William Penn Life, 1997 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1997-10-01 / 10. szám
Page 6, William Penn Life, October 1997 .Magyar Nyelv! Édes Nemzetemnek Nyelve // • • A Barcai Temetőben Kerékgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója A szó itt több mint vers: hitvallás, bűvös fegyver, hogy akik hallják, adják tovább, tovább . . . mint hajdan a pünkösdi lángot sugározták szelíd halászok, s földre rogytak a katonák. Amikor mi itt, forradalmunk 41.-ik évfordulóját ünnepeljük és hazánkban is ma már méltó emléket állítanak az 1956- ban elhunyt halottainknak, és hőseinknek, - ezen a magyar oldalon belül mi Tollas Tibortól, az emigrációban elhunyt lánglelkű költőnktől veszünk búcsút. Neve oly annyira egybenőtt 1956 emlékével, - és emlékeztetésével a "sötét” évek alatt, - hogy legméltóbban csak úgy búcsúzhatunk tőle, ha nevét ezzel az évfordulóval fonjuk egybe, s élete munkásságát is ismertetjük azon olvasóinkkal, akiknek talán nem adatott meg költészetét, illetve őt személyesen, megismerni. Tollas Tibor 1920, december 21-én a Borsod-Megyei Barcán született. A szülői ház szeretetén kívül, édesanyjától, született Kecskéssy Jolántól, mint ahogyan ő említi önéletrajzában, a haza szeretetét is megtanulta. Kőszegen, Sopronban végezte középiskoláit, és Budapesten a Ludovika Akadémiát. 1945 tavaszán Veszprém mellett - egy hadgyakorlaton, - mind a két kezén súlyosan megsebesült - újjai csonkák és hiányosak lettek. De ezekkel az újjakkal irta örökszépségű verseit 10 évig tartó fogságában, és szabadulása után, az emigrációban, 1997, julius 18-án bekövetkezett haláláig. Füveskert címmel kiadott kötete jelent meg először, már a forradalom után, - emigrációban. Ez a kötet a Gyüjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rabbányában született versek gyűjteménye. Füveskert - ezt a címet irtuk a gyűjtemény elé, - írja a kötet elején, - mert úgy érezzük, a földből és fényből táplálkozó szerves élet legszebb magyar szimbóluma a kert; az erdélyiek, a debreceniek kertje, ahol nem voltak ismeretlenek a messzi föld illatos virágai sem. - Ma az egész története e kötet megjelenésének valószínűtlennek és hihetetlennek tűnik. Emberek, lények, árnyak a folyosókon, udvarokon és cellák mélyén, és nem suttoghatnak, nem szólhatnak egymáshoz. Csak a falakat, a lépések visszhangját, a kulcs fordulását a zárban ismerik jól, s azokat a pillanatokat, amelyekben ezek a versek megszülettek. Menekülés volt ez a versköltés a szellemi nihilből. De a belső élet, s a szenvedés filozófiájának megtalálása is, mert pótolni akarták vele elveszett életüket, az elrabolt ifjúságot, s lázasan gyűjtötték a magyar és nyugati irodalom minden darabját, illetve minden kis töredékét. E hatalmas munka részletei mind lopva készültek. Lopni kellett a papirt, a tintát, a tollat, lopni az időt a megírására,... de szétroncsolt keze teleirta börtöne falát földig lerombolt kápolnájuk alatt, mert "Európát őrizték ezek a falak” - vallja a Kolostor helyén című versében. Összesen 12 kötet készült el így; - megmenteni azonban, csak hármat tudtak. - "Sírkő helyett”, emel szavakból obeliszket ez a kötet a halhatatlan bajtársaknak, költőtársaknak, akik nem érhették meg a szabadulás gyönyörűséges óráját. így emelünk most mi is, Tollas Tibornak, ha nem is "Sírkő helyett”, az alábbiakban közölt verses köteteiből kiválasztott költeményeivel "Örök obeliszket”, és méltó emléket: Füveskert című kötetéből: T. E. verse: SÍRKŐ helyett Sötét szemét szemérmesen lehunyta, Mellén kinyílt egy csepp piros virág. Mosolygott még, mint otthon, ha aludna, Térdét mutatta a balonkabát.... A nag} csaták kis hőse úgy feküdt ott (Körötte a széttört zsiroskenyér), Ahogy imént járta a barikádot Hiába hullt golyó és hullt a vér .... Sötét szemét szemérmesen lehunyta, Mellén kinyílt egy csepp piros virág, Mellette gőzölgőit a szennycsatoma, De győzelméről dalolt a világ .... A TÖRPE HEGEDŰS című versét a "Csak ennyi fény maradt” kötetének, ". . . és eggyé lettünk” - ciklusából idézzük: így láttam: Jött a torz púpját cipelve Mint a rútságnak tömött batyuját. Sanda szemével arcomat figyelte, Hogy szánom, vagy undor járja át? Es meghökkent, - a rossz kezemre nézett, Megértett mindent, néma pare alatt. A csonka testtel megsérül a lélek A rokkantak mind összetartanak. Tiz év előtt még zengő hegedűt Készített, s mivel fojtotta a csend,- Csak maga útján menekül a lélek - Faragni kezdett egyet idelent. Hónapok teltek, arcán diadalmas Mosoly sugárzott, csúfsága kigyult, ■ Ónásta sírban vakond is hatalmas - S a vonó hidján visszaszóld a múlt. Szinte szép lett: a lángjaiból újra Életre ébredt legendás madár. A zengő csendben áhítattal súgta, Hogy ez a dal a kedvesére vár. Daróc alól a fényképét mutatva Kért, hogy dalához Írjak szöveget Sose volt tán e lány, de ő akarta, Mert halott az, kit senki sem szeret. Hetek múltán a fegyőr összetörte A féltve őrzött bűvös hegedűt. Ő hirtelen oly semmi lett, oly törpe, Révükén a kemény priccsre dőlt. Mert csak e hang volt, ami még kötötte A süket földhöz: - hogy vár rá valaki - Míg felzengtek a múltból körülötte Halott hegedűk hivó hangjai. Megölte magát aznap este, - vézna Karját üvegszilánkkal vágta fel. S hogy elkötözték, ott feküdt áléivá Nyomorék teste, eldobott teher. Halott volt már, míg körülálltuk négyen, Sápadt arcáról eltisztuít a köd. A kedvesének játszott lenn a fényben, A karcsú testű hegedűk között. Utoljára 1992-ben találkoztam Tollas Tiborral volt fogolytársainak tartott előadásán Debrecenben. Állt az emelvényen -és börtönélményeit mesélte, s ott született verseit szavalta; s a teremben csönd volt, halotti csönd; mert Őt másképp nem lehetett hallgatni csak mélységes ámulattal és odaadó, igaz rajongással. Bajtársai is ezt tették; - vele élték át újra a szörnyű börtönéveket, s a fellélegzést is az elviselhetetlen nyomás alól, mely még ott, akkor is, hosszú évtizedek múltán, a teremben, szinte kézzelfogható volt, - mert Ő beszélt, Ő emlékeztetett. . . . 1997, augustus 30-án búcsúztatták a budapest Mátyás templomból családja, munkatársai és kiterjedt baráti körének jelenlétében, hogy hamvait imádott szülőfalujában, hőn óhajtott kívánsága szerint, Barcán helyezzék örök nyugalomra. S mi "itt vagyunk feketében, gyászban, gyertyák is égnek hamvadozó lángban. Többen nem értik, többen sírnak, Hogy mért mentél önként a simák. .... Jó lesz? Jobb-e most már neked? Hát elmentél, testvér - Isten veled.” (Major J.: Isten veled. - Füveskert) Befejezésül cimadó versével búcsúzunk attól, akit mi "Emigrációnk Petőfijének” neveztünk, s aki, minden bizonnyal, az idők végezetéig már az marad. Részlet A barcai temetőben c. verséből: Apám és anyám egymás mellett Szép, felbontatlan szerelem - Fekszenek fészkes koporsóban g •> mészkemény télben, mereven. Nem tudnék máshol megpihenni idegen föld mélyén magam - Más nyelven szólna pap fölöttem s a harangszó is hontalan. Köztük szeretnék elnyújtózni magányos testem didereg. Anyám meleg ölén megbújva hajnalra váró kisgyerek Idegen földben, átültetve szive időtlenül dobog, feltámádáskor, szép szemével engem tudom keresni fog. Welcome To Our Fraternal Family MADELYN M. ALLOR Branch 18 Lincoln Park, MI KRISTINA SOTOSKY Branch 8 Johnstown, PA SAMANTH SOTOSKY Branch 8 Johnstown, PA RYAN P. VEITH Branch 352 Coraopolis, PA JACOB N. WALKER Branch 352 Coraopolis, PA
