magyarnak és az amerikainak vérrel megszentelt földje. Időközben megérkezett a hiteles jegyzőkönyv a szobornak Budapesten való átvételéről és elszállításáról. A szobor tehát elindult amerikai útjára, mint ahogy elindult amerikai útjára 1851-ben Kossuth Lajos. 1902. szeptember 27.-ike. A két napra tervezett országos ünnepély első napja. - Lobogó díszbe öltözött Cleveland városa. Mert Amerika is ünnepel. Hisz Kossuth Lajos nemcsak a magyaroké, nemcsak az amerikaiaké, hanem az egész emberiségé, és ahol tisztelik az emberi j'ogokat, ahol lelkesedni, élni és dolgozni tudnak a szabadságért, ott lelkesednek Kossuthért. Az “American House” gyönyörűen diszitett erkélyén felirat hirdette, hogy onnan intézett beszédet Kossuth 1852, február 2.ikán Cleveland lakosságához. A szeptember 27-iki diszgyülésen feketélö embersokaság. Magyarok és amerikaiak egymáshoz tapadó közelségben: Kossuth lelke forrasztotta őket egybe. A zenekar a Rákóczi indulót játsza, a református énekkar a közöséggel a magyar himnuszt énekli. Csutoros Elek fohászos imában könyörög Istenhez Kossuth üdvösségéért. Generálisok, őrnagyok, előkelő amerikai politikusok emelkedett hangon méltatják Kossuthot. Az estet ünnepi lakoma zárja, ahol Kalassay Sándor, akkori brideporti református lelkész mondott beszédet, s akinek javaslatára kábeltáviratot küldenek Kossuth fiának: Kossuth Ferencnek Budapestre. 1902, szeptember 28.-ikát, Kossuth vasárnapját, magyar ember Amerikában sohase felejtse el. Történelmet csináltak ezen a napon az amerikai magyarok. Két nemzeté lett ez a clevelandi Kossuth szobor: a magyaré, és az amerikaié; és igy természetesen úgy kellett annak történnie, hogy amerikai-magyarok állítsák fel. Több tízezer magyar vett részt az ünnepi diszmenetben, a szobor körüli térségen pedig 60 ezernél is többen szorongtak. így ünnepelt Magyar-Amerika, ezt csinálta Kossuth varázsneve. Délután négy óra. A Rákóczi indulóra zendit a zenekar, utána tízezrek szivéből tör elő a magyar imádság: a Himnusz. Csutoros Elek tartja a gyönyörűen felépített ünnepi beszédet, mely ezzel az imádsagos mondattal f ejeződik be: “Te pedig emléke a legnemesebb, legtisztább hazafinak: büszke érc szobor! Állj időtlen időkig, állj hirdetve a 48-as idők dicsőségét, élesztve a hazaszeretet szent lángját, a honfiak és honleányok szivében. Állj, mig hazánk áll, és nemzetünk él, mindörökkön örökké.” Percekig tartó éljenzés, utána a várakozás mindjobban csendesülö morajlása: s a 48-as idők hat vitéz magyarja, Semsey Károly őrnagy, Vizay Lajos, Deutsch Márton, Schwiger Soma, Deininger Antal és Handler Mór födetlen fővel odaállnak a letakart szobor köré. Mindegyiknek a kezében zsineg. Meghúzzák . . ., lehúll a lepel..., kürt harsog ..., megszólalnak az ágyuk, és a lehúnyó nap sugarai arany glóriát fonnak Kossuth ércalakjának homloka köré. Tüzel, izzik, szinte ég az ércszobor és a hat veterán, akik Kossuth Lajos kivont kardját követték egykoron, ott állanak lehajtott fővel, hangosan zokogva, mig hatvanezemyi ember éljenez és hurráz. Soha vissza nem térő felejthetetlen pillanat, soha újra nem érezhető lelki élmény, megfürdés ez a magyar dicsőség forró, történelmi atmoszférájában. A szobrot Cleveland nevében Cleveland polgármestere veszi át meleg, méltató szavak kíséretében. És aztán a koszorúzás: százával bontották a szobor talapzatát, sokszínű szalagok ölelték körül a fehér márványt, csak egy koszorú hiányzott: a magyar állam piros-fehér-zöld szinü koszorúja .... Magyarország nem képviseltette magát Kossuth és az amerikai magyarok ünnepélyén. A clevelandi konzult sem küldte el a szoborhoz .... Azóta is áll a Kossuth szobor. Zarándokhelyként, és a magyarok ünnepeinek színhelyéül is itt áll. Sok beszéd hangzott már el e szobor talapzatról . . . s még több fogadkozás ... De fogynak, egyre fogynak a régi idők magyarjai. Öregek lettek, - elmúltak, vagy csak szomorúakká váltak. Pedig még vannak akik várnak valakit..., vagy valamit, mint ez a néma ércszobor. Várnak és kérdve kérdik: mikor lesz újra ünnepe, felejthetetlenül nagy ünnepe, az amerikai magyarságnak? - Vajon mikor? - Hiszen már csak zárjuk az ajtókat, - és szinte sohasem nyitjuk ,.. ?!
