William Penn Life, 1996 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1996-04-01 / 4. szám
Page 4, William Penn Life, April 1996 EBES NEMZETEBIIIEK IM III Húsvéti Örömüzenet Kerékgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Mindég elszorul a szivem, mikor elkészült cikkemet postára adom, hogy a "Magyar Nyelv, Édes Nemzetemnek Nyelve” cim alatt ezen újság hasábjain nyomtatásra kerüljön. Tudom vannak olvasóink, akikben még ott él a szülőktől átvett magyarságérzet, még él a hozzá való gyönyörűséges kötődés, de sokszor bizony nehéz szivvel akadnak meg a "hömpölygő” magyar mondatok olvasásánál, s bánatosan hagynak fel azzal a reménnyel, hogy végigolvasva értsék és élvezzék is az Írottakat. Szeretném itt üzenni ezen kedves olvasóinknak: ha minden ilyen alkalommal, csak magát a cikk címét és a cikkben kifejtett téma töredékét értette is meg - már megérte! - Mert ebből a kévésből is, az oldal pici hányadából is - magyarság-ismeret áradt feléje, s ez a picinyke kis hányad nőhet, növekedhet, s minden hónapban több és több lehet az a csupán címszavakat értő gyűjtemény, amelyet olvasott, megjegyzett, és magának mint a magyarságról szerzett kicsiny kis ismerettöredéket elraktározott. Mennyivel gazdagabb már az az olvasónk is, aki ha nem is volt képes saját erejéből végigolvasni Kodály Zoltánt, a nagy zenepedagógust és zeneszerzőt, de megtudta, s már TUDJA, hogy O a MIÉNK volt, és a világ így fogja elkönyvelni Őt magyarként, reméljük, az idők végezéteig. És hogy Semmelweis volt az a sokat szenvedett MAGYAR orvos, aki a szülőanyák ezreit mentette meg felfedezésével a haláltól. És ismeri majd Arany Jánost, a "világ legnagyobb költőjét”, Kossuthot, Széchenyit, meg hazánk "bölcsét” Deák Ferencet is. Üzenetem tehát ezen kedves olvasóinknak: Ne fájjon a szive ezen oldalt olvasgatva, böngészgetve, szóról-szóra haladva csak a sorokkal. Ellenkezőleg. Legyen büzke arra, hogy TUDJA olvasni; és mutassa meg barátainak és ismerőseinek, hogy igenis él és virágzik még az a nyelv, melyet, ha kevésbé is, és kicsit is, de elsajátított, s oly hosszú időn at, mint drága családi ékszert őrzött és őrizget még ma is. Szép mondásunk így maradhat örökke érvényben: "Nyelvében ÉL a Nemzet!” Ezzel a reményteli biztatással ajánlom most minden kedves olvasóink figyelmébe Húsvéti Örömüzenet című cikkünket. A húsvéti örömhír, Krisztus feltámadásának ereje, úgy betöltötte az első keresztények életét, hogy mindennapi hitvallásuk és bizonyságtételük lett, olyannyira, hogy találkozásuk alkalmával is így köszöntötték egymást: Feltámadt Krisztus! - Valóban Feltámadt! - jött vissza rá a felelet. Ezzel az őskaresztény bizonyságtétellel köszöntjük ittmost valamennyi kedves olvasónkat, abban a reményben, hogy ez a hit és ez a boldog bizonyosság nemcsupán egyszer, egy évben, Húsvét ünnepén, de állandóan, hétköznapjaikon és a terhek és feladatok hordozása közben is ott él a lelkűkben, amellyel Isten nagy irgalmassága révén, Krisztus feltámadása végérvényesen és örökidőkre szólóan újjászült bennünket, "mert Ő halálával legyőzte a halált, és a sírban lévőknek Életet ajándékozott.” Kirsztus feltámadásának ereje úgy hatotta át a tanítványokat, ezeket a kétségbeesett, szegény és porbasújtott halászokat, vámszedőket, hogy harsogó bátorsággal mertek nekiindulni egy pogány, fölényes és vad világnak, hogy e csodálatos üzenettel ajkukon, s nem utolsósorban az Apostolok cseleketeiről Írott könyveikkel, győzzenek meg minden népet és nemzetet, s hirdessék a világnak, hogy Feltámadt az Úr! - Máté, Márk, Lukács és János evangéliumaiból szól hozzánk mai keresztényekhez is legszivhezszólóbban Krisztus szenvedése és feltámadása. Használjuk itt fel most a helyet és az időt arra, hogy magunk elé próbáljuk képzelni Krisztust, épp úgy, ahogy Ó akkor, azon a két napon, Nagy csütörtökön, és Nagypénteken szenvedett, és maghalt. Lássuk magunk előtt Ót szenvedőn, sebekkel és töviskoronával a fején, úgy ahogy azt az apostolok elmondták, és számunkra örök tanuságtételként leírták. Jézusról az Ő szenvedésiről elmélkedve, beszélve, e szenvedéstörténet minden bizonnyal érzelmeinket ragadja meg legjobban, hisz Ő volt az egyetlen, aki tökéletesen szeretett, - s ez a szeretet az életébe került. S mi több, egész élete, életének minden pillanata, halálának az előkészítése volt. Mert megmondatott: azért jött, hogy minket halálával megváltson és üdvözítsen! Az Élet Fejedelme kereszten halt meg, a leggyalázatosabb és legkínosabb halállal. Megcsúfolták, ráuszították a tömeg állati ösztönét, megkorbácsolták, keresztjét vele cipeltették, s amikor a vesztőhelyre ért, ráfektették a durva gerendára és otromba szegekkel kezét-lábát átverték, aztán a keresztet felemelték, s Ő ott függött sebeire nehezedve a forró napon az üvöltöző tömeg csúfolkodásáinak kitéve. Ez a szenvedő engedelmesség az Igazi Alázat - és a legnagyobb győzelmek győzelme is! Győzelem a bűn, a halál, és a kárhozat felett, Mert keresztfája, gyalázatfája alatt milliók omlanak térdre, hogy Jézus kereszthalála és kínszenvedése által megtisztúlva, saját bűnös voltuktól megszabadúlva, új életre keljenek. S ha ez mindannyiunkkal, gyarlókkal és bűnösökkel így megtörténik, csak akkor válik Jézus szenvedése teljessé; s akkor érte el igazi célját a megfeszittetése, ha a vég, a Feltámadás, ezekben a nyomorúságos emberi szivekben is Feltámadást szül! Feltámadást az Igaz Hit és az Igaz Szeretet jegyében. Ez a szenvedéstörténet azonban nem elég, hogy érzelmeinkre hasson csupán. Kell, hogy akaratunkat is megmozgassa, hogy Krisztus szenvedése által egész életünk állandó bünbánatban és egyben kegyelemben való életté fejlődjék, hogy ilymódon naponként megbizonyosodjunk arról, hogy "bűneinknek büntetése volt rajtad, Ó Igaz!”. Ilyformán nemcsak célt, és értelmet, és nemcsak kilátást kap e földi élet, hanem erőt is! Erőt, mely képessé tesz arra, hogy félretéve minden akadályt, nem nézve ezeket az előttünk lévő küzdőtéren, a Hitnek Fejedelmére emeljük tekintetünket, arra a Krisztus, aki nem törődve a gyalázattal szenvedte el a kereszthalált, mert tudta, hogy az Atya királyi székének jobbja várja. Ez az erő segíthet bennünket abban, hogy mi is Krisztusi módon, szentül és igazán, szolgálatra és tettre készen álljunk mindenkor Isten Dicsőségére és Embertársaink Javára! - Minden kedves olvasónk előtt ismeretes valószínűleg az irgalmas szamaritánus története, a jól ismertkérdéssel: "Mester, mit cselekedjem, hogy az Örök Életet elnyerjem?” - Jézus válasza: "Szeresd a Te Uradat és Istenedet, teljes szivedből és teljes elmédből, es szeresd a Te felebarátodat, mint Önnön Magadat!” - S más alkalommal, tanítványaihoz intézve szavát, meghatározza és számunkra is kinyilvánítja a keresztényi magatartás legfőbb alapigéjét: "Arról ismernek meg benneteket az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást!” - Igen, akkor vallhatjuk csak magunkat valamennyien Jézus tanítványának, ha az Ő áldozatos szeretete nyomán a mi szivünkben is viszonszeretet támad. Mert csak a szeretet képes meggyógyítani azt a sok vérző sebet, amit az emberi élet üt valamennyiünk lelkén. Gondoltál- e már rá kedves olvasónk, hogy életed egész folyamán Húsvéti áldás és Húsvéti szeretet lakozik-e benned? - Megszivlelted-e valaha is Szent Pál apostol üzenetét, miszerint mindannyiunkhoz így szól: "A Krisztus Evangéliumához méltón viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy Szivvel együtt küzdve az Evangélium hitéért, és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől___Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is hogy szenvedjetek érte . . . Ezt a keresztényi küzdelmet Szent Pál versenyhez hasonlítja, s figyelmeztet bennünket a verseny szabályaira: "Nem tudjátok, - kérdi, - hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a dijat csak egy nyeri el? - Ügy fussatok tehát, hogy azt Ti nyerjétek!” - Es közben mondjátok együtt Fülöp apostollal: "Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak a jutalmáért, amelyre Isten felülről hivott meg Krisztus Jézus által.” így, ezzel a "hivatástudattal” élve lehetünk csak bizonyosak abban, hogy Krisztus szava és Ígérete reánk is érvényes lesz: "Én örök életet adok Nektek.” Ez a kilátás, ez a dicsőséges távlat a Feltámadás legörvendetesebb üzenete nekünk, földi halandóknak. Ez lehet a mi elő reménységünk! Újjá születni Krisztus halálból való feltámadása által - az Örök életre. Nagypéntek nélkül nincs Feltámadás. Ennek bizonyságára írok itt le, kedves olvasóink, egy igaz történetet, mely történet egy Jézus életét kutató zarándok saját elbeszéléséből született, aki a Szentföldre zarándokolva kereste fel Krisztus urunk szenvedésének helyét, s adta át számunkra, késő utódok számára is, a Szent Sírnál tett látogatásakor a szivébe és leikébe vésődött örök élményt. "A Kálvárián lévő Golgotához, - kezdi elbeszélését a zarándok, - a Tyropeion-nak nevezett völgyön keresztül kellett átmennem. Ez a hegy meredeken emelkedik a völgy túlsó oldalán. Bizony nagyon nehéz lehetett az agyongyötört Megváltónak felvinnie erre a hegyre saját bitófáját - gondoltam magamban. Ez a környezet, és ez a levegő, tovább haladva utamon, egyre jobban hatalmába kerítette lelkemet. Mintha kihúzták volna a régi talajt a lábam alól, és nagyhirtelen egy más tájra, egy más világba tettek volna át, amit eddig mintha csak sejtettem, és naiv bibliai képek után gyermekkorom fantáziájából szőttem vólna. - Ma a Szent Sir templomához megyek, ezt döntöttem el már hajnalhasadáskor magamban. - És megremegtem a gondolatra. Most folytatva az utamat, ez a remegés még mindég ott élt bennem, s roppant előérzetek szárnysuhogása borzongatta a lelkemet, mígnem élertem a bejárathoz. -Beléptem a Sziklasirba. Oda, ahol "O” feküdt, és ahol angyalok jelenését látták az asszonyok! - Hát ez az a sirkamra, kérdeztem magamtól, - melyért hétszáz esztendőnek előtte megindúlt egész Európa? - ime itt van előttem a földkerekség legnagyobb vulkánja, mely a világot fölrázó lélek-erupciónak szolgált kiröpitő fészkűi, ebben a szűk kőkamrában! - Micsoda hév, micsoda Hit lehetett az, mely halálos elszántsággal töltötte el a tengereken túl lakókat, hogy kibontsák magukat a család, az otthon, a haza minden édes és szent kötelékéből, és nekiinduljanak ezer viharnak, gyikos vésznek . . ezért a Sirkamráért?! - És azelőtt is, és azóta is, mily tengernyi azon sziveknek a száma, melyeket meleg vérhulllám önt el erre a sirkamrára gondolva?! Felsőbbséges, isteni megnyilatkozásai ezek egy senkitől nem függő, mindeneket izig-vérig átjáró jóságos, és diadalmas AKARATNAK. Mert ilyen AKARAT nyilatkozott meg bennünk, mindannyiunkban erre az ormótlan sziklaüregre gondolva, - mintha a világenergiák központi gyűjtőhelye volna! - És áhítattal imádkozzuk azóta is: LEGYEN MEG A TE AKARATOD .... Azon a napon - HÚSVÉTOT ültem magamban. - Azon a napon a Szent Sir fényétől és illatától megittasodva jártam a szent város szemetes sikátoraiban. - Azon a napon SENKIBEN és SEMMIBEN MEG NEM BOTRÁNKOZTAM. - Azon a napon MINDENKIT SZERETTEM, MINDENKINEK MEGBOCSÁJTOTTAM! A föld nem húzott úgy, s a földet gyengédebben nyomtam.” Mit mondhatok még? - Adjon a Feltámadt Krisztus zarándok testvérünkhöz hasonló LELKI BÉKESSÉGET ÉS LELKI MEGNYUGVÁST mindnyájunknak, valamint adjon nekünk NYÍLT SZIVET az IGAZ HIT ÉS IGAZ SZERETET befogadására, ebben a Húsvétban, most és mindörökké. ÁMEN.
